#Izrael

Kérem, én tapasztalt, sokat látott ember vagyok, de ma alaposan meglepődtem. Először is nem hittem volna, hogy egy ostoba képernyőfotó alapján elindulva – amin a „Pravda Luxembourg” fejléc volt látható – a világ legnagyobb orosz álhír-hálózatára bukkanok. Aztán meg azt sem hittem volna, hogy az orosz szolgálatok tökéletes amatőrökkel készíttetik az álhírlapjaikat. Végül pedig azt hittem volna a le

Tegnap egy nemzetközi konferencián jártam (amelynek nem voltak külpolitikai vonatkozásai), és a többi résztvevők közül néhányan, mivel tudták, mi a foglalkozásom, az iráni helyzetről kérdeztek.

Nem a Düne világáról lesz szó, amelynek nézetem szerint amúgy is több köze van a  múlt század hetvenes évei radikális politikai mozgalmainak allegorikus mennybe menesztéséhez, mint a valódi sci-fihez, hanem nagyon is létező eszközök bemutatkozásához a valódi hadszíntéren: Izrael sikeresen bevetette az első működő lézeres légvédelmi rendszert, a Fénypajzsot.

El kell ismernünk, hogy Donald Trump amerikai elnök képességei nem mindennapiak: átlagos ember nem lett volna képes fenekestől felforgatni pár hét alatt az egész világot. És ha azt gondolja bárki, hogy az érdemdús elnök már mindent elpuskázott, amit csak lehetett, az téved.

Most, amikor a Kreml összes mamelukja ájultan ünnepli Donald Trump amerikai elnököt, mint a(z orosz) béke elhozóját, nem árt egy kicsit megnézni: korábban mennyire bizonyult sikeres békéltetőnek? Ebben segítségünkre van a Carnegie Alapítvány tanulmánya Mihail Korosztyikov tollából, mely bebizonyítja, hogy emberünk békegalambnak még csak nem is terepszínű, hanem sokkal inkább – tehetségtelen. Hossz

Csúnya szerepeket játszik Moszkva a most zajló globális tragikomédiában, de legalább nem is egyet, hanem egész sokat. Mintha el sem tudná dönteni, micsoda ő valójában: Kínában hűséges barát, aki megpróbál a barátjából megélni, Afrikában és a globális Délen harcos antikolonialistaként építi saját gyarmatosítását, az euroatlanti térségben ravasz intrikus, valóságos Jágó az Othellóból, cselt vet, vih

Ha kellemesen – és hamisan – akarnék fogalmazni, most azt írnám, hogy Libanon és Izrael között kitört a béke. Erről azonban szó sincs, csak egy hatvan napos (bár talán hosszabbítható) tűzszünetet kötött a két állam, éspedig a Hezbollah bevonása nélkül, ám az egyezmény erre a terrorszervezetre is vonatkozik, ők meg vagy betartják a kötelmeket, vagy nem. De lássuk alaposabban is, mi történt. 

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk a közel-keleti helyzet elemzését, bár bőven lett volna mivel foglalkozni ebben a tárgykörben, de az amerikai választások és azok várható következményei minden egyebet elsodortak. Lássuk tehát ma a CTP-ISW aktuális (vagyis tegnapi), ellenőrzött jelentését a helyzetről.

Különös eseménysorozat sokkolta Litvániát, ami egyelőre nem tűnik veszélyesnek, de bármikor azzá válhat. Felvetődik a kérdés, hogy mikor nem hadviselés a hibrid hadviselés? Lehet-e akár jóindulatúnak is magyarázni? Ha furcsa dolgok történnek, nem kéne átsiklani fölöttük és visszatérni a megszokott tevékenységekhez. Ez nem lenne bölcs. Ezzel foglalkozik a CEPA rövid elemzése. 

Ez a hír ugyan keveseket fog meglepni, de mégis a nap szenzációja. Arról van szó ugyanis, hogy nagyon érdekes dokumentumok birtokába jutott a The New York Times, egészen konkrétan megkapták az izraeli hadseregtől az október 7-i terrortámadás tervezési folyamatának jegyzőkönyveit, amelyet az IDF talált meg január végén a Hamász földalatti parancsnoki központjában, a Gázai Övezet déli részén fekvő K

Libanonban egyes hangok fegyverszüneti tárgyalásokat vagy legalábbis azok előkészítését hozták szóba, ami viszont nem egy és nem két kérdést vet fel: egyrészt míg Észak-Izrael evakuált civil lakossága nem térhet vissza otthonaiba, erről Jeruzsálemben szó sem eshet, másrészt a Hezbollah is erősen fogadkozik, hogy folytatja a támadásokat. De lássuk a napi hírösszefoglalót, szokás szerint az ISW jele

Most, amikor az egész Közel-Kelet a libanoni helyzetet figyeli, érdemes vigyázó szemünket kicsit délre, a Gázai Övezet felé fordítani, ahol ha nincs is vége a harcoknak, de a Hamász olyan komoly veszteségeket szenvedett, hogy még a fennmaradása is csak bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetséges – és a Hezbollah jelenleg nincs abban a helyzetben az ismert okok miatt, hogy támogathassa a Ham

Kicsit rendhagyó lesz ez az írás, ugyanis lényegében véve arról fog szólni, hogy kicsoda Yahya Sinwar, a Hamász új vezetője, aki állítólag női álruhában járja Gázát (ami azért kicsit érdekesen viszonyul a helyi szokásokhoz, szóval, ha tévedésből agyonkövezik, az nem az izraeli hadsereg lesz) és mit várhat tőle a világ? Röviden: semmi jót.

Csodás volt az olimpia tegnapi nyitóünnepsége, valóban csodás, de – nem volt nyugodt. A látszólag felhőtlen ünnepséget terrorelhárítók ezrei biztosították, és vannak országok, melyeknek sportolói sajnos nem érezhetik magukat teljes biztonságban – erről ír a Moscow Times-ban Haim ben Jakov. Igen, Izraelről van szó.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök október 7. után feloszlatta az általa létrehozott katonai kabinetet. Korábban két tagja – Beni Gantz és Gadi Eisenkot volt vezérkari főnökök – lemondott. Mindketten az ideiglenes tűzszünetet és a Gázai övezetből való részleges izraeli kivonulást magában foglaló „Biden-megállapodás” végrehajtásának támogatói voltak.

Sokan kérdezték már: miképpen lehetséges, hogy a technológiai szempontból tökéletes fölényben és ráadásul túlerőben lévő izraeli hadsereg még nem győzte le a Hamászt? Nos, úgy, hogy a terrorszervezet vezetősége a föld alá bújt előlük és bőséges tartalékaik vannak, elég nekik meglapulni, és még jó ideig folytathatják az aknamunkát – jelen esetben szó szerint aknamunkáról van szó. Erről írt Vjacsesz