#Mexikó

Mondom én, kifordított egy ember ez a Donald Trump. A bűnözők helyett az ártatlanokat csukatja le, a szegényektől vesz el, hogy a gazdagoknak adjon (mint Dennis Moore), a „béke elnökének” mondja magát, és közben folyamatosan háborúzik, ráadásul úgy tűnik, eleve nyertes helyzetből induló háborúkat is képes elveszteni.

Egyelőre itt tartunk, lufi kilőve, El Paso-i légtér megnyitva, lézer kölcsönadva, kartellek egymás hasát fogják a röhögéstől, a határőröknek meg kéretik hét végén, ha eltávra mennek, a fegyvertárból nem kiadni a gyalogsági páncélosokat gyorstüzelő gépágyúkkal, mert még a végén meglátnak az utcán egy kisgyereket nyalókával, kartell-főnöknek nézik, és szitává lövik az egész elővárost mindenestől, amilyen kis óvatosak.

Szeretném előre leszögezni, hogy az alábbiakban ismertetett tanulmánnyal abban a kérdésben nem értek egyet, miszerint feltételezi, hogy Donald Trump épelméjű ember és tetteit valamiféle logika vezérli. Nekem személy szerint nem ez a véleményem, de hallgassuk meg azt is, amit a Carnegie Alapítvány kutatója, Stewart Patrick feltételez a megválasztott amerikai elnök meglepő területi igényeiről.