...akkor lenne csak nagy a baj Oroszországban. Ettől ugyan nem kell egyelőre tartani, minden jel arra mutat, hogy a Putyin-rezsimnek elemi érdeke minél tovább elnyújtani a harcokat, de a Jamestown Intézet pár nappal ezelőtti tanulmánya szerint sok fej fő most Moszkvában, melyek mind azt próbálják eldönteni, mihez kezdjenek majd, ha beköszönt az általuk cseppet sem óhajtott béke.

Könnyen meglehet, hogy a szudáni polgárháború jelenlegi szakasza a végéhez közeledik. Azért beszélek „jelenlegi szakaszról”, mert annyi érdek ütközik ott, hogy nem kétséges: lesz még folytatása a harcoknak, van nagyhatalom, amelyeknek érdekében áll szítani az ellentéteket. Mármint egészen addig, míg meg nem kap mindent, ami csak ér valamit abban a szegény országban. Ezt a nagyhatalmat Oroszországi

Előrebocsátanám, hogy nekem ezzel a történettel vannak bizonyos gondjaim. Az első rögtön az, hogy a főhősnő a szó szoros értelmében csak a GRU-nak volt ügynöke, hiszen a Szabadság Rádiónál dolgozni nem jelent ilyesfajta elkötelezettséget. A másik az, hogy a kémregényben véleményem szerint túl alacsony összegekről van szó: ennél több pénz szokott forogni az ilyen ügyek során.

Pár éve elhunyt kolléganőm, főszerkesztőm - nyugodjon békében - szokta volt mondogatni a sajtóról, ha ritka pocsék írást olvasott, hogy „kérem, ez valamikor egy szakma volt”. Ugyanez mondható el a hírszerzésről és szabotázsról is: hol van már az az idő, mikor a britek a második világháború alatt gondosan kiképezték a SOE tagjait, és ha bajba kerültek, a lehetőségekhez képest igyekeztek kimenteni ő

Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a HotNews.ro híroldal: a romániai szélsőjobboldalt támogató TikTok-fiókok kész tényként tárgyalják, miszerint az Oroszországi Föderáció meg fogja támadni az Európai Uniót. Sőt, a harchoz hozzájuk átálló román állampolgárokat is próbálnak toborozni. Lássuk előbb a tényeket, aztán gondolkodjunk el azon, miről is lehet szó.

Ennek az írásnak – mint az összesnek – története van. És csak remélni merem, hogy nem történelme lesz. Mikor tegnap este összerakosgattam, úgy gondoltam, ma jól jöhet egy ilyen szép, nagyívű geopolitikai elemzés, csakhogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja: mire kész lett, Trump bejelentette a világméretű vámháborúját, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Lássuk előbb az elem

Kevés katonai alakulatnak van rosszabb híre, mint az orosz „Ruszics” szabotőr-egységnek és ennek oka is van. Az önkéntes-zsoldos csapat tagjai egytől egyig szadista őrültek és eszerint is viselkednek – most már magának az orosz ultrapatrióta közösségnek is kínosak, ők is próbálnának tőlük szabadulni, bár a Novaja Gazeta írása alapján ezt is meglehetősen oroszos módon teszik.

Fontos bejelentést kell tennem: fény derült Elon Musk és Donald Trump titkára. A király meztelen, és épp ezért jó esetben nem is fognak huzamosabb ideig uralkodni, ellenben arra bízvást számíthatnak, hogy mielőtt kikergetik őket a városból, meghempergetik az egész bandát kátrányban és tollban. Szándékosan írok „bandát”, ugyanis csalók, svindlerek bűnszövetkezetéről van szó.

Különös írás jelent meg a Moscow Timesban, az benne a különös, hogy inkább tűnik figyelmeztetésnek, mint elemzésnek. Ugyanakkor a szerzője, Avesta Afshari Mehr, aki nem csak mesterséges intelligencia-fejlesztő mérnök, de a Durham Diplomatic Society kutatóintézet elemzője is, valóságos garanciát jelent arra, hogy komoly dolgokról van szó. Egészen pontosan az orosz politika és a szervezett bűnözés ö

A legutóbbi csapatmozgások és politikai botrányok ismeretében nyugodtan elmondhatjuk, hogy háború készülődik az Egyesült Államok és a jemeni houthik között – sőt, az első támadás már le is zajlott március 15-én. Hogy azonban Trump Szanaát akarja-e inkább elfoglalni, vagy valójában Teheránra fáj a foga, az igen jó kérdés – ezt elemezte Jurij Macarszij is a The Insiderben.

A legrosszabb dolog, ami egy álhírrel történhet, ha a cáfolata után is makacsul terjesztik, sulykolják és ezzel mintegy igazolják. Ha mindezt iskolázatlan útkaparók teszik Facebook-megosztás útján, az sem kellemes, de ha több évtizede a sajtóban dolgozó tollnokok cselekszenek így, elismert (illetve: ez politikai szimpátia kérdése, de hagyjuk így) médiumok hasábjain, az maga a tragédia, hiszen a ha

A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Most, amikor a világ nagyobbik része a jemeni houthik elleni amerikai csapásra és az arról kiszivárgott információk botrányára figyel (ezzel tegnap foglalkoztam, ugyanitt) mi azért se fókuszáljunk erre, ugyanis Afganisztánban is zajlik az élet, sőt, kifejezetten érdekes dolgok történnek. Olyanok, amelyek békésebb időkben már világbotrányt jelentenének az Egyesült Államok vezetése számára.

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember nem tudja, sírjon, nevessen, keressen egy korty erős italt vagy egyszerűen álljon be leprásokat ápolni élete végéig egy kisebb, állandó polgárháború sújtotta afrikai szigetre, esetleg szimplán tegye túl magát az egészen. Ha az ember külpolitikai hírekkel és az álhírek cáfolatával foglalkozik, elég sok ilyen pillanatban lesz része.

A közösségi oldalak mára olyanná váltak, mint régebben a valóságshow-k voltak: mindenki szidja őket és mindenki tudja, a legapróbb részletekig, mi történik bennük, rajtuk. Könyvtárnyi irodalma van már az ilyen felületek által okozott problémáknak, és legalább egy másik könyvtárat tölthetnénk meg az előnyeikkel is – na jó, ez utóbbi jóval szerényebb és kisebb lenne.

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Ma egy éve történt a Moszkva melletti Krasznogorszkban álló Crocus City Hall elleni terrortámadás, és az orosz hatóságok ezalatt az év alatt a borzalmas mészárlást egyébre sem használták, mint politikai manipulációra. Jóllehet mindenki tudja, aki egy kicsit is járatos a napi hírek világában, hogy az akciót az ISIS-K követte el, az orosz Nyomozó Bizottság erőnek erejével ukrán és ingus összefogást

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.