Láthatjuk tehát: Oroszország bármennyire is messze esik tőle, nem nyugszik Afrikában. És tessék nekem elhinni: Európában sem fog. Maradjunk éberek.

Donald Trumppal most vigyázni kell, mert a Grönland nevű hintaló nélkül ment haza és ilyenkor nyűgös. Iránnal is megint összerúgta a port. Azért remélhetőleg meglesz Európa nélküle is valahogy.

Most össze kell fognunk és minden erőnket meg kell feszítenünk. Még szerencse, hogy Európa legnagyobb hivatásos hátramozdítója már hivatalát vesztette, mert képes lett volna kifocizni Magyarországot az alakuló európai védelmi szövetségből. Valószínűleg ez is volt a terve.

Donald Trump megtalálta a módját annak, hogy áruba bocsássa, szó szerint monetizálja az amerikai elnök tisztségének tekintélyét. Viszont, mivel eladta, ne csodálkozzon, hogy ez a tekintély már nincs meg.

Putyintól alig két-három kézfogásnyira már kokaincsempészeket és banánkirályokat találunk.

Teheránban temetni veszélyes, de az igazi tánc majd csak a ceremónia után várható. Meglehet, a vártnál is több lesz a halott.

Mindenesetre a jelek arra mutatnak, hogy a Castro-rezsimnek vége – de egyelőre korai lenne még ünnepelni Havannában: lehet, hogy szabadabb lesz az élet, de egyúttal szegényebb is.

Ha sem idézni, sem támadni, sem kritizálni nem lehet őket, valósággal védettség alá helyezzük ezzel a rágalmazókat, álhír-terjesztőket, hazugokat, manipulátorokat, oroszbérenceket és gazembereket.

A háborúban nem az a legfőbb cél, hogy Dávid minél nagyobbat üssön Góliáton. Elég kisebbet is ütnie: csak tudnia kell, mikor és hol lesz a leghatásosabb a csapás. Mikor az óriást már nem bírják a lábai: orra esik, bármennyire is akar még harcolni.

Ha most nekiállunk rendbe hozni a környezetet, talán pár évtized múlva élhetőek lesznek a körülmények. Ha nem állunk neki, akkor viszont pár év múlva már nem lesz panasz rájuk – mert nem lesz, ki panaszkodjon.

Úgy tűnik, az orosz haditengerészet megkapta a parancsot, hogy sürgősen pofoztassa fel magát bárkivel. Hogy aztán a pofont lehessen visszaadni.

Jogi színjátékot láttam már, bírósági komédiát is. A mai orosz jog viszont valami más. Ez jogi tragikomédia.

Putyinnak ebben a helyzetben azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményeznie, és legalábbis tűzszünetet kéne kötnie, kerül, amibe kerül.

Sok sikert a mozgalomnak – én továbbra is a flamingókkal vagyok.

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

Mindenesetre erre a történetre is igaz, ami az összes többi kémügyre: senki sem mond benne igazat, még véletlenül sem, és senki sem az, akinek látszik.

Kolumbusz tojása: aki megkapja az ebolát, automatikusan veszítse el amerikai állampolgárságát. Ez például sokkal olcsóbb lenne, mint karantént építeni Nyanyukiban.

Ghalibaf azt mondta, ellenségeit bolondnak teremtette Alláh. Van a dologban valami, bár talán nem mindegyiket. Mindenesetre az, aki a történtek után Donald Trumpra rábíz bármit, ami bonyolultabb egy kutyasétáltatásnál, tényleg bolond.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

Ezek nem Stirlitzek és nem James Bondok, ezeket nem fogja senki kicserélni Berlinben, a Kémek Hídján: ezek a tábláról levett, sötét gyalogok, akik után senki sem sír és akik le fogják ülni a büntetésüket.