A mai második rész kicsit csapongó lesz, mindenféle hír esett be, ilyen is, olyan is, de mindegyik fontos – hírbazár ez megint, „ezer apró hír” lehetne a bolt neve, ha árulni lehetne az ilyesmit. Bár tulajdonképen árulom, mert ebből élek, de legalább nem darabszám vagy tucatjával egy húszasért.

A luhanszki offenzíva nyilvánvalóan készülődik, már a kismadarak is csiripelnek róla, mert ilyen a természete a hadititoknak: szellőztetni kell, nehogy megdohosodjék. Csak aztán senki se panaszkodjon, ha támadáskor az ukrán hadsereg kicsit sem lesz megdöbbenve, és megfelelő fogadjistenben részesíti a „váratlanul” támadó orosz csapatokat.

Iránban mindenki békességet szeretne már, még a rendszer mérsékeltebb hívei is tárgyalásokat szorgalmaznak, csak hát ez lehetetlen, míg a keményvonalasok nem engednek jottányit sem – és egyelőre ők kormányozzák az országot. Más kérdés, hogy a reformisták által szorgalmazott párbeszéd is egyoldalú volna, hiszen itt maga a rendszer beteg.

Bakhmut környékén újból fellángoltak a harcok, mégsem „ment ki a divatból” az a front, nem múlt el a szezonja – még nem, bár annyi változás mindenképpen van, hogy mint a minap is mondtam, a VDV az új Wagner, és Prigozsin rakoncátlan, véres kezű fiait szépen telepítik át a Luhanszki Területre, ami biztos jele annak, hogy ott komoly támadás készülődik.

Irán vezetése most a lehető legrosszabbat teszi, amit csak tehet, nevezetesen arra készül, hogy Moszkva oldalán beavatkozzon az ukrajnai harcokba. Ez már messze túlmutat néminemű drónszállításokon, bár lehet, hogy csak azokat akarják legitimálni Mihajlo Podolyak szavainak félreértelmezésével, de az ajatollahok meg fogják tanulni, hogy Moszkva nem hisz a könnyeknek és ha nyíltan, aktívan mellé álln

A mai második rész spekulatív jellegű lesz, ugyanis Julija Latinyina, a Novaja Gazeta Europa világhírű elemzője egy nagyon érdekes, sőt, kissé meghökkentő elmélettel állt elő az Ukrajnának nemrég engedélyezett nyugati fegyverszállítmányokkal kapcsolatban. Lehet igaza, és tévedhet is: de mindenképpen érdemes foglalkozni a hipotézisével.

Bakhmutnál mintha enyhülne az orosz támadás ereje, minimális tért nyertek az ottani harcokban Moszkva csapatai, cserébe a Luhanszki Területen készülődni látszik egy új offenzíva, ellenben a zaporizzsjai hadművelet nyom nélkül eltűnt: vagy elfogyott, mint a pisztácia, vagy nem is volt soha, mint a csokoládé. Fehéroroszországban, melynek hadba lépését minden nap feltételezi, majd megünnepli az Origo

Már lassan restellem leírni minden nap, de Iránban tovább „fokozódik a helyzet”. Az izraeli légierő támadásai mellett lassan eltörpülni látszik az az egy vagy több dróntámadás, ami tegnap még világszenzációnak számított, a tüntetések is nagy mértékben megélénkültek, ráadásul épp árverezik a közvagyont, az állami tulajdonú ingatlanokat, mert más bevétele nem nagyon maradt az államkincstárnak.

A mai második részben kicsit bemutatom azokat az orosz demográfiai adatokat, amitől Putyin elnök három napja annyira megijedt, hogy ráparancsolt Misusztyin miniszterelnökre: két héten belül gondoskodjon a népességszaporulatról, nem érdekli, hogyan, miként, de szaporodjanak és sokasodjanak az oroszok, különben hét rossz lesz.

Hétfő van, megszokhattuk, hogy ilyenkor – egy rövid hírösszefoglalótól eltekintve, ami az írás végére kerül – az ISW fejtágítót tart azoknak az olvasóinak, akik érdeklődnek a hadászat elméleti oldala iránt is. Nem mondom, ránk is fér, ma heves harcokat nem jelentettek, úgyhogy üljünk be szépen az iskolapadba elemezni a helyzetet.

Hogy ennek az írásnak az egyetlen jó hírével kezdjem, a tegnapi dróntámadás felébresztette hétvégi pihenőjéből a CTP-t, ezt már ők sem lazsálhatták el, tehát bár úgy volt, hogy ma nem lesz összefoglaló és térkép, mégis lett. Rövid ugyan, de van, és világosan bemutatja, milyen reménytelen külpolitikai állapotba navigálta Iránt a mostani vezetés.

Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy mi a közös a lemondott kalmük főlámában és egy szaratovi orvosnőben? Az, hogy mindketten nagyon, de nagyon veszélyesek az orosz fegyveres erőkre és azoknak az olyannyira kényes jó hírére. Amit, mint tudjuk, külön törvény véd.

Mozognak a frontvonalak, jobban mondva újak látszanak kialakulni, a régiek kimennek a divatból, annak ellenére, hogy egyik fél sem ér el különösebb eredményeket, a bakhmuti orosz offenzíva kulminálni látszik, ott már komoly eredmény nem várható, így foszladozik a Wagner nimbusza is – az új csaták esetleg Vuhledar térségében zajlanak majd, Bakhmut szezonja lejárt.

Ma nincs CTP (Critical Threats Project)-jelentés Iránról, mert pihenőnapot tartanak az elemzők, de ez már legyen az ő bajuk, ugyanis emiatt maradnak le az egyik igen izgalmas hírről, nevezetesen arról, hogy egy vagy több dróntámadás érte az országot.

Noha nem ezzel kellene foglalkoznom, de elvégre vasárnap van, és ma már aligha csinálom a dolgom úgy, ahogy kellene. Helyette nézegetek, és akkor olyanokra bukkanok, mint a dnyiprói polgármester Orbánnak küldött üzenete. Jó, már tegnap olvastam.

Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy bennem eléggé csúnya gyanú támadt az Oroszországba kerülő ukrajnai gyermekek sorsával kapcsolatban. Nincsen rá semmi bizonyítékom, de van egy olyan érzésem, hogy az illetékesek őket kihasználva próbálják megoldani a tragikusan magas orosz népességcsökkenési arány problémáját.

Béljósok és jövendőmondók kora jön, valamint fel fog menni az ára a kristálygömböknek is, mert a Kreml egyes tisztviselői elárulták a Bloombergnek, új orosz offenzíva készül, éspedig vagy idén februárban-márciusban, vagy egészen máskor, vagy a Luhanszki Területen, vagy nem ott, de ezt egészen biztosan állíthatjuk. A többi a jósok dolga. Jó sok dolguk lesz.

Iránban egyre zaklatottabbak a kedélyek, nagyarányú tüntetések kezdődnek újra Zahedanban, ezzel párhuzamosan mindenfelé növekszik a szegénység, a nyomor, a középosztály eltűnőben van, mindeközben a rendszer kelet-európai bérgyilkosokat küld az Egyesült Államokba, hogy ott olyan emigráns újságírónőt gyilkoljanak meg, aki csak a kötelező hidzsábviselet ellen tiltakozott.

Előre szólok: ez a mai második rész meglehetősen morbid lesz. Lesz, akit zavar majd, de ez is része a mostani háborúnak, ahogyan mindegyiknek: az elesettek temetéséről van szó. Nyilvánvaló, hogy egy háborún a hadiipar után a legtöbbet a temetkezési vállalkozók keresnek, ráadásul ők korábban két erős évet zártak a világjárvány miatt, de Oroszországban ezeket ráadásul a háború követte.

Az ukrán légvédelem egyre biztosabban szedegeti le az iráni drónokat, a tegnapi tömeges támadásban például mindegyiket sikerült semlegesíteniük, szóval nem tudom, érdemes-e még rendelnie ebből a játékból Moszkvának, mert kezd nem lenni haszna. A rakétákat is ügyesen hárították el – 55-ből 47-et lőttek ki – szóval Szurovikin harcmodora kezd csődöt mondani, bár már nem ő a főparancsnok.