Khamenei rendszere kezd lassan már utolsó eszközéhez, a szómágiához folyamodni: tegnap ugyanis megállapították, hogy „vége van a tiltakozásoknak”, csak erről elfelejtettek szólni a tiltakozóknak, így azok folytatták tevékenységüket, ha nem is zavartalanul. Az iráni társadalmat nem lesz könnyű olcsó, nyilvánvaló hazugságokkal becsapni – legfeljebb felidegesíteni lehet őket ezen a módon.

Ez a mai második rész a hólabda-effektusról szól. Ahogy hólabdából lesz a lavina, úgy lesz politikai doktrína egy kötekedésből. Tegnap már poénkodtam egy kicsit azon, hogy Lavrov külügyminiszter szerintem szándékosan agresszív TASZSZ interjújában utalt arra, hogy a „gonosz amerikaiak” meg kívánják gyilkolni az angyali Putyin elnököt.

Valahogy az az ember érzése, hogy Lavrov orosz külügyminiszter olyasféle bűvész, aki akkor is elvárja a tapsot, ha nem húz ki semmiféle nyulat a kalapból, sőt, ha se nyúl, se kalap, de még mutatvány sincs: úgy gondolja, neki mindenképpen jár a taps. Ilyen értelemben nyilatkozott tegnap a TASZSZ-nak, egy feltehetően erős épületben, mert nem szakadt rá semmiféle födém, mikor a világot kezdte el feny

Irán sorsa egyre nehezebbre fordul. Míg a tiltakozók egyre kevésbé bizonytalankodva keresik útjukat, a rendszer valóban tömeges kivégzésekre készül. Legalábbis erre utal az a jogi csűrcsavar, amivel a tüntetéseken való részvételt „Isten elleni harc” helyett „lázadássá” próbálják átminősíteni. Az elsőért ugyanis nem mindig jár halálbüntetés, a másodikért minden esetben kötelező azt kiszabni.

Ma rövid lesz ez a második rész és amolyan összedobált: sokféle hír kerül egy helyre, ahogy ez az egész háború is elég sokszínű, végtelenül bonyolult folyamat, nem nevezhetjük sem logikusnak, sem koherensnek. Illetve nevezhetjük, csak akkor nem lesz igazunk.

Moszkvában a jelek szerint készül a Nagy Einstand és Prigozsin támogatja: mivel az orosz elit nagy része nem rajong a háborúért, ám vagyonos, az orosz hadiipar pedig rajongana érte, de nem vagyonos, Putyin egyre kevésbé burkoltan jelzi, hogy változtat ezen a helyzeten és a hadiiparnak juttatja a gazdasági elit vagyonát, aztán nézhetik magukat az oligarchák.

Helyreállt a világ rendje, újból érkeznek az ISW és a CTP jelentései, de nagyon nem érdemes örvendezni, mert a kétnapos, összevont iráni összefoglalóban egy jó hír nem sok, annyi sem akad. Csodálatos látni, amint a minden szempontból bukott rendszer sem nem hajlandó, sem nem képes meglátni a tulajdon végét – pedig nincs évszázados múltja, csak 43 éve terpeszkedik az iráni nép nyakán.

Meg kell mondanom, kissé zavarban vagyok: az iráni hírösszefoglalót még valahogyan sikerült összeállítanom így, friss jelentések nélkül is, de csak azért, mert Iránban – még – hivatalosan nincs háború, csak állandó tüntetések, de legalább frontvonalak, támadási tengelyek, offenzívák és defenzívák nincsenek. Ukrajnában bezzeg annál inkább vannak.

Azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek: mivel tegnap karácsony volt, ma sem az iráni, sem az ukrajnai eseményekről nem áll módomban a megszokott részletességgel beszámolni, ugyanis elsődleges hírforrásom, az ISW (Iránnal kapcsolatban pedig az ő égiszük alatt működő CTP) karácsonyi szünnapot tartott.

Most kicsit rövid lesz ez a második rész, de lássuk be: ott tartunk, hogy a mai RIA Novosztyiban is hosszú vezércikk panaszkodik arról, miszerint ilyenkor szabadságra kellene menni, nem dolgozni, mint nekik, az igaz, jó pénzért szolgálják a Kremlt, meg kell hagyni. A szerző fájdalmasan sóhajtja, hogy régebben december közepén leállt a politika január közepéig, bezzeg most, hajjaj...

Putyin valami rosszban, de legalábbis furcsában töri a fejét, olyasmiben, amit máskor ezerszer átgondolna és aztán el is vetné: mintha az oligarchák vagyonának és termelőeszközeinek, gyárainak államosítására készülne szorult anyagi helyzetében. Persze lesz olyan oligarcha, akire ez nem vonatkozik, például Prigozsin, de ő is furán érezheti magát, mert hangosan szónokol az elit ellen (csak akkor nem

Az iráni keményvonalas klerikusok újabb, akár tömeges kivégzéseket követelnek, sőt, most már odáig mentek, hogy egyenesen azt szeretnék, ha a tüntetéseken elfogottakat meg is csonkítanák. Szerencsére kisebbségről van szó, az iráni nép legnagyobb része ugyanúgy borzad ennek még a gondolatától is, mint mi – de ez a kisebbség tudhatja maga mögött a kormány támogatását.

Azzal szeretném kezdeni, hogy boldog és mindenekelőtt békés karácsonyt kívánok a világon mindenkinek. Sajnos a háború nem maradt abba az ünnep alkalmából, aminek az is lehet az oka, hogy az ortodox karácsony január hetedikén lesz, ha jól számolom, így aztán ha van ünnep, ha nincs, a harcok folynak és be is kell számolni az eseményekről, nincs mese.

Mivel ma a mi kultúrkörünkben a szeretet és a béke ünnepe van, ugyanakkor az események tőlünk függetlenül is zajlanak, a magam részéről azt a döntést hoztam, hogy a Zóna most az alapvető fontosságú híreket természetesen közreadja, de ebben a pár napban egyéb részletekkel nem borzolom az olvasók idegeit.

„Az orosz nép készüljön fel az örök háborúra”, üzente Putyin a 444 szerint.

A harcok zavartalanul folytatódnak, a harcokat ne tessenek félteni, csak a résztvevőiket: náluk amúgy sem most lesz a karácsony, hanem január hetedikén, szóval nem lesz vakáció a háborúban, a bakhmuti vérszivattyú tovább dolgozik, a Kreminna-Szvatove vonalon is folyik a küzdelem, más kérdés, hogy komoly, sőt, szabad szemmel látható eredmény nélkül.

Iránban tovább tartanak a tiltakozások, ha kisebb mértékben is, mint eddig, ugyanakkor a megtorlás kezd az eddiginél is nagyobb mértékűvé válni. A biztonsági erők százával tartóztatják le az embereket, többnyire indoklás nélkül, és igyekeznek izolálni az általuk megtámadott településeket akár informatikai, akár közlekedési szempontból – félő, hogy rövidesen tömegmészárlásokra is sor kerülhet.

Ez a mai második rész megint egyetlen témát jár körül: a bucsai tömeggyilkosságot, illetve az azt felderítő nemzetközi sajtónyomozást. Ugyanis az emberiesség elleni bűncselekmény miatt induló vizsgálat jelentős részét nem a rendőri vagy hírszerző szervek, hanem a világsajtó végezte, a New York Times koordinálásával.

A tegnapi nap két szempontból volt kulcsfontosságú az ukrajnai orosz invázió történetében: egyrészt hatalmas katonai átszervezést jelentett be Moszkvában Putyin és Sojgu, másrészt Zelenszkij elnök megbizonyosodhatott afelől, hogy az Egyesült Államok továbbra is mögötte áll, sőt, Patriot légvédelmi rakétarendszerekkel is támogatja Ukrajnát.

A magyar bruttó átlagkereset vásárlóértéke az Eurostat szerint az utóbbi években folyamatosan javul, írja az Origo, sőt a koronavírus-járvány alatt is „előreléptünk egy-egy helyet minden évben, így már Portugáliát és Görögországot, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Lettországot, Bulgáriát és Szlovákiát is megelőzve állunk – a fentebb is említett – 19. helyen.”