A mai második rész összesen egy témával foglalkozik, de ez most nagyon fontos téma. Ma vonták be egy félreértés miatt az orosz ellenzéki Dozsgy televízió adásengedélyét Rigában és a szerkesztőség tagjait a kitoloncolás fenyegeti – Oroszországba, ahol a halál vagy a börtön fenyegeti őket. Azért, mert az egyik műsorvezetőjük nagyon csúnyát bakizott élő adásban.

Ma megint meglepett minket az ISW: míg tegnap az volt a baj, hogy nem volt a legfrissebb a napi jelentés, ma már rövidített is, tekintettel valószínűleg a Mikulásra, vagy nem tudom, mire, de tény, hogy a tegnapi eseményeket összefoglalták igen kurtán, és ennél többet ma nem kapunk.

Ma is bebizonyosodott, hogy Irán népe pontos, becsületes és szavatartó: országos munkabeszüntetést és tüntetéseket ígértek december 5–7. között és lám: már zajlanak is. A rendfenntartók néhol még a demonstrálók, sztrájkolók közé lőnek, de már egyre kevésbé magabiztosak, az állam vezetése pedig igyekszik úgy tenni, mintha nem történne semmi fontos.

Tegnap este és ma nagyon sok – túl sok – minden történt, amivel foglalkozni kellene, de egésze egyszerűen nincs rá sem idő, sem terjedelem. Kora délután az egész, szépen összekészített hírkollekciót elfújta a mai tömeges rakétatámadás, de az egyik témát mégis körüljárnám ebben a második, respektíve harmadik, illetve két és feledik részben.

Kezdjük azzal, hogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Másként: ember tervez, Isten végez. Ez mindig igaz, de háborúban tízszeresen így van. Ma, lévén hétfő, vagy egy átlagos napi jelentésre számíthattunk az ISW részéről, vagy arra, hogy megint elsül Kagan professzor úr tolla és kapunk egy kis hadászati továbbképzést.

Iránból ellentmondásos hírek érkeznek. Készülődik mától egy három napos, az eddigieknél jóval szervezettebb tüntetés-sorozat de ezzel egy időben halálos ítéletek kiszabása, sőt, végrehajtása is várható, tehát sem a tiltakozók nem engednek, sem a rendszer nem enged, aminek a vége elkerülhetetlenül frontális ütközés lesz.

„Brutálisan összeverték Hajdú Pétert egy férfi wc-ben”, írja az Origo.

Úgy tűnik, Nyugaton van még ember, aki képes és hajlandó lenne használt autót venni Vlagyimir Putyintól, és ez nem más, mint Macron francia elnök – nos, lelke rajta, de ne akarja egész Európával, főleg ne az egész világgal megvétetni azt a gyanús járművet. Mindenesetre egyedül ő hiszi el Lavrovnak, hogy Oroszország szívességet tesz azzal, ha tárgyalóasztalhoz ül.

Különleges a mai nap, ugyanis Iránból véletlenül érkezett egy jó hír is. Meg több rossz, de a jó hír nagy jelentőségű: a mai nap folyamán az iráni főügyész bejelentette, hogy feloszlatják az „erkölcsrendőrséget”. Nem teljesen, ne ünnepeljen még senki, de az utcákon többet nem fognak járőrözni. Ez az első komolyabb repedés a rendszer falán.

Talán sosem tombolt még véresebben a háború, főleg Bakhmut környékén, de az orosz diplomácia boszorkánykonyháján is gyanús löttyök forrnak, zubognak: nagyon úgy néz ki, hogy ezt a harcot kizárólag fegyverrel nem lehet megnyerni sem, elveszteni sem, abbahagyni sem, szükség lesz a politikára is – csak hát pontosan tudjuk, mennyire tartja be Oroszország az ígéreteit és az általa kötött szerződéseket.

Ma megint vegyesbolt-napot tartunk ebben a második részben, kirakodó vásárt, száz forintos (most már egy eurós) boltot, lesz ma ebben a hírbazárban ezer apró cikk, amit összehordott a nap és valahogy mind a háborúval kapcsolatos. Még fontos is lesz közötte, azt veszem legelőre.

Iránban most kicsit kevesebb a tüntetés, mint korábban, de legalább tudjuk ennek az okát: már szervezik a három napos országos demonstrációsorozatot december 5-6-7-re, ami már kevésbé lesz spontán, mint az eddigiek, viszont elképzelhető, hogy sokkal hatékonyabb lesz és a résztvevőinek is kevesebb baja esik majd. Mindenesetre ezen a három napon nem lennék a Baszidzs tagja (igaz, máskor sem).

A mai második részbe mindenféle vegyes limlom kerül, a háború hírhordaléka, ami viszont gyakran mond többet ennek az abszurd kornak a hétköznapjairól, mint a komoly elemzések és statisztikák, közvélemény-kutatások. Hiába, a régészek is akkor örülnek a legjobban, ha egy antik szemétdombot találnak: abból többet tudnak meg a korról, mint egy palota romjaiból.

A harcok nem enyhülnek, sőt, erősödnek, Lukasenko politikai machinációi valószínűleg kizárólag azt a célt szolgálják, hogy az ukrán hadsereg egy része nem mozdulhasson a fehérorosz határról, de támadni nem fog, a jelek viszont arra mutatnak, hogy újabb dicső orosz visszavonulás készülődik, ezúttal Zaporizzsjában, ami viszont a háborút is eldöntheti.

Irán vezetése úgy tűnik, egészen egyszerűen nem érti, mi történik az országban és azt sem, hogy az események legfőbb felelősei ők maguk. Akár Khamenei, akár Raisi viselkedését nézzük, mintha valamiért biztosak lennének abban, hogy életük végéig ők lesznek a hatalom birtokosai, ami még alakulhat így is, mármint, ha elég hamar véget ér a földi pályájuk.

Ez a mai második rész teljes egészében az „idegen ügynökökről”, oroszosan „inoagentekről” és az őket mától érintő változásokról fog szólni. Csak jelezném, hogy bár a fogalom nagyon jellegzetesen orosz, Magyarországon is volt kísérlet a bevezetésére, konkrétan a „Stop Soros” törvény útján, amit ugyan a végén visszavontak, de paraszthajszál híja volt, hogy nálunk is ilyen világ legyen.

A Bakhmut körül dolgozó vérszivattyú és zajló anyagháború állapota azt mutatja, hogy az orosz hadsereg egy módját ismeri a háborúnak: a lassú, nagyon véres és mindent elpusztító előrenyomulást, kerüljön, amibe kerül. Kérdés, hogy fogják-e győzni emberrel és hadianyaggal, valamint hosszú távon megéri-e nekik Bakhmutért aránytalanul nagy áldozatokat hozni.

Az iráni helyzet jelenleg zavarosnak mondható: nem kevesebb a tüntetés, mint tegnap, de nem is több, megfigyelhető egyaránt a tiltakozások egységes szervezésére való törekvés és a széthúzás néhány jele, szóval ebből a dolgok jelenlegi állása szerint még sok minden lehet, csak egyvalami nem: a szeptember előtti állapotokhoz való visszatérés.

Nos, a mai második rész teljes egészében kulturális hírekkel foglalkozik. Igen, ilyenkor, háború idején: de olyan kultúra az, amit bemutatok, amilyen. Háborús, haldokló vagy már egyenesen halott is. Nem kiállításmegnyitókról, könyvbemutatókról, hangversenyekről lesz szó most, nagyon nem a lila és rózsaszín ködök világáról.

Bakhmut környékén teljes a zűrzavar, minden forrás mást mond, szinte lehetetlen megállapítani ebben a hírkáoszban, mi a helyzet – az oroszok talán, de csak talán minimális előnyre tettek szert, de olyan áldozatok árán, amelyek kétségessé teszik Bakhmut bekerítésének sikerét. A területen első világháborús típusú lövészárokharc látszik kialakulni, aminek rengeteg áldozata lesz.