Oroszország csapatai továbbra is megszállva tartják Ukrajna egy – napról napra kisebb, de azért így is elég nagy – részét, aminek vannak katonai következményei, világpolitikai következményei, hírszerzési következményei és remélem lesznek majd büntetőjogi következményei is.

Mind többet olvasom ellenzéki oldalakon a NER dicséretét. Nem iróniából. Talán egyszerűen DIVAT lett (mert ez még nem volt), de mindegy.

Hetvenhét napja tart már Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és semmi jele a közelgő békének. Ma szót ejtek az általános harctéri helyzetről, mint minden nap, lesz némi valódi horror, amit tényleg csak a felnőtt olvasóknak ajánlok, lesz szellemi horror is a fényes, többpólusú világrendről és meg kell említenünk Szijjártó Péter pávatáncát is.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, harcok és kétségek közepette – ma ismertetem a harctéri helyzetet szokás szerint, aztán bemutatom azt is, ki mennyit ért meg belőle (mindenki annyit, amennyit akar) és szót ejtek arról, hogy nem minden orosz híve ennek a mészárlásnak.

Az ukrajnai orosz offenzíva krónikájának mai része kicsit rendhagyó lesz, ugyanis ma jeles nap van, a Győzelem Napja, orosz nemzeti ünnep, melynek alkalmából azt várta a világ, hogy Putyin elnök valami fontosat jelent be, csak erre látszólag nem került sor.

Sokadik napja ez Oroszország Ukrajna elleni inváziójának, de meglehet, utolsó napja a háború kezdeti szakaszának – a világ bénult balsejtelmek közepette várja, mit mond holnap Putyin elnök a győzelemnapi parádén, mit jelent be.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról nagyon jelentős, sorsfordító hírek ma nem érkeztek, a háború tombol, ellenben az elemzők egy részének mintha kezdene elmenni a maradék esze is, tehát ma előveszem őket, ugyanis vadabbakat vizionálnak, mint János Jelenései.

Kicsit sem csitulnak a harcok Oroszország Ukrajna elleni inváziója során, azonban a diplomácia is forrong: és Orbán Viktor kihasználja ezt a helyzetet, nem nyugszik, míg össze nem vész azokkal is, akikkel valamiért eddig nem sikerült. Ha kocsmában rendeznék az ügyeket a világ vezetői, már nem kapna inni a pultnál. De a többiek is megérik a pénzüket.

Átmegyek bulvárba, bár nem ezzel kellene foglalkoznom, de...

Oroszország inváziója Ukrajna ellen továbbra is rendületlenül zajlik, Transznisztriában mintha éleződne a helyzet, az orosz erők megrohamozták az Azovsztal katakombáit, Moszkva fölött látták szállni a Végítélet Madarát, valamint ukrán oldalon beavatkozott a harci cselekményekbe maga Lucifer, mármint a RIA Novosztyi szerint.

Három idézet jár Önöknek a Facebookon minden napra, ha már nekem nincs mit mondanom az aktuális hírekről, de most tegyünk kivételt. Nem az orosz–ukrán háború okán, hanem úgy minden okán.

Hetvenedik napja tombol Oroszország inváziója Ukrajnában, most már semmi sem világos, ellenben minden kétséges. Egy dolgot kivéve, és ez az, hogy a politikusok általában is megbolondultak, de a valamikor műveltségéről és fondorlatos észjárásáról (finom, úri modoráról már kevésbé) nevezetes Lavrov orosz külügyérnek ment el legjobban az esze.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvankilencedik napján a helyzet egyre zavarosabb. Ma az általános harctéri helyzet ismertetése után kitérek arra, miért is olyan fontos a Kígyó-sziget, horrorisztikus részleteket említek Mariupolból és végül azt próbálom meg logika útján kideríteni, lehetett-e tudomása Orbán Viktornak az Ukrajna ellen készülő támadásról.

Malmozom, drága Nagyérdemű. Most nekem nincs Zóna, meg egyéb röfögés felesleges dolgokról, ezeket bárhonnan megkapják, jó kedvvel, bőséggel. Illetve jó kedv nélkül is, mert ez a régi magyarban (és például a Himnuszban) egyszerűen azt jelentette, hogy „kegyelemmel”.

Olyan már Európának, főleg a keleti felének Oroszország ukrajnai inváziója, mint egy keserű másnaposság: a baj a gyomorban volna igazából, de fáj tőle a fejtől a kislábujjig minden porcika. Ráadásul ezt ki sem lehet aludni. Beteg tőle minden, és kevés a remény a javulásra.

Hatvanhetedik napja zajlik az orosz invázió Ukrajnában. Azért jegyzem meg gyakran, mennyi ideje tart a háború, mert amint látom, kezdjük megszokni, és nem lenne jó, ha fásultan legyintenénk egy idő után a hírekre. Már csak azért sem, mert sajnos úgy néz ki, eltart még egy ideig.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvanhatodik napját írjuk, de semmi jele a fegyvernyugvásnak. Dúlnak a harcok a valós és a virtuális térben egyaránt, ma be fogok számolni néhány fizikailag is megtörtént harci cselekményről – a csecsen-burját konfliktus minden pénzt megér – és némely, a világhálón terjedő, rejtelmes térképekről, amelyek a dezinformációs front fegyverei.

A harcok továbbra is dúlnak Ukrajnában, az orosz invázió cseppet sem szelídült, ma mégis viszonylag kevés harctéri cselekménnyel, de több ármánnyal fogunk foglalkozni, valamint sikeresen bemutatom azt is, hogy a világon minden összefügg mindennel, minek következtében Indonéziára is szükség van ahhoz, hogy Ukrajnában béke legyen.

Unom, édes polgártársak. Ez az igazság: unom. Unom a „kollégák” írástudatlanságát, az összes szakértőt, a napi rémüldöztetéseket és rémüldözéseket, a rémüldöztetések és rémüldözések magyarázatát, az egész magyar ellenzéket, még a polgár-, akarom mondani ellenzékpukkasztó részét is.

Az Ukrajna elleni orosz invázió hírei egyre különösebbek. Az ember óhatatlanul azon töpreng, mikor olvassa és összeveti őket, hogy egyáltalán, van valaki, aki érti, mi ennek a háborúnak a célja egyáltalán? Mert nem úgy néz ki. Káosz uralkodik minkét oldalon, most már a hadmozdulatok is értelmetlenek, a háttér meg maga a teljes zűrzavar.