Külpolitika

Most, mikor gyökeresen kezd átalakulni a Közel-Kelet politikai térképe és átrendeződnek az erőviszonyok, nagyon nem tűnik mindegynek, hova pozicionálja magát az új helyzetben Törökország. Erről írt rövid, de velős tanulmányt a Chatham House honlapjára Galip Dalay vezető munkatárs – úgy tessék olvasni az alábbiakat, természetesen, hogy ez egy vezető török értelmiségi véleménye, semmiképpen sem lapu

Szeretném előre leszögezni, hogy az alábbiakban ismertetett tanulmánnyal abban a kérdésben nem értek egyet, miszerint feltételezi, hogy Donald Trump épelméjű ember és tetteit valamiféle logika vezérli. Nekem személy szerint nem ez a véleményem, de hallgassuk meg azt is, amit a Carnegie Alapítvány kutatója, Stewart Patrick feltételez a megválasztott amerikai elnök meglepő területi igényeiről.

Napok óta adós vagyok ezzel az írással, mentse késlekedésemet, hogy egyrészt fontosabb hírekkel kellett foglalkoznom, másrészt meg őszintén be kell vallanom: alaposan utána kellett néznem, tulajdonképpen mi is okozza az átfogó moldovai-transznisztriai válságot, ami egyelőre még csak az energiáról szól, de nemsokára befolyásolni fogja a régió politikai életét is. Nos, a Gazprom alaposan megkeverte

Nagy ünnep van világszerte, vágják a hízott tulkot a politikai szélsőségesek, pártállásra való tekintet nélkül, csapra verik a hordót, ünnepelnek, vígan vannak. Tehetik, mert hejehuja, haj, itt van már a baj. Hónapokon belül ők fogják uralni a közbeszédet mindenfelé a világon, csak arra kell ügyeljenek majd, hogy egymást meg ne egyék roston sütve, mustárral, de ha erre vigyáznak: ők lesznek a vilá

Mint ismeretes, a sokat vitatott személyiségű Elon Musk vendégcikket írt nemrégiben a Welt am Sonntag című német lapba, amelyben a tech-milliárdos az AfD-t népszerűsíti. Alig két hónappal az országgyűlési választások előtt az amerikai vállalkozó azt írta, hogy Németország a gazdasági és kulturális összeomlás szélén tántorog: „Az Alternatíva Németországért (AfD) az utolsó reménysugár az ország szám

Nagyon fontos, gondolatébresztő írást közölt a WIRED magazin. Mivel még csak január ötödike van, nem merem állítani, hogy ez az eszmefuttatás az idei év alapkérdéséről szól, de hogy a megpendített gondolat meghatározó lesz idén és a közeljövőben egyaránt, az egészen biztos.

Kérem, ez a mai egy kissé rendhagyó írásnak ígérkezik, ugyanis tudományos kísérletet tetszenek olvasni. Arra lettem figyelmes, hogy az elmúlt három napban ugrásszerűen megnőtt az Oroszországból érkező, meglehetősen furcsa hírek száma, amiből arra az eddig is sejtett, de ki nem mondott tényre következtettem, hogy az említett állam a világ legnagyobb elmegyógyintézete, melyet azonban sajnos minden m

A CEPA (Center for European Policy Analysis) világszinten is a politikai elemző intézetek elitjébe tartozik, és csak a legkiválóbb szakembereket kérik fel közreműködésre. Közéjük tartozik Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akiknél többet az orosz szolgálatokról valószínűleg senki sem tud – lássuk, hogyan összesítették az orosz hírszerzési-elhárítási-diverziós tevékenység szempontjából az idei évet

Ott még nem tartunk, hogy az Oroszországi Föderáció nyílt gyarmatosításba kezdjen Afrikában, de a befolyását egyre inkább igyekszik kiterjeszteni ezen a kontinensen, vagy legalábbis fenntartani ott, ahol a tekintélyét megtépázták mondjuk a tuareg lázadók. Mik az orosz terjeszkedés lehetőségei és korlátai a „fekete kontinensen” 2025 folyamán? Milyen a jelenlegi helyzet és mi várható?

Mint ismeretes, Vlagyimir Putyin decemberben „Közvetlen Vonalat” tartott, erre évente egyszer kerül sor (mikor el nem marad). Egy olyan rendezvényről van szó, ami átmenet a lakossági fórum és a nemzetközi sajtótájékoztató között. Ezzel még nem lenne baj, de, mint a The Insider elemzése kiderítette, az orosz elnök ennek során finoman szólva is nagyokat mondott. Lássuk tehát Putyin elnök néhány hazu

Mint ismeretes, novemberben és decemberben Romániában parlamenti választásokat tartottak, valamint az elnökválasztás első fordulóját is megrendezték, amelyet később semmisnek nyilvánítottak. A győztes jelölt, Călin Georgescu szélsőjobboldali politikus kampánya összehangolt külföldi manipuláció terméke volt. A „román Orbánnak” nevezett Georgescu euroszkeptikus, NATO-ellenes, oroszbarát és ukránelle

Sok csodálatosat láttam én már, de olyan embert még egyet sem, aki nekem el tudta volna magyarázni az „orosz világ” fogalmának meghatározását. Mert már az is gonosz dolog volt, hogy ennek nevében megtámadták Ukrajnát, de ha Moszkva a szláv földeket akarja egyesíteni, akkor mi a fityfenét keres Szíriában vagy Afrikában? Tudom: pénzt, nem is keveset, de hogy indokolja ezt meg, miféle ideológiával?

A múlt hónap legvégén megkísérelt, újabb orosz szabotázs a Balti-tengeren kezdi már elérni a szemtelenség csúcsait: nem is csoda, hogy az udvarias és lagymatag diplomáciai megközelítések helyett Finnország ebben az esetben már drasztikusabb eszközökhöz folyamodott, és úgy odacsapott, ahogyan azt már korábban is kellett volna. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a CEPA legújabb tanulmánya.

…

Most, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, és egyre különösebb nevek merültnek fel azzal kapcsolatban, kik lehetnek majd a kormányának tagjai, jogos a kérdés: de Qanonnal mi a helyzet? Ennek járt utána a WIRED magazin és nem túlzok, ha azt állítom, hogy vérfagyasztó eredményekre jutott.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a hír is rövid – de azért figyelemreméltó. Tudnunk kell hozzá, hogy létezik egy specifikusan orosz Mikulás, Gyedmaroz néven, aki ugyan nem Szent Miklós, sőt, valószínűleg a pogány időkből maradt fenn, mert a neve „Fagy apót” vagy „Télapót” jelent, és nem krampusz kíséri, hanem egy roppant csinos, szőke lányka, bizonyos Sznyegurocska. (Csoda, hogy ezt nem az ameri

Mivel Ukrajnában mindkét harcoló fél erejének végéhez közeledik – igen, az oroszok is! – az utóbbi időben egyre többször vetődnek fel mindenféle „béketervek”, melyek természetesen főleg Ukrajna számára elfogadhatatlanok. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ha és amennyiben lesz tűzszünet, netán valamiféle átmeneti béke is, akkor Kijevnek némi területi veszteségekkel kell számolnia (ami a miszlikb

Ahhoz már régóta hozzászokhattunk, hogy Oroszországban minden másképpen van. Mármint nem másképp, mint a világ többi részén, hanem a valósághoz képest is másképp. Náluk nem ritka, hogy az öngyilkos harminckétszer hátba lövi magát, mielőtt kiugrik az ablakon, melyet kívülről gondosan becsuk maga után, mint Majakovszkij elvtárs, nem ritka az sem, hogy a hősből áruló lesz, az árulóból hős, a fából me

Áldom az Eget, hogy nem vagy ötven évvel ezelőtt írom ezt a kis elemzést, mert akkoriban feltétlenül úgy kellett volna kezdenem, hogy megemlítem az évszázados orosz–török barátságot, mire fel legalábbis rám szakadt volna a plafon, ugyanis ilyen sosem létezett. Évszázados harcok, torzsalkodások, háborúk azonban voltak, amiknek csak a végét jelentette a krími háború vagy az 1877-78-as hadjárat, mely

Ennek az írásnak egy mai Putyin-nyilatkozat az apropója. Az orosz elnök ma „direkt vonalat” tartott, sajtótájékoztatóval egybekötve, ami elvben azt jelentené, hogy bármelyik orosz állampolgár felhívhatja és azt kérdez tőle, amit akar vagy amit mer. A gyakorlatban persze ez egyáltalán nincs így, a kérdezőket gondosan kijelölik előre, betanítják nekik a kérdéseket, a rossz nyelvek szerint még a bete