Álhírről nem nagyon lehet egyebet írni, mint csalimesét. Bár ez az eset valóban párját ritkítja, ugyanis az államilag agyontámogatott, nagyon gondosan ellenőrzött és talán kissé túlszervezett orosz álhírt-piacon megjelent egy spontán szamárság, majdnem teljesen magától. Ez, kérem, ahogy a Tanúban mondanák, súlyos ébertelenség, és fejek fognak miatta hullani.

Régi és rossz emlékű fogalom a revolver-újságírás, körülbelül a tizenkilencedik század második és a huszadik század első felében dívott ez a fajta bűncselekmény – mert a sajtóhoz nem sok köze volt. Annál több a zsaroláshoz: zuglapok álhírlapírói azért követeltek annak idején nagyobb összegeket gazdag emberekről, hogy ne írjanak róluk kompromittáló dolgokat, akár igazak lettek volna az állításaik,

Sajnos az orosz gazdaság jelen állapota fontos és meghatározó tényezője a világpolitika alakulásának – már amennyiben egyáltalán lehetséges állapotról vagy/sőt gazdaságról beszélni. Sosem álltak a legjobban, de a mostani helyzetüket senki sem irigyelheti. Lássunk erről egy pillanatképet Andrej Percev elemzése nyomán.

„

Tegnap bemutattam, hogyan is áll Moldova a dezinformáció elleni harccal – nos, elmondható, hogy nemes szándékban és tisztánlátásban nincs hiány, legalábbis a műveltebb, európai szintű szakemberek és egyes politikusok részéről –de mi a helyzet a tettekkel? Nos, az aktív cselekvés terén mutatkoznak még bizonyos hiányosságok, ahogy a szocialista brigád naplója írná.

Olyasmivel fogunk ma foglalkozni, ami tanulságos ugyan, de kissé szomorú is – azzal, hogy Moldovának, mely az orosz propaganda első számú célpontjai közé tartozik, van-e álhír- és manipuláció-ellenes állami szerve, és van, hát miért nincs mégis? Mert az intézmény létezik ugyan, csak nem működik, illetve ha működik, azt nagyon ügyesen titkolják.

Nem, nem azt, hogy Tusványoson elmondott egy önmagához egyébként hű nácibeszédet, amelyben olyat értekezett a fajokról és azok keveredéséről, hogy brit tudósok estek neki az akadémiai könyvtárnak, vajon miként olvadhattak össze egy emberben Darwin és Hitler génjei – amíg a válaszuk megérkezik, addig várjanak türelmesen, nehogy kimenjenek tüntetni, az túl libsi dolog.

A háború kitörése óta tartja magát az a városi legenda, hogy Putyin cár zsarolja Orbán nemzetvezetőt, ezért van az, ami van..., ezért teszi azt, amit tesz a Kicsi.

A mainstream média, a közösségi felületek, a kormánypropaganda és az óellenzélki siralmak attól hangosak, hogy Magyar Péter bántalmazó. Méghozzá, engedik sejteni az agyunkért és figyelmünkért közpénzből küzdők: fizikai bántalmazó. Nos, azt, hogy Magyar Péter fizikailag bántalmazta volna Varga Juditot mindeddig két ember biztosan NEM állította: Magyar Péter és Varga Judit. Minden egyéb csak zaj.

Azért minket, erdélyieket is megvert a magasságos gyurcsányista fennvaló némi műellenzékkel, hobbibalosokkal és kamuliberálissal. A Transtelex – nehéz meglenni nélküle, amíg nincs másik, ugye? – alig pár napja posztolt egy kis kamukritikát arról, hogy az RMDSZ kiskorúakat alkalmazott aláírásgyűjtés céljából.

A mélyen tisztelt kormánybuktató szándékkal műsort követő tömegeknek döntenie kell: etikátlan módon, illetve etikátlan viselkedésből születő eredményekre alapozva akar kormányváltást elérni, avagy etikusan? És megkülönböztethető-e a politikai erkölcs a hétköznapitól, mert igen, de akkor. Vagy sem.

Magyar Péter közzétette az egy ország által várt hangfelvételét. Varga Judit (és nyomában a propagandagépezet) reagált. Az átlagpolgár pedig, legalábbis a buborékomon belülről nézve úgy tűnik, nem akarja megrágni a Bohár Danik által eléje vetett gumicsontot. Nézzük a tényeket, és a tényekhez közeli állapotokat.

Hosszú évek óta foglalkozom politikai kommunikációval, politikai kampányok vezetésével, lebonyolításával és választási matematikával. Igaz, Magyarország nem tartozik a célterületeim közé, és nem kívánnám azt magamnak, hogy Magyarországon dolgozzam ilyen területen, de elengedhetetlennek érzem, hogy tegyek pár megjegyzést a Magyar Péter köré épült jelenséggel kapcsolatban.

Magyar Péter, miután a héten ismét az országot járta ellentétben megannyi ellenzéki párttal, ma megtartotta a két nappal ezelőtt meghirdetett és különösebben nem reklámozott tüntetését a Belügyminisztérium épülete előtt. A TISZA párt alelnöke hozta a kötelezőt, a Széchenyi tér dugig megtelt, a propagandisták majd megírják, hogy pár százan voltak stb.

Ömlik a magyar médiából a kampányzaj, ömlik a magyar közösségi médiából a remény – Magyar Péter beveri az utolsó (vagy első, vérmérséklettől függően) szöget a Fidesz koporsójába.

És magával húzta a magyar belpolitikai mocsarat is. Vagy, ha úgy tetszik, lecsapolta. Akár tetszik sokaknak akár nem, de Magyar Péter megjelenése óta már nem lehet úgy politizálni, mint előtte. Legfőképpen az ellenzéknek nem, de a Fideszt is utoléri a Tisza felül, érkező légáramlat. Ez nem a mostani EP-választáson lesz, hanem később, de utoléri.

A „köz”tévé adott 3×2×9 percet majd plusz 9×1 percet arra, hogy olyan kontentek hangozzanak el a kormány tevékenységével kapcsolatban, amelyek ezen adón az utóbbi 14 évben soha nem hangoztak el. Ha eladnak 30 másodperces spotokat ugyanezen pártoknak, és ezeket játszották volna be, akkor még pénzt is kaszálnak és nem okoznak ekkora kárt saját maguknak.

Orbán Balázs, a miniszterelnök tanácsadója, mi több, stratégiai tanácsadója, mi több, a magyar politika alapkövének, a KONNEKTIVITÁS elméletének úgynevezett kidolgozója, akinek egy jó pontja lehet Lucifer előtt majdan, amikor odajut, és odajut, nevezetesen az, hogy nem rokona a Főninek, nos, ez az emberre megtévesztésig, politikusra kicsit sem hasonlító főemlős olyasmit nyilatkozott ma a mindig sz

Annak, akinek füle van a hallásra nem lehettek túl kellemes percei, amikor Viktor-sámánt hallgatta. Az október 23-i beszédében Magyarország miniszterelnöke megígérte: lövetni fog az őt hatalmából eltávolítani kívánó emberekbe. Valahogy úgy fogalmazott:

https://444.hu/2022/08/17/az-amerikai-hirszerzes-mar-novemberben-kozolte-egy-bizalmas-megbeszelesen-amelyre-a-magyar-kormany-is-hivatalos-volt-hogy-putyin-le-fogja-rohanni-ukrajnat