Jegyzet

„Haladjon ön is a korral, zabráljon az oroszokkal!” (népi rigmus 1945-ből)

Az oroszországi muzulmánok helyzete egy két és fél évvel ezelőtti mondatot juttat eszembe, mikor is – 2022 áprilisában – a propagandista Szolovjov soha véget nem érő tévéműsorát vezetve azt mondta egy esetleges atomháborúról: „De akkor mi, pravoszlávok a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni.” Amire rákontrázott a csatorna vezetője, Margareta Szimonjan: „Egyszer úgyis mindannyian me

A kifejezés nem pontos, én most arra a jelenségre gondolok, amikor a harctérről visszaérkező veteránok egy része az átélt viszontagságok hatására elveszíti minden erkölcsi érzékét, és bűncselekmények elkövetésébe kezd. Sőt, az orosz hadsereg esetében ez már a harctéren is zajlik – ezekből az esetekből válogatott össze a Jamestown Alapítvány egy legalábbis borzasztónak nevezhető kollekciót. 

Ukrajna és Oroszország közt tombol a háború, Libanonban már második napja pukkadoznak a híradástechnikai szerkezetek, Tajvan sandán figyeli kicsiny szorosát, Kína ugyanarra mered, de fenyegetően, Észak-Koreából nagy kopácsolás hallatszik, csak nem tudni, mit gyártanak: atombombát vagy szovjet szabványú lőszert Moszkvának? Putyin sámánokat kerget a világ körül, de még ebben a parázs helyzetben sem

Nem tehetek róla, akármennyire is komoly az ügy, a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya szerint, nekem akkor is egy rejtői jelenet jut eszembe.

Nagyon ritka alkalom mostanában, hogy észrevételezek – ami nem egyenlő az észrevétellel – valamit. Ezt se kellene, mert annyira evidens, de ha már hétfő van, bár tulajdonképpen lehetne kedd is. Vagy inkább borjúnyúzó péntek.

Nincs még egy hetes a Tenet Media-ügye, melyről korábban már beszámoltam, lényegében véve arról szólt, hogy befolyásos amerikai konzervatív influencereket fizetett meg a Russia Today (méghozzá bőkezűen), hogy destabilizálják az Egyesült Államokat politikai szempontból. A terv csődöt mondott, most az orosz propagandacsatorna munkatársait kiutasították az USA-ból, de a vezérigazgatójuk, Margarita Sz

Valahogy ma mindenhonnan terrorszervezetekkel kapcsolatos hírek, elemzések érkeznek, ma már írtam egy anyagot (egy másik lapba) az orosz terrorelhárítás csődjéről, csak még nem készültek el vele a kollégák, de majd megjelenik az is – viszont maguk a terrorszervezetek sem állnak a legjobban, ahogy ezt a The Insider elemzése mutatja. Ott van például az Iszlám Állam (a továbbiakban IS), majdnem a cső

A harmadik ópiumháború már zajlik, és Oroszország fogja elveszíteni. Ráadásul még panaszkodnia sem lesz szabad emiatt, mert ha meg meri próbálni, felkopik az álla. A győztes természetesen Kína lesz, és csak találgathatjuk, beéri-e az orosz gazdaság teljes függőségbe taszításával – ez már most is jó úton halad – vagy esetleg lesznek területi igényei is.

Mottó:

Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy mivel Pavel Durov szabadlábon védekezhet egyelőre, amiben semmi érdekes nincs, míg valaki merényletet nem követ el ellene (a helyében én vissza is kérezkednék a fogdába, biztos, ami biztos), ma nem róla lesz szó, hanem egy másik régi ügyfélről, Ramzan Ahmatovics Kadirovról, aki szó szerint hazudott magának egy hadsereget.

Egyre érdekesebb dolgok derülnek ki Pavel Durovról, ma ugyan csak két fontos mozzanatra derült fény, de ezek roppant lényegesek, bár emiatt ez a mai anyag kissé hosszú lesz, tessék némi hideg élelmet bekészíteni az olvasgatás mellé. Italra most nincs szükség, megrázó vagy undorító dolgok nem kerülnek szóba, de előre jelezném: az írás második fele kicsit szövevényes lesz, érdemes figyelmesen olvasn

Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.

Az orosz propaganda terjesztésének kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb módja a „jósok”, „mágusok” és „tisztánlátók” bevetése, ugyanis a lakosság babonásabb része lehet, hogy nem hisz a televíziónak, de nekik vakon fog hinni. És milyen érdekes: ezek a „bűbájosok” valahogy mindig azt mondják, amit Moszkva hallani szeretne. Ezt a jelenséget elemzi a Detector Media tanulmánya. 

Ha megnézzük a világ hatalmasait, igen sok olyant találunk közöttük, akikre – szeretnék finoman fogalmazni – azt mondaná Artúr király a Gyalog-galoppban, miszerint „gyermeteg lélek”. Viszont mindent alulmúl az a csörte, amit az állítólag vitézlő Ramzan Kadirov vívott az állítólag zseniális Elon Muskkal. Ahol ezeket az embereket félik vagy tisztelik, ott egy kiscsoportos óvodás is vezető lehetne. S

Nincs még két élőlény, amelyik olyan messze élne egymástól természetes körülmények között, mint a jegesmedve és a pingvin, hiszen az egyik az Északi-sarkvidéken él, a másik a Délin. Legfeljebb az állatkertben találkozhatnak – és a Jamestown Alapítvány tanulmánya szerint Moszkva épp ilyesféle világnagy állatkertet próbál barkácsolni (a háború kellős közepén), ki akarja aknázni a Déli-sarkvidék olaj

Kínos nekem ezzel a kérdéssel foglalkoznom, ha létezik olyan, hogy „szekunder szakmai szégyen”, azt érzem most, de valakinek ezt is meg kell tennie, különben minden marad a régiben. Én tehát most Havas Henrik helyett szégyellem magamat, akivel ugyan soha nem találkoztam személyesen, nem is törekszem erre, de mégis méltatnom kell egy sajtószakmainak tekinthető teljesítményét.

Nem kevés problémát vet fel a mesterséges intelligencia betörése a mindennapi életbe, ha mind fel akarnám sorolni, kötet lenne belőle (jövőre esetleg egész könyvtár is). Most elég, ha a deepfake pornóval foglalkozunk, aminek több formája van, a leggyakoribb az, hogy egy ismert ember arcát MI segítségével pornográf képre simítják. És a dolgok természetéből következik, hogy ez többnyire hölgyekkel f

Épp a minap jutott eszembe kamaszkorom egyik kedves olvasmánya, a Szibériai garnizon Markovits Rodiontól. Amúgy is annyi orosz dologgal foglalkozom nap, mint nap, hogy néha már azon kapom magamat: ha nem is Puskin, de Szorokin nyelvén káromkodok. Hát vegyük elő, lássuk, hogyan öregedett ez az olvasmány nálam negyven év alatt. Jelentem: jól.

„