Külpolitika

Nem a Düne világáról lesz szó, amelynek nézetem szerint amúgy is több köze van a  múlt század hetvenes évei radikális politikai mozgalmainak allegorikus mennybe menesztéséhez, mint a valódi sci-fihez, hanem nagyon is létező eszközök bemutatkozásához a valódi hadszíntéren: Izrael sikeresen bevetette az első működő lézeres légvédelmi rendszert, a Fénypajzsot.

Ha irodalmi mottót akarnék választani, akkor Karinthy Frigyeshez fordulnék ez esetben. Most még úgy is látom, hogy szokásom ellenére ezt muszáj lesz. Tehát azzal szeretném kezdeni, amit a Mester a műfordításról írt, melynek során Ady Endre egyik csodás strófájából reklámszöveg lesz. Lássuk a kezdést:

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Moszkva Afrika-politikája egyre izgalmasabban alakul és egyre nagyobb gazemberekre épül: nemrég Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök viselt dolgait elemeztem ezeken a hasábokon, most pedig a Riddle: Russia nyomán Khalifa Haftar líbiai hadúrra kerítek sort – szíriai támaszpontjainak elvesztése után ugyanis a Kreml talán Líbiában reméli, hogy megvetheti a lábát, és onnan terjeszkedhet a Száhel-övezet

Az orosz IT-szektorral kapcsolatban két legenda tartja magát makacsul: az egyik, vatnik körökben terjedő verzió szerint az oroszok valóságos mágusok, ha számítógép közelébe kerülnek, nem ismernek sem határt, sem tűzfalat, bárhová bejutnak, mindent megoldanak és az orosz hardvereknek nincs párjuk sehol a világon. Ami mondjuk igaz is, csak épp nem jó értelemben.

Volt híd a második világháborúban, ami túl messze volt, legalább a Market Garden-hadműveletről forgatott, kiváló film címe szerint. Az orosz hadsereg is abban bízott eddig, hogy a kercsi híd, mely a Krímet köti össze Oroszországgal, túl messze van az ukrán erők számára, de fordulni látszik a kocka: könnyen meglehet, hogy holnapra már nem is fog állni Putyin kedvenc hídja, vagy ha mégis, használhat

A tegnapi, orosz támaszpontokat ért ukrán dróncsapásról már tudni ezt-azt (távolról sem eleget) és nem kétséges, hogy Hollywood előbb-utóbb majd meg is fogja filmesíteni az eseménysorozatot, hiszen a nem hétköznapi látványvilág tálcán kínálja magát. De mit mond a történtek jelentőségéről, következményeiről a Moscow Timesnak Igor Tyskevics ukrán politikai elemző?

Aki nem csak az európai történelmet ismeri, általában nehezen tudja visszafojtani kaján vigyorát, amikor Moszkvában a „történelmi, örök és megbonthatatlan” orosz–török vagy orosz–perzsa barátságról szónokolnak. No hiszen... volt egy olyan pillanat, amikor még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a mai Irán szovjet tagköztársaság lesz. És nem Ordzsonikidze elvtárson múlott, hogy nem így alakult. Ezzel s

Mikor azt hinnénk, hogy valamelyest normalizálódik a helyzet Washingtonban, Elon Musk elhagyja az állami szolgálatot és talán Turmp elnök is kap pszichiáterétől egy kakasos nyalókát meg egy csattogós lepkét, hogy azt tologatva legalább egy ideig békén hagyja a világot, akkor üt be a ménkű. Az amerikai elnök legfrissebb tervét már nyugodtan nevezhetjük fasisztának – és sajnos Európából importálta.

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Arról már többször is írtam a Zóna hasábjain, hogy Donald Trump, a kriptovaluták valamikori nagy ellensége miként monetizálta kriptovalutává a saját politikai népszerűségét, ami viszont az egész világ összes demokráciájára jelent halálos veszélyt, hiszen ha pénzért lehetséges politikai befolyást szerezni ebben a rendszerben, akkor nem tartunk előrébb, mint Néró vagy Caligula idejében.

Aki foglalkozott már építkezéssel vagy ipari termeléssel, az tudja, hogy a valóságban – a tervektől eltérően – néhány dolog egyszerűen nem létezik. Ilyen például a vízszintes, a függőleges, a párhuzamos, a derékszög és a határidő. Az ígéret pedig örökké megmarad szép szónak. A mi kicsiny európai viszonyaink között ez nem csoda, de lássuk, hogy megy ez Amerikában?

Sok veszélyes médiahacket láttunk utóbbi időben, sok merész cselt, de egyik sem volt olyan szemtelen, mint ez. A Vatikán honlapja kellett megcáfolja a deepfake videót, melyen a frissen megválasztott pápa állítólag a legmélyebb hódolatát fejezte ki Ibrahim Traorénak, Burkina Faso véreskezű diktátorának. Persze mondanom sem kell: hamisítványról van szó. De lássuk csak, mi történt.

Lezárult a romániai elnökválasztási kampány, hála az Égnek, ugyanis ez még az ottani történelemben is a leghosszabb volt ebben a műfajban, és kezdenek megjelenni az eddig titkosított elemzések. Az alábbiakban ismertetem az OpenMinds vizsgálatának eredményeit, melyekből világosan kitűnik, hogy Moszkva nem kevés pénzt ölhetett a romániai szavazók befolyásolásába, és csak azért nem járt sikerrel, mer

Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!

George Simion nem nyughat. Jóllehet a romániai elnökválasztások éjszakáján beismerte vereségét és a választások tisztaságát is, most mégis csalásról beszél és tüntetésekre, zavargásokra bujtogatja a híveit. Hogy ki vagy mi nem nyughat Simionban, az kérdéses: vagy Vlagyimir Putyin mozgatja vagy Donald Trump példája ösztönzi – ez utóbbi valószínűbbnek tűnik. De először lássuk a mai, vele kapcsolatos

Abba a szerencsés helyzetbe kezdenek kerülni az európai elhárító szolgálatok – főként az orosz dezinformátorok hiperaktivitása miatt – hogy lassan az álhírek és manipulációk irányultságából és mennyiségéből ki tudják következtetni, melyik európai állam az orosz propaganda legközelebbi célországa. A jelek arra mutatnak, hogy nemrég Spanyolországon volt a sor.

Mint tudjuk, a romániai elnökválasztásokat Nicușor Dan független jelölt nyerte, szoros versenyben legyőzve szélsőjobboldali, kisebbségellenes, oroszbarát ellenfelét, George Simiont. Ezt az egész világ így tudja, kivéve természetesen magát Simiont és híveit, akik most minden eszközt megpróbálnak bevetni a választási eredmény megváltoztatása céljából.

Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!