Külpolitika

Sok sikert a mozgalomnak – én továbbra is a flamingókkal vagyok.

Ez egy kőleves, annak is a rosszabb fajtája. A magyar népmese kőlevesétől ugyanis jól lakik a ravasz obsitos katona is, aki előáll az ötlettel és a becsapott nénike is, Kína kőlevesével csak Peking tudná megtölteni a hasát.

Mindenesetre erre a történetre is igaz, ami az összes többi kémügyre: senki sem mond benne igazat, még véletlenül sem, és senki sem az, akinek látszik.

Kolumbusz tojása: aki megkapja az ebolát, automatikusan veszítse el amerikai állampolgárságát. Ez például sokkal olcsóbb lenne, mint karantént építeni Nyanyukiban.

Ghalibaf azt mondta, ellenségeit bolondnak teremtette Alláh. Van a dologban valami, bár talán nem mindegyiket. Mindenesetre az, aki a történtek után Donald Trumpra rábíz bármit, ami bonyolultabb egy kutyasétáltatásnál, tényleg bolond.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

Ezek nem Stirlitzek és nem James Bondok, ezeket nem fogja senki kicserélni Berlinben, a Kémek Hídján: ezek a tábláról levett, sötét gyalogok, akik után senki sem sír és akik le fogják ülni a büntetésüket.

Az pedig még a mai nap folyamán kiderül, végezheti-e tovább is a dolgát Elvira Nabiullina, vagy Oroszország pénzügyeit végképp elnyeli a káosz.

Moszkva tehát ég – a világ pedig aggodalmak közepette várja ennek következményeit.

Egyet mondok ezek után: meg vagyunk mi áldva a szorosokkal is, a nagyhatalmakkal is, a kis országokkal is meg a világkereskedelemmel is, mindenestől.

Maradjunk annyiban, hogy ezt a kérdést most már el kell dönteni, és még az sem kizárt, hogy nem katonai, hanem gazdasági úton oldódik majd meg

Tirana utcáit tehát ellepték a flamingók, a környezetvédők és a tüntetők.

Az egészen bizonyos ugyanis, hogy a harcok kezdetekor senkinek nem volt az a célja, miszerint Iránban a hatalmat a vallási fanatikusok kezéből átjátssza a militarista vallási fanatikusokhoz, de valahogyan (főként a teljesen alkalmatlan amerikai vezetés hibájából) mégis így sikerült.

Itt tart egyelőre a Puskin-banda titokzatos esete. A költőről meg annyit, hogy talán még egyáltalán nem írni is jobb, mint a Kremlben udvari dalnoknak lenni.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Amondó volnék, hogy nem ártana ennek a világnak kicsivel kevesebb hatalomkoncentráció és kicsivel több tudás.

Valaki el kéne magyarázza Mark Zuckerbergnek és Elon Musknak, hogy ha nem lesz társadalom és törvény, akkor nekik sem lesz vagyonuk, mert az első haramiabanda elszedi tőlük és nem lesz, kihez panaszra menjenek.

Minden elképzelhető, csak az nem, amit az ügyben érintett, többnyire munkanélküli színészek és magánzók állítanak, miszerint fogalmuk sem volt, mit művelnek. Egy biztos: valami bűzlik Albertában.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.