Külpolitika

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban idén megtartandó elnökválasztás jelenleg kétesélyes. A szavazók különös módon kevésbé érdeklődnek a tények, mint a saját vélekedéseik iránt, és ennek sajnos nagyon komoly következményei lehetnek, amelyek nem kis hatást gyakorolhatnak a világpolitikára is. Ezzel foglalkozik a The Insider tanulmánya.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.

Már mindenki elmondott mindent Putyin hazug „béketervévről”, én itt már csak annyit mondanék, hogy kizárólag a háborút lehet vele meghosszabbítani, mert nincs olyan ukrán, aki ezeket a lehetetlen feltételeket elfogadná. Még a kijevi bolondokházában sincs. Azonban lássuk Andrej Percev nyomán, mi történt még a héten az orosz fővárosban, de főként a Kremlben?

Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.

Régen volt már a Zónán napi harctéri jelentés, talán a múlt héten, vagy az azelőttin, pedig az ilyesmire is szükség van – akármit is ír az ember a politikáról, gazdaságról, kultúráról, a háború mégis a fronton dől el, ahol néha meglepő, néha pedig könnyen megjósolható események zajlanak. Lássuk, mi áll az ISW mai összefoglalójában a tegnapi hírekről!

Meglehetősen érdekes tanulmány olvasható a tavaly hivatalosan megszüntetett (de titokban továbbra is működő) Szaharov Intézet honlapján, a Sztrana i Miren, aminek a neve egyszerűen „Ország és világ”-ot jelent. Az írás a populizmus természetét elemzi, szerzője Marija Sznyegovaja politológus, a Walsh School of Foreign Service (Georgetown Egyetem) posztdoktori ösztöndíjasa, a Stratégiai és Nemzetközi

Az Oroszországi Föderáció újfajta drónokat készül bevezetni, amelyekben a hadsereg nagy fantáziát lát – én már kevésbé, nem annyira új ez a fegyver, lényegében véve az a különbség közötte és a mostani drónok között, hogy pontosabb célzásra képes, két rakétát is elbír és újra felhasználható. De nem várnák tőle fordulatot a háború menetében.

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Kérem, ez most egy viszonylag száraz írás lesz egy fontos témáról. Arról van ugyanis szó, hogy kikből áll a valós politikai, gazdasági és katonai súlyánál jóval jelentősebb szerepet játszó Csecsenföld vezetése és ők milyen területekkel is foglalkoznak. Erre a Riddle válaszol, minuciózus pontossággal.

A rohingyák lemészárlása és elüldözése után a világ mintha elfelejtette volna Burmát. Pedig azóta volt ott katonai hatalomátvétel, lázadás a junta ellen, teljes zűrzavar, melynek során az ellenzék sok elismerést kapott vezetőjétől, Aung Szan Szu Kjitől visszavették a tiszteletbeli kanadai állampolgárságot, az Amnesty International megvonta tőle a Lelkiismeret Nagykövete” díjat és az Európai Parlam

Az orosz sajtó egy emberként találgatja, mit tehetett Andrej Turcsak, Putyin környezetének egyik legbefolyásosabb tagja, hogy tegnap egy pillanat alatt száműzték az Altáj Köztársaságba. Igaz, hogy hivatalosan kormányzónak megy, de akkor is, a lehető legtávolabb kerül Moszkvától, a kínai határ mellé, vad hegyvidékre és senki sem érti, miért. A Versztka című ellenzéki lap is kereste a választ - azon

Hölgyeim és uraim, érdekes hírrel szolgálhatok: a harkivi offenzíva befulladt. Ez egyeseknek jó hír, másoknak rossz, de a tények akkor is magukért beszélnek: Oroszország nagyratörő tervei Harkiv térségében is kudarcot vallottak. Hogy miért? Azt a The Insider alapos elemzése magyarázza meg.

Mottó: „Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.”

Tetszenek tudni, mennyi energiára van szüks  sen fel lehetne tölteni egy okostelefont. És naponta több százmillió ilyen kép születik. Igen, az MI nagyon energiaigényes. Többet zabál, mint a bitcoinbányászat. Ennek a ténynek és az amerikai kormányzatnak a viszonyáról közölt hosszú, de érdekes tanulmányt a Carnegie Intézet.

Ha azt mondom, hogy különös dolgok történnek az elmúlt két évben a Balti-tenger fenekén, finoman fogalmaztam: távvezetékek robbannak fel, adatkábelek szakadnak meg, mindenki egymásra mutogat, felelősök sehol... időközben a NATO bővült két közeli állammal is, tehát elvárható volna, hogy a védelmi szövetség kezelje valahogyan a kialakult helyzetet.

Ha a tegnapi írás rövid volt, a mai bizony hosszú lesz, előre szólok – viszont exkluzív, ugyanis magyarul először a Zónán jelenik meg. El is kell magyaráznom, mielőtt belevágok, hogy miről van szó: tulajdonképpen arról, hogy a Pegasus kémprogram használatával a korábbi botrány után sem hagytak fel a különböző kormányok, máig vígan alkalmazzák.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a témája sem túl bonyolult, csak éppen minimum világrengető. Elég sok mindent láttam már háborúkban, háborúk kapcsán, az igaz, ezek közül kevés volt a szép vagy kellemes, de ilyent azért még én sem. Kérem, állítólag elkezdtek feltámadni az elesett orosz katonák, ami azért minimum ritkaság.

Mint tudjuk, az orosz kiberbűnözők szinte érinthetetlenek. Az országban működő hackerek évek óta pusztító zsarolóvírus-támadásokat indítanak kórházak, kritikus infrastruktúrák és vállalkozások ellen, milliárdos veszteségeket okozva. A nyugati bűnüldöző szervek számára azonban elérhetetlenek, és az orosz hatóságok is nagyrészt figyelmen kívül hagyják őket (hiszen az engedélyükkel dolgoznak). Ha a r

Kevesen gondolnák – a szakértőket kivéve – hogy az arany kalásszal ékes rónaság épp úgy fegyver, de legalábbis kulcsfontosságú háborús és világpolitikai tényező, mint az AK–47-es. Pedig az, erről közöl komoly, részletes elemzést a Riddle, természetesen Oroszország és Ukrajna kapcsán.

Folytatódik a tegnap kezdődött balti krízis, néhány másik válsággal megfejelve, mert Oroszország tényleg nem nyugszik, míg magára nem haragítja az egész planétát – hogy aztán tudjon megtámadni tetszés szerint bármely országot, hiszen egyikkel sem lesz jóban. Csak ezen még sokat kell dolgozni. Ma az ISW jelentését használtam forrásnak, mert ez nyújtja a legátfogóbb képet.