#Moszkva

Sokféle álhírrel akadt dolgom életemben, de nincs rosszabb az olyannál, amelyiknek semmi, de semmi alapja nincs. Ezek ugyan hihetetlenek is szoktak lenni, és nem is túl gyakoriak – az orosz álhír-alkotási technika jobban szeret egy kevés igazságot is belekeverni a dezinformációba, mint ahogyan az olaszok keverik a pacsirtapörköltet lóhússal, keverési arány: egy ló – egy pacsirta – de most olyan hí

A Kaukázusban eddig krétakörről tudtunk, de most háromszöget figyelhetünk meg ott, éspedig diplomáciai-hatalmi háromszöget, melynek csúcsai Moszkva, Baku és Jereván – a három főváros viszonyrendszerét elemzi a Moscow Times mai írása. 

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét, sőt valószínűleg egész évadot betöltő, ami sokat árthat az Oroszországi Föderáció világhatalmi ambícióinak – és még a legjobb esetben is kompromisszumokra fogja kényszeríteni Moszkvát. Lássuk a helyzet elemzését részben a Riddle: Russia, részben a tegnapi hírek alapján.

A Kreml mindent és mindenkit képes és hajlamos megtagadni, kivéve saját magát. Az izraeli-iráni harci cselekmények során sem adhatott mást, csak, mi lényege: több év hangzatos diplomáciai szólamait és melldöngető nyilatkozatait, sőt, alkuit rúgta fel, mikor kiállt Teherán mögül. Hogyan történhetett ez és miért? Erre ad magyarázatot Nyikita Szmagin, a térség specialistája a The Insiderben. 

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy alapos csávába került a Kreml külpolitikája a Közel-Keleten és most bármit is lép, mindenképpen hibázni fog – sőt, akkor is árt saját magának, ha semmit sem tesz! Hogy miképpen is került ebbe a kutyaszorítóba a híresen álnok és csavaros orosz diplomácia, annak a Moscow Times járt utána.

Most az Iránt érő második izraeli csapás részleteiről fogok beszámolni, az első, hajnali támadásról már írtam egy másik lapban. A tizenkét órája tartó támadás második hulláma meglepően eredményes, bár minden attól függ, mit tekintünk sikernek. Mindenesetre az iráni fegyveres erők nagyon érzékeny veszteségeket szenvedtek és kérdéses, hogy képesek lesznek-e a jövőben bármiféle harci cselekményekre,

Hölgyeim és uraim, a Wagner Maliból úgy megy, mintha jönne, jóllehet meg sem moccan, és ez olyan világszám, amit Senki Alfonz sem lenne képes utánuk csinálni. Moszkva tulajdonképpen „a maga nevére íratta” a Wagnert Prigozsin halála után, de arra nem gondolt, hogy ennek nem csak kellemes következményei lehetnek. A kellemetlenekről szól a Moscow Times legújabb tanulmánya. 

Moszkva Afrika-politikája egyre izgalmasabban alakul és egyre nagyobb gazemberekre épül: nemrég Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök viselt dolgait elemeztem ezeken a hasábokon, most pedig a Riddle: Russia nyomán Khalifa Haftar líbiai hadúrra kerítek sort – szíriai támaszpontjainak elvesztése után ugyanis a Kreml talán Líbiában reméli, hogy megvetheti a lábát, és onnan terjeszkedhet a Száhel-övezet

Lezárult a romániai elnökválasztási kampány, hála az Égnek, ugyanis ez még az ottani történelemben is a leghosszabb volt ebben a műfajban, és kezdenek megjelenni az eddig titkosított elemzések. Az alábbiakban ismertetem az OpenMinds vizsgálatának eredményeit, melyekből világosan kitűnik, hogy Moszkva nem kevés pénzt ölhetett a romániai szavazók befolyásolásába, és csak azért nem járt sikerrel, mer

Mint azt a francia titkosszolgálati források feltárták, Călin Georgescu volt, majd eltiltott romániai elnökjelölt és reménybeli miniszterelnök lánykori neve Diana Iovanovici Șoșoacă és saját magának szülte George Simiont, aki majd újjászüli őt. Na jó, ez utóbbi túlzás, de az előző állításnak van alapja. A G4Media című román lap részletes elemzést közöl a tavalyi orosz beavatkozásról a romániai vál

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.

Vannak nagyon jó kérdések az életben, például az, hogy hol van a szél, mikor nem fúj, miért nem lehet a hegy lábára zoknit húzni és honnan jön az orosz propaganda. Honnan is jöhetne, ha nem Oroszországból? Márpedig, kérem, onnan a szankciók miatt nem jöhet ki, aztán mégis itt van a nyakunkon mindenfelé: az előbb meg akartam mosni a kezemet, de a csapból is kiszólt Putyin, előre rettegek a toalett

Zajlanak az amerikai-orosz béketárgyalások, mint tavasszal a Jenyiszej, csak az a bajuk, hogy még annyi eredményre sem jutnak, mint az említett természeti jelenség. Hogy ez mitől van? Talán attól, hogy az amerikai fél reménytelenül más malomban őröl, mint az orosz. Erről írt elemzést a Moscow Timesba Borisz Bondarjev.

Ha költőien akarnék fogalmazni, azt mondanám Ady Endrével, hogy „törjön százegyszer százszor tört varázs”, de ez a mostani üzenet nem lesz sem elbocsátó, sem szép. Viszont már legalább százegyedszer kell megtörni a „biolaborokról” terjedő legenda gonosz varázslatát – és azt is el fogom magyarázni, hogyan működik ez a fajta fekete, sőt, orosz mágia.

Régen volt már szó a Zónában Szíriáról, nem, mintha nem zajlana ott most is az élet (és a halál), de egészen egyszerűen nem volt sem idő, sem terjedelem ezzel a területtel foglalkozni Trump elnök ámokfutása miatt. Most pótolom a mulasztást, éspedig a Riddle elemzésével, ami az ország jelenlegi helyzetét mutatja be, az orosz érdekek bemutatása mellett.

Vagy Stirlitz Londonban, nagyjából mindegy is: Andrej Szoldatov és Irina Borogan, az orosz szolgálatok jelenleg ismert legkomolyabb civil szakértői szerint ez volna a moszkvai hírszerzők és elhárítók rémálma. Lássuk, hogyan fejtik ki ezt e kétségtelenül érdekesen hangzó tételt a CEPA hasábjain.

Ma megint sajtóügyekről lesz szó – és a jövőben is, sokáig, addig, amíg csak szükség lesz rá. Ennek az írásnak szomorú apropója, hogy elvileg ma szűnt meg a Szabad Európa, a Szabadság Rádió és az Amerika Hangja, ne szépítsük, azért, mert Donald Trump és néhány hozzá hasonló szellemóriás a környezetéből politikai hűtlenséggel gyanúsították ezeket a médiumokat.

A Zóna rendszeres olvasói észrevehették, hogy utóbbi időben különös fontosságot tulajdonítok az álhírek elleni harcnak. Ez azért van, mert az eddig is hajszálvékony védőháló – vagyis a céges apparátushoz tartozó tényellenőrzés és moderáció – teljesen eltűnőben van a közösségi oldalakról, és a közönség tökéletesen kiszolgáltatottá válik az (elsősorban orosz vagy oroszbarát) propagandának. Ez ellen

Ma és holnap azzal a minden eddiginél aljasabb hírhamisító módszerrel fogunk foglalkozni, amely nem egyszerűen álhíreket terjeszt a Kreml utasítására, hanem a nyilvános MI-chatbotokba is beszivárog, így lehetetlenné teszi vagy nagyon megnehezíti a tények ellenőrzését. Szóval, ha a patakot nem tudja megmérgezni a fortélyos orosz, megmérgezi a forrását.

Van olyan, hogy az ember a legtermészetesebb dolgokat nem veszi észre, azokat, amikott vannak az orra előtt, épp csak a szemét nem verik ki – és utólag csodálkozik, ha pórul járt. Valahogy így van most Moszkva is, ugyanis az Oroszországi Föderáció maximálisan igyekszik kihasználni a globális felmelegedés hatásait, például az Északi-sarkvidék jegének felolvadását.