Gaál Péter: A csomag

Egy gorilla IQ-ja 60 és 90 között lehet. Egy kvázi ép elméjű emberé 70 és a csillagos ég között, átlagosan 100. Hát ez nem sokkal több, mint a gorilláé, és innentől kezdhetünk csodálkozni... a gorillán.

Az emberen nincs mit.

Megfelelő alap ez bármilyen konklúzióra? Látszólag igen. IQ az IQ, vitatkozni legfeljebb csak a beszámítás módján érdemes. Min is? A beszámítás módján. Aminek az a tétje, hogy tévedünk, vagy nem tévedünk. Hogy almát hasonlítunk körtéhez, vagy almát almához, körtét körtéhez. Embert emberhez, gorillát gorillához. Emberintelligenciát emberintelligenciához, és gorillaintelligenciát gorillaintelligenciához. Embernél mit jelent ez és gorillánál mit jelent. Ez a kulcs. A csomag. Hogy abban a csomagban növényevés, melldöngetés, őserdei túlélés van-e, vagy a túlélés nem is cél, csak eszköz. Az emberi intelligencia csúcsa az absztrakció.

Ehhez viszont szavak kellenek. Az állat számára az elvontság a „valami”-ben merül ki. Az állat a „valamit” felelteti meg konkrétumokkal. A „valamit” idézi fel. Tudata mindennek van, ami él – most azt gondolom, hogy a lét egyetlen kritériuma tudatosság, az életé pedig a tudatos lét –, de elvont tudata csak az embernek. Az ember az egyetlen, aki reflektál a halálra. Balu megérzi, elvonul, és meghal. A vágóállatok is megérzik. De egy egészséges állat számára, ami semmiben nem szenved szükséget, ameddig ez az állapot megmarad, nincs halál.

Egy állat verseket se fog írni. Zenét se fog szerezni. Ami nekünk zenének hangzik állati kivitelben, az csak kommunikáció.

„

De a vers és zene lényege nem az elvontság!” Nem bizony. A vers, zene, képzőművészet, et cetera lényege az analógia. Az állati nívó fizikai „valamijével” szemben a metafizikai „valami”. A „valami” esszenciája. Az, ami a fizikai világban nem hasznos.

Egy állat számára nincs művészet. Egy állat számára a fizikai nyereségen - a túlélésen – kívül semmi nincs. Ez – emberi szemmel – tulajdonképpen tragédia. Talán ezért mondják az állati közösülésre (utódnemzésre), hogy „utána minden állat szomorú”.

Két, matematikához kapcsolódó szó: arányítás és függvény. Viszonylatok. A konkrétumok csak a viszonylatok testrészei. Egy szervezet számára a részei jelentőségét mindenekelőtt és elsősorban a részei pozíciója dönti el. A részei és az egész viszonya. A részei helye az egészben. Nem a tömegük, differenciáltságuk, finomságuk, hanem a csomagban elfoglalt helyük. Ha egy vázizomdarabot kellő edzés után a sérült szívizomdarab helyére ültetnek, a továbbiakban szívizomként fog működni, holott az eredeti helyén a szívizom munka-pihenés ritmusát nagyon rövid ideig tudná csak tartani. Az agyi területek funkcióátvevő képessége közismert. A „gorillaság” is egy csomag. Az „emberség” egy másik csomag. Nincsenek önmagukban álló dolgok, csak rendszerek vannak, pozíciókkal. Különböző helyzetek vannak – ez már önmagában absztrakció –, s e helyzeteken belül elfoglalt helyek. Nem erő, hanem ütőerő, akár a sakkban vagy hasonló játékokban. Erő és pozíció együtt. De mi is az erő ebben a felállásban? Materializált pozíció. Ha meg akarjuk érteni a mindenkori világot, akkor azt a hálót kell megértenünk, egyben, amit képvisel. A többi részletkérdés. A függvényeket kell megérteni, és ezeken keresztül a helyiértékeket. A számokat. A struktúrákat, sőt, struktúrát, egyes számban. A pontosságra való törekvés soha nem juthat el a pontosságig, legfeljebb a szavakkal való érzékeltetésig. A mögöttük álló elvontságokig, melyek szavakban kifejezve legfeljebb „valamik”. Ugyanezt teheti a művészet is, analógiáival. Ezért kulcs a ritmus.

A ritmus tiszta matematika.

Próbáljanak mindig a csomagból kiindulni, majd a csomag helyéből egy nagyobb csomagban, aztán annak a helyéből egy még nagyobban, és így tovább. Így a legkönnyebb ráérezni... no, nem a bölcsek kövére, hanem arra, hogy ez az egész önmagában még önmagától is idegen. Nincs benne semmiféle pátosz. Semmi cukormáz, édes-keserűség, életvágy, halálvágy, egyáltalán, vágy. Nem meleg és nem hideg, nem rideg és nem lágy. Arra szolgál – mert, ahogy leírtam, tiszta absztrakció –, hogy az ember kikeveredjen a menny-pokol libikóka pörgéséből, mindenekelőtt és mindenek fölött pedig...

...megbékéljen.