Szele Tamás: Betörők és kémek Afrikában

Négy nap múlva kezdődik a harmadik Oroszország-Afrika csúcstalálkozó, egyben gazdasági és humanitárius fórum is. Ennek alkalmából a The Insider kicsit összefoglalta az orosz-afrikai viszonyokat, sőt, egy másfél évvel ezelőtti, máig nem kellőképpen tisztázott GRU-műveletre is fényt derített, hadd legyen miért magyarázkodniuk a vendéglátóknak – bár kétséges, hogy idén hány afrikai ország teszi tiszteletét Moszkóviában. De lássuk, mit tudott meg a tényfeltáró lap.

Miután 2023 augusztusában repülőgép-balesetben életét vesztette Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport alapítója, a Kreml afrikai befolyásszerző műveletei komoly átalakuláson mentek keresztül. Az „Afrika-hadtest” („Afrika Korpsz”) – egy főként volt Wagner-zsoldosokból álló, állami irányítású fegyveres alakulat – mellett Oroszország katonai hírszerző ügynöksége (GRU) is egyre aktívabban tevékenykedik a kontinensen. Azonban az Afrikai Unió egyik addisz-abebai létesítményébe történt GRU-betöréssel kapcsolatos legújabb leleplezések veszélybe sodorhatják a Kreml és a kontinens közötti kapcsolatokat. A hír nem is jöhetett volna rosszabbkor Moszkva számára, amely október 28–29-én ad otthont a harmadik Oroszország–Afrika csúcstalálkozónak.

2025. április 28-án Mahamoud Ali Youssouf, az Afrikai Unió Bizottságának elnöke megérkezett egy házhoz Addisz-Abebában, a Bole Atlas nevű előkelő negyedben, ahol az unió titkárságának székhelye található. Az ingatlan a bizottság alelnökének, Selma Haddadinak a hivatalos rezidenciája; a bizottság az összes, tehát mind az 55 afrikai országot képviselő szupranacionális szervezet végrehajtó szerve. Azon a délutánon azonban a házat Youssouf és családja használta, akik akkor még nemrég költöztek az etióp fővárosba, miután néhány nappal korábban megérkeztek Dzsibutiból, Youssouf szülőhazájából, ahol a megelőző hónapig külügyminiszterként szolgált.

Délután 3:32-kor egy diplomáciai rendszámú jármű hajtott be az Africa House főépülete előtti parkolóba. Kiszállt belőle egy közepes testalkatú, rövid hajú fehér férfi, aki gombos inget és nyakkendőt viselt. Megvárta, amíg a Youssouf egyetemista korú lányát szállító autó a nyitott biztonsági kapun keresztül behajtott a területre, majd gyalog beosont mögötte, mielőtt a kapu bezárult volna. A behatoló belépett a rezidenciába, és egyenesen Youssouf hálószobájába ment, ahol 4 perc 24 másodpercig tartózkodott. Egy bizonyos ponton az ismeretlen behatoló a házban összefutott még a lánnyal is. Sőt, az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrök 3:37-kor szintén találkoztak a férfival, amikor az elhagyta a rezidenciát. Megpróbálták kikérdezni, de az őrök attól tartottak, hogy talán egy VIP-ről van szó, aki eltévedt, vagy a megfelelő ellenőrzés nélkül jutott be. A zűrzavar közepette a behatoló 3:38-kor elhajtott.

Ennek a rövid és látszólag eseménytelen behatolásnak a külső pillanatait rögzítették a biztonsági kamerák. Az arcfelismerő szoftver megerősítette, hogy a betörő Alekszandr Dubikov őrnagy volt, Nikita Zajacnak, Oroszország etiópiai katonai attaséjának az asszisztense.

Zajacot 2022-ben már kiutasították Portugáliából az orosz katonai hírszerző ügynökséggel, vagyis a GRU-val fennálló állítólagos kapcsolata miatt. Mint kiderült, Dubikov, a 36 éves, moszkvai lakos szintén GRU-tiszt, ami azt jelenti, hogy az addisz-abebai diplomáciai rezidenciába való jogtalan behatolása szinte biztosan hírszerzési művelet volt.

Nem világos, hogy az Afrikai Unió vagy az etióp kormány tudott-e Dubikov szerepéről ebben az incidensben, illetve arról, hogy a GRU-nak dolgozik.

A nyilvántartások szerint Dubikov lakhelye a moszkvai Narodnogo Opolcsenyija utca 52. szám alá volt bejelentve, ahol a GRU Akadémia jól ismert kollégiuma található. A 2008 májusában utoljára frissített VK-profilján Dubikov azt írja, hogy a Stratégiai Rakétacsapatok I. (Nagy) Péter Katonai Akadémiájának hallgatója, amely egy, jelenleg a moszkvai régió Balasika városában működő vezető védelmi intézmény, ahol számítástechnikát és irányítási rendszerekhez kapcsolódó információs technológiákat tanult. „Mint mindenki más” – írja –, „tanulok, de a magam módján, ötvözve a hasznot az élvezettel… Csak egy kadét vagyok.”

Úgy írta le magát profiljában, hogy „nagyon kedves vagyok és szeretetre méltó. Sokoldalú embernek tartom magam, sok minden iránt érdeklődöm”, és rajongott Rihanna-ért, Chris Brownért, valamint a Mafia és a Max Payne videojátékokért.

A Dubikov telefonadatain végzett elemzés során több, a GRU-tisztjeihez tartozó telefonszámot is találtak. A második leggyakrabban keresett szám a híváslistáján például a 37 éves Vlagyiszlav Popové, egy ismert GRU-hackeré, akit a „Sandworm”-hoz, vagyis a GRU 74455-ös egységéhez kötnek, amely felelős egy sor pusztító és költséges kibertámadás elindításáért – köztük egy 2017-es támadásért, amely leállította a dán Maersk hajózási társaság és az amerikai Merck gyógyszeripari óriás működését, valamint a pennsylvaniai kórházak létfontosságú és emberi életeket fenntartó számítógépeit. A „Sandworm” által kifejlesztett és bevetett NotPetya kártevő, amely kezdetben ukrán számítógépes rendszereket fertőzött meg, becslések szerint világszerte több mint 10 milliárd dollár kárt okozott.

A 2025-ös addisz-abebai incidens után egy, az üggyel jól ismerős forrás névtelenséget kérve elmondta a The Insidernek, hogy az Afrikai Unió Biztonsági Igazgatósága megerősítette az Africa House körüli biztonsági intézkedéseket. A biztonsági rés azonban felveti annak a gyanúját, hogy Dubikov megpróbálhatott volna ellopni Youssoufhoz tartozó iratokat, fájlokat, adatokat vagy elektronikus eszközöket, illetve megfigyelőberendezéseket telepíteni az elnökkel kapcsolatos információk gyűjtése céljából. Dubikov Popovhoz és a Sandwormhöz fűződő szoros kapcsolata csak tovább erősíti ezt a gyanút.

A repülési nyilvántartások szerint Dubikov még mindig az országban tartózkodik – ami azt jelenti, hogy vagy az etióp hatóságok nem azonosították őt mostanáig, vagy – ami valószínűbb – egyszerűen úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a botrányt. Ez utóbbi lehetőséget nem lehet kizárni; a GRU-ügynökök utazási adatai alapján Etiópia az elmúlt években az orosz hírszerzési tevékenység egyik kulcsfontosságú központjává vált.

„Etiópia már régóta fontos műveleti bázis az orosz hírszerzés számára Kelet-Afrikában” – állítja Philip Obaji nigériai Oroszország-szakértő és oknyomozó újságíró, aki részletesen elemzi Oroszország titkos afrikai műveleteit. „Anton Papsev és Jurij Mihejev, a GRU magas rangú tisztviselői, akik kulcsszerepet játszanak az orosz hírszerzési tevékenységek kontinentális koordinálásában, évekig ott állomásoztak.”

Az a hír, hogy egy orosz kém betört egy kelet-afrikai diplomáciai komplexumba, igen kellemetlen pillanatban látott napvilágot. Október 28–29-én Moszkvában kerül megrendezésre a harmadik Oroszország–Afrika csúcstalálkozó, amelynek szervezőbizottságát Vlagyimir Putyin tanácsadója, Jurij Usakov vezeti. A 2023-ban megrendezett második csúcstalálkozó célja az volt, hogy „megerősítse az Oroszországi Föderáció és az afrikai államok közötti átfogó kapcsolatokat, miközben új kereteket teremt a kétoldalú és többoldalú együttműködéshez” – áll az esemény hivatalos honlapján.

A közelgő csúcstalálkozó társelnökei Vlagyimir Putyin és Évariste Ndayishimiye, Burundi elnöke lesznek, aki idén tölti be az Afrikai Unió rotációs elnöki tisztét.

„Miközben Oroszország továbbra is kapcsolatokat épít ki az Afrikai Unió számos tagállamával, a GRU betörése felfedi kettős játékát” – nyilatkozta egy nyugati biztonsági tisztviselő. „Bár hivatalosan együttműködik az Afrikai Unió tagjaival, nem habozik manipulációt és hazugságokat alkalmazni céljai elérése érdekében.”

Oroszország szerepe Afrikában egyszerre kiterjedt és konfliktusokkal terhelt. Katonai jelenlétének nagy részét a Wagner-csoport alapozta meg, amelyet korábban Jevgenyij Prigozsin, a vendéglátóipari mágnás és zsoldosvezér vezetett. Ő 2023 augusztusában, két hónappal azután, hogy sikertelen lázadást kísérelt meg az orosz kormány ellen, egy repülőgép-balesetben életét vesztette. 2017-től felszámolásáig a Wagner a Kreml hitelesen letagadható képviselőjeként működött számos afrikai térségben – Maliban, Líbiában, Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban. A zsoldosok testőrként és védelmi osztagként működtek, hogy segítsék a puccsok ellen védekező rezsimeket vagy inkább diktatúrákat (több mint fél évtizeden át ők alkották például Faustin-Archange Touadéra, a Közép-Afrikai Köztársaság elnökének praetoriánus gárdáját), valamint haderőként, amely háborút folytatott a dzsihádista és lázadó csoportok ellen.

A Wagner politikai stratégái olyan dezinformációs műveleteket is irányítottak, amelyek összemérhetőek voltak azokkal a trollfarm-kampányokhoz, amelyeket Prigozsin alkalmazottai Szentpétervárról irányítottak a nyugati választásokba való beavatkozás céljából. Az AFRIC fedőszervezetet felhasználva európai neonácikat és fehér felsőbbrendűséget hirdetőket hívtak meg, hogy „választási megfigyelőként” működjenek közre több afrikai országban, bár valódi céljuk az volt, hogy befolyásoló ügynökként bizonyos jelölteket támogassanak és nyugatellenes hangulatot keltsenek. (Az a tény, hogy a fehér rasszisták olykor a brit és francia gyarmatosítás keserű örökségének rovására egy pánafrikai programot hirdettek meg, olyan irónia volt, amelyet a jó humorérzékű Prigozsin valószínűleg nagyon élvezett.) Valójában elég gyakran előfordult, hogy a Wagner fegyverezte fel és finanszírozta az egymással szemben álló feleket, vagy az ugyanazon kormány irányításáért versengő számos politikai szereplőt – különösen Líbiában, ahol Saif al-Islam Kadhafi, a meggyilkolt diktátor, Muammar Kadhafi ezredes fia, valamint Khalifa Haftar tábornok, egy egykor a CIA-nak elkötelezett líbiai hadúr oldalán egyaránt tevékenykedtek.

„Oroszország általános afrikai megközelítése rendkívül opportunista” – nyilatkozta Obaji. „Együttműködik a hatalmon lévő kormányokkal, miközben csendben fenntartja a velük szemben álló ellenzéki személyiségekkel is a kapcsolatait. Ahelyett, hogy következetes hűséget tanúsítana bármelyik fél iránt, Moszkva kettős stratégiát folytat, amelynek célja saját érdekeinek védelme és előmozdítása, függetlenül attól, hogy merről fúj a politikai széljárás.”

A Wagner azáltal gazdagodott meg, hogy a tevékenységi területein kitermelte a természeti erőforrásokat, arany- és gyémántbányákat üzemeltetve. 2021 végén a Wagner az országot irányító katonai junta meghívására átvette a francia hadsereg helyét Maliban, hogy megvédje a bamakói rezsimet az al-Kaidához kapcsolódó Jama’at Nusrat al-Islam wal-Muslimin szervezet és a tuareg lázadók ellen. 2024-ben ez a két csoport (szövetségre lépve) vereséget mért a Wagnerre a mali Tinzaouatène-ben, ami a csoport 2025-ös kivonulását eredményezte.

Az ENSZ mali szakértői testülete egy 2023. augusztusi jelentésében kijelentette, hogy a Wagner – amelyet hiteles források alapján súlyos emberi jogi visszaélésekkel, például kínzással, lefejezésekkel és kivégzésekkel vádoltak – aligha volt sikeres terrorizmusellenes erőnek nevezhető ebben az országban, mivel lehetővé tette, hogy az ISIS mali ága kevesebb mint egy év alatt csaknem megduplázza az általa ellenőrzött területet. A Wagner azonban megpróbálta a francia hadsereg művének beállítani a saját atrocitásait, ideértve a holttestek kamerák előtt, tömegsírba történő eltemetését egy olyan mali katonai bázis közelében, amelyet a Wagner 2022 áprilisában használt.

Prigozsin halála óta a Wagner műveleteit nagyrészt beolvasztották az Afrika Hadtestbe, abba az orosz állami expedíciós haderőbe, amelyet Andrej Averjanov tábornok vezet, aki jelenleg a GRU helyettes igazgatója, de korábban a 29155-ös egység alapító parancsnoka volt. Ez az a titkos műveleti egység, amely felelős volt a Szkripalok megmérgezéséért Salisburyben, egy sikertelen puccs megrendezéséért Montenegróban, valamint egy sor fegyver- és lőszerraktár felrobbantásáért a NATO területén, ahol Grúziának, Ukrajnának és a szíriai lázadóknak szánt hadianyagot tároltak. Mi több, Averjanov átvette Prigozsin helyét egy kerekasztal-megbeszélésen a 2023. júliusi, szentpétervári második Oroszország–Afrika csúcstalálkozó utolsó napján – mint a kontinens „szakértője”. A Reuters nyomozása szerint az Afrika Korpsz erőinek 70–80 százaléka egykori Wagner-zsoldos.

Moszkva kemény hatalmi terjeszkedése Afrikában eközben verseng a puha hatalmi kezdeményezésekkel, amelyek gyakran hírszerzési műveletek álcájaként szolgálnak. A Rosszotrudnyicsesztvo, a Külügyminisztérium kulturális szervezete – amely egyben az SZVR nyilvánvaló információs központjaként is működik – új „Orosz Házak”, azaz oktatási és kulturális központok megnyitását tervezi Egyiptomban, Zambiában, Tanzániában, Dél-Afrikában és Etiópiában. 2025-ben Oroszország 5 000 államilag finanszírozott helyet biztosított orosz egyetemeken afrikai hallgatók számára, akik főként Szudánból, Guineából, Ghánából és Csádból érkeznek.

Érdekes lesz az afrikai vezetők részéről, ha a fentiek fényében ártatlanul és mosolyogva bájcsevegnek majd Moszkvában. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Kreml gyakorlatilag nem tud nekik semmit ajánlani az orosz befolyás elfogadásáért cserébe, csak egy újabb, orosz gyarmatosítást – ami azonban jóval kellemetlenebb és kegyetlenebb lesz, mint a korábbi volt. Viszont antikolonializmusnak kell majd hívni.

Szele Tamás