Gaál Péter: Kohn Winnetou

„Magyar bulizókat raboltak ki Kijevben.” Gyurcsány után a következő vezető hír az Origón. (Gyurcsány időközben Orbán évértékelőjére cserélődött.)

Mert magyar bulizókat a világ egyetlen más táján se rabolnak ki soha. A Fidesz daliás, antiszemitább idejében ilyen volt, amikor Jeruzsálem óvárosában elsült egy pisztoly. Az is soha, sehol másutt. Most, Párizsban (esetleg Londonban, Brüsszel külön csemege) egy arab, de legalábbis muszlim megkésel egy nem arabot/muszlimot. Soha, sehol, senki nem késel meg másutt senkit, nálunk végképp nem. Se az áldott, biztonságos nyolcadik kerületben, se a Nyírségben, Szabolcsban, sehol. És ha igen, azok is arabok, afgánok, szírek, mikor, ki. Barnák. A mi barnáink semmiképpen, azokra szükség van a választásokhoz. Az igazi csemege most egy ukrán afgán lenne. Ukrán etióp. Olyasmi, mint Puskin volt oroszban. Tizenhat százalék askenázi zsidó, és tört százalék amerikai indián vér is csörgedezik bennem, amennyiben hihetünk a MyHeritage-nek. Ha ezt a kettőt szaszeroljuk ki a többi közül, hívhatnának Kohn Winnetounak is.

„

Valami van ott”, írták egy ismerősöm posztja alá. „Mindenütt van valami”, válaszolta.

„

Milyenek az oroszok?” – kérdezte egy rettegő magyar polgár Budapest ostromakor az elsőnek érkező román katonákat. „Olyanok, mint a többi ember” – válaszolta a román. „Vannak köztük jók is, rosszak is.” Van jó ukrán, és rossz ukrán. De most nekünk a rosszak kellenek. Ugyan miért? Ez nem az orosz sajtó. Miért? Mert igen, ez nem az orosz sajtó, az Oroszországban van, mi be kell, hogy érjük az orosz és nem orosz sajtófigyelőkkel, azok pedig azt teszik, ami a dolguk: figyelnek. Egy kicsi ide, egy kicsi oda. A mai Origóban például – jóval lejjebb – leírják, hogy amerikai csapatmozgások is lesznek Magyarországon keresztül, amely Magyarország viszont élesen elzárkózott, hogy NATO csapatokat fogadjon. Putyin nem érdeklődne előzetesen, de egyelőre tőle közvetlenül nem kell tartanunk. A rómaiak is szerették a vazallus királyságokat. Legjobban azokat szerették. Költségtakarékosak voltak.

Tehát belavíroztuk magunkat két szék közé, mindegyik szélére. Innét nincs túl messze az asztal alja sem. Csak egy kis billentés.

Vidkun Quisling sajtója is hasonló lehetett. Azt nem olvastam, de a korabeli magyart igen. A németet is, a szudétavidéki csehszlovák rémtettekről. No és a kassai bombázás, bárki is volt a ludas. „Jánosházán fütyül a zsidó.” Ez speciel a Dunántúli Napló volt 1944-ből, alátámasztandó az auschwitzi ingajáratokat. Még Hitler is indokolt 1939. szeptember elsején, pedig neki igazán nem kellett volna, pláne a Reichstagban. Lefestett, alátámasztott. Igen, ez a legjobb szó ezekre.

Lefestett.

Mi most olyanok vagyunk, mint az önjelölt portréfestők a standon. Ide is festünk, oda is. Kohnok is vagyunk, Winnetouk is. Nem feltétlenül rendelésre, illetve a megrendelő nem feltétlenül külföldi. Ez saját próbálkozás, ide is, oda is, mint írtam, de inkább ide. A vadász messze, de azért mégiscsak vadász, a farkas viszont már bedugta a lábacskáját. Medve. És most se Magyarországról álmodozzanak. Csak egy rezsimről, ami innét is szakít, onnét is. Elsősorban bankár, akit nem érdekel a származása, de aki szeret őslakosnak látszani, mert az őslakosok tartják hatalmon. Nem azért kell lavíroznia, mert félti az országot, hanem azért, mert félti önmagát, plusz a baksis. Ki tudja merre, merre visz a végzet? (Göröngyös úton, sötét éjjelen.)

Önöknek könnyű dolguk van. Csak össze kell rakniuk: Putyin menekülő jachtja Németországból, a távozó nyugatiak Ukrajnából, a magyar újságcikkek a garázda ukránokról, hogy csak a legutolsó híreket említsem.

Nagy jó bácsinak rendet kell tennie végre. Nagy rossz bácsi lecsap. Lassan itt az idő.

Válasszanak. Ha már a kard és lánc között nehezükre esik, ez még talán menni fog. De ha nem, segítenek, ahogy mindig is segítettek.