Szele Tamás: A BRICS dilemmája

Időről időre szükségessé válik elmagyarázni azt, hogy mi is a BRICS, ugyanis az orosz propaganda fáradhatatlanul népszerűsíti ezt a sóhivatalt, a propaganda fogyasztói pedig rendre azt hiszik, hogy ez a szervezet valami katonai véd- és dacszövetség, ideológiai csoport vagy esetleg a Szuverenista Világforradalom számára a Szmolnij, holott egyszerűen csak egy gazdasági fórumról van szó, ami még csak nem is tartozik a legsikeresebbek közé.

Sőt, annyira nem sikeres, hogy nyugodtan elmondhatjuk: a BRICS az az ablak, amin az Oroszországi Föderáció kihajigálja a keservesen megszerzett pénzét és energiahordozóit. A máglya, amin elégeti a petrorubeleket, a rozsdás Makarov pisztoly, amivel lábon lövi magát. De lássuk, mit ír erről a Riddle: Russia. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

2013 óta Vlagyimir Putyin orosz elnök legalább évente egyszer megismétli, hogy „a BRICS a kialakulóban lévő többpólusú világ egyik kulcsfontosságú eleme”. Néha szó szerint idézi ezt a mondatot, mint például 2016-ban és 2024-ben; máskor apró kiegészítéseket fűz hozzá – például hangsúlyozva, hogy a BRICS-országok közötti „konstruktív együttműködés” alapján épül majd fel egy „igazságos” többpólusú világrend. Különösen nehéz években, mint például 2022-ben, hangsúlyozza, hogy a többpólusú világ kiépítése és a BRICS vezető szerepe „soha nem volt még ennyire szükséges”. Más alkalmakkor egyszerűen visszatér 2007-es müncheni beszédének témáihoz, bejelentve az egypólusú korszak végét, és megjegyezve, hogy az új világrend bevezetése elkerülhetetlen – és csak a BRICS keretében lehet róla beszélni, ahogyan azt 2025-ben is tette.*

*Ennek alapján a tájékozatlan szemlélő azt hihetné, hogy a BRICS az új Komintern, ami az Egypólusú Világforradalmon munkálkodik. Csak hát – bármit is beszél Putyin, nagyon nem az.

A Kreml hivatalos honlapján található csúcstalálkozók, fórumok, sajtótájékoztatók, videóüzenetek és kétoldalú találkozók jegyzőkönyvei szerint Putyin évente tucatnyitól több száz alkalomig terjedő gyakorisággal említi nyilvánosan a BRICS-et (például 2024-ben, Oroszország elnökségének évében).

Putyin BRICS-re vonatkozó kijelentései ritkán következetesek. Szinte soha nem határoznak meg egyértelmű célkitűzéseket a szervezet számára. Nem mutatnak be konkrét elképzelést az állítólagos végcélként szolgáló „igazságos világról”. Maga a megfogalmazás is alig változott az elmúlt közel tizenöt év alatt.

Ennek ellenére három alapvető célkitűzés-csoportot lehet azonosítani, amelyeket Putyin retorikailag a BRICS-hez rendel – különösen az Ukrajna elleni teljes körű invázió után –, és fel lehet mérni azok gyakorlati értékét Moszkva számára. Putyin maga a következőképpen határozza meg őket: „politika és biztonság, gazdaság és pénzügyek, valamint kulturális-humanitárius kapcsolatok”.*

*Akkor ezek szerint a BRICS a mindent járó malmocska, a terülj-terülj asztalkám meg az üssed-üssed botocskám is egyszerre. Valamint csizmadia és kéjgáz.

Mit kellene elérnie a BRICS-nek Putyin szerint?

Az első célkitűzés-csoport: politika és biztonság

Putyin legkitartóbban erőltetett – és egyben a legnehezebben mérhető – célja egy olyan többpólusú világ felépítése, amely „valóban igazságos és a nemzetközi jogon alapul, teljes mértékben tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányának alapvető elveit, beleértve a szuverén egyenlőséget és minden nemzet jogát a saját fejlődési modelljéhez”. Az orosz elnök többször is hangsúlyozta, hogy a multipolaritás felé tartó törekvés megfelel „a nemzetközi közösség túlnyomó részének, az úgynevezett globális többségnek”. Ebben az összefüggésben következetesen indokolja a BRICS bővítését.

Hogyan kellene ennek a folyamatnak a gyakorlatban kinéznie? Putyin kijelentései szerint ez azt jelenti, hogy ellen kell állni „a jogtalan szankciók gyakorlatának és a hagyományos erkölcsi értékek aláásására irányuló kísérleteknek”. A tágabb program magában foglalja a konfliktusok rendezését, a terrorizmus elleni küzdelmet, a szervezett bűnözés elleni harcot (beleértve az új technológiák bűnözési célú felhasználását is), az éghajlatváltozás és a veszélyes fertőző betegségek terjedése elleni harcot. Röviden: a BRICS-nek azt a többpólusú világot kell kialakítania, amit Moszkva elképzel, és reagálnia kell a „barátságtalan országok” által támasztott legsúlyosabb kihívásokra, mindenekelőtt a szankciókra.*

*Annyiban reagál is, hogy tudomásul veszi őket és nem hajlandó ellenük semmit sem tenni. Van egy olyan gyanúm, hogy Putyin ennek az ellenkezőjére vágyik. De jaj, kérem, az élet zord és kegyetlen.

Putyin – beszédeinek stílusától függően, és függetlenül a BRICS-bővítések mindenkori tényleges előrehaladásától – hol ezeken a területeken elért eredményeket hangsúlyozza, hol pedig a kitűzött célok felé vezető folyamatos előrelépés szükségességét emeli ki.

A második blokk – amely Oroszország számára 2022 után a legfontosabb: a gazdaság és a pénzügyek

A legnyilvánvalóbb példa a dollármentesítésre irányuló törekvés, amelyről Putyin azt állítja, hogy növeli a BRICS-államok szuverenitását és biztonságát: „a helyi valutákban történő elszámolások szaporítása csökkenti az adósságszolgálati költségeket, erősíti a BRICS-tagok pénzügyi függetlenségét, a mai körülméynek között a lehető legnagyobb mértékben minimalizálja a geopolitikai kockázatokat, és felszabadítja a gazdasági fejlődést a politikairányítása alól.” Rendszeresen azt ismételgeti, hogy „a dollárt fegyverként használják”.*

*Nem is tudtam, hogy magam is tagja vagyok a BRICS-nek – de ahogy körülnézek, azt látom, hogy így, hónap végén dollártól és eurótól is meglehetősen mentes vagyok és a nemzeti valutánkban sem dúskálok. Bár szerintem Putyin nem egészen erre gondolt.

Az ilyen kockázatok csökkentése érdekében Putyin következetesen szorgalmazza „egy olyan független fizetési rendszer létrehozását, amely ellenáll a politikai nyomásnak, a visszaéléseknek és a külső szankciók hatásának”, az Új Fejlesztési Bank (amely gyakorlatilag a Világbank alternatívája) szerepének bővítését, valamint egy, a BRICS keretein belül működő befektetési platform létrehozását.

Emellett technikai jellegű célokat is felvetett – együttműködést a biztosítási szektorban, alternatív hitelminősítő intézetek létesítését –, valamint szinte elvont javaslatokat, mint például az energetikai együttműködést és a közlekedési folyosók fejlesztését.

Oroszország pénzügyi és gazdasági programjának fő mozgatórugója továbbra is a nyugati szankciók következményeinek enyhítése.

A harmadik blokk: kulturális és humanitárius kapcsolatok

Ez a kultúra, a sport és az idegenforgalom területén egy egész esemény- és programkínálatot ölel fel – a BRICS-játékokat, kulturális és filmfesztiválokat, a BRICS Ifjúsági Fórumot és hasonló kezdeményezéseket.

Különös jelentőséget tulajdonítanak a tudomány, az innováció és a mesterséges intelligencia terén való együttműködésnek, valamint az ökológiának, az éghajlatkutatásnak (?), továbbá a parlamentközi és önkormányzatközi (például testvérvárosi) kapcsolatoknak.

Putyin szavai szerint: „Fontos továbbá előmozdítani a BRICS kulturális és humanitárius programját a különböző civilizációk harmonikus együttélésének elősegítése érdekében.”

E találkozók és események jelentőségét indokolva azzal érvel, hogy azok hozzájárulnak a BRICS-országok képviselői közötti kölcsönös bizalom kiépítéséhez, és hogy „a bizalom elengedhetetlen alapja a gazdasági együttműködésnek és a biztonsági területen végzett közös munkának”*

*Ha kenyér nincs, legalább cirkusz legyen.

Hogyan látják a BRICS legfontosabb tagjai Putyin céljait?

India továbbra is a klub legóvatosabb tagja. Politikusai rendszeresen és kitartóan hangsúlyozzák, hogy India ugyan nem nyugati, de nem is nyugatellenes ország, és hogy Oroszország 2022 utáni agresszív retorikája nem talál visszhangra Újdelhiben. Az orosz BRICS-elnökség utáni időszakban az indiai szakértők egyértelműen kijelentették, hogy a Moszkva által megfogalmazott célok nem feltétlenül állnak összhangban India hosszú távú nemzeti érdekeivel.

Az Oroszország főbb gazdasági javaslataira vonatkozó legegyértelműbb megjegyzés 2024-ben az Indiai Központi Bank akkori elnökétől, Shaktikanta Das-tól érkezett, aki kijelentette, hogy a dollármentesítés egyszerűen nem szerepel India tervei között, és hogy az ország továbbra is a dollárt fogja használni mind a kereskedelemben, mind a devizatartalékok képzése során.

A közös valuta ötletét India egyértelműen elutasította. 2025-ben Subrahmanyam Jaishankar külügyminiszter kijelentette, hogy Indiának egyáltalán nem érdeke a dollár globális szerepének meggyengítése.

Az indiai állásponthoz legközelebb Brazília mentalitása helyezkedik el. Brazília óvatosan viszonyul „Oroszország és Kína nyugatellenes irányvonalához”, és nem szándékozik feladni semleges politikáját. A brazil vezetés számára a BRICS iránti érdeklődés a nemzetközi intézmények enyhe reformjának vágyára korlátozódik – ami nehezen illeszkedik a Moszkva által képviselt programhoz. Ugyanakkor az ország viszonylag nyitott az orosz elképzelésekre nemcsak a nemzeti valutában történő elszámolások, hanem az alternatív fizetési rendszerek tekintetében is.

Dél-Afrika – minden más tagállamnál inkább – nyílt prioritásként kezeli az afrikai célok előmozdítását, és kevés lelkesedést tanúsít az orosz geopolitikai koncepciók iránt. Pretoria egyértelművé tette az Egyesült Államok számára, hogy nem osztja azt az antiamerikanizmust, amelyet Oroszország általánossá akar tenni a BRICS-ben. Az orosz gazdasági javaslatok másodlagos helyet foglalnak el a csoportról szóló dél-afrikai diskurzusban; a hangsúly továbbra is a Dél-Afrikát érintő regionális, nem pedig globális problémákon van.

Kína messze a legnagyobb mértékben támogatja az orosz retorikát. Ennek ellenére, Indiához hasonlóan, hangsúlyozza, hogy a BRICS egy nem nyugati, azonban nem is nyugatellenes csoportosulás. A többpólusú világra vonatkozó program általános alapelvei tekintetében Kína továbbra is Moszkva legfontosabb partnere. Különösen határozottan reagál az egyoldalú szankciók és a nyugati „szabályokon alapuló rend” koncepciója elleni orosz tiltakozásokra. Kína és Oroszország gyakorlatilag közösen szorgalmazták azt a bővítési programot, amely más tagok kritikáját vonta maga után. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Peking számára a BRICS csupán a külpolitika egyik eszköze – és semmiképpen sem a legfontosabb. A gazdaság és a pénzügyek terén Kína határozottan támogatja a nemzeti valutákra való áttérést (amiből a jüan mindig profitál), valamint az Új Fejlesztési Bank tevékenységének kiterjesztését.

Ezek az eltérő érdekek magyarázzák, miért módosítják szisztematikusan az orosz prioritásokat a legáltalánosabb megfogalmazásokra a BRICS záródokumentumaiban, és miért blokkolnak minden olyan kísérletet, amely kollektív szankcióellenes mechanizmusok létrehozására irányul.*

*Szóval Moszkva egy helyben pedálozik, de legalább gyöngyöző homlokkal.

Mit ért el Oroszország?

Politika és biztonság

Az orosz politika legnyilvánvalóbb sikere a BRICS keretei között a szervezet bővítése volt Egyiptom, Irán, az Egyesült Arab Emírségek, Etiópia és Indonézia bevonásával. A három első új tagállammal fennálló kapcsolatok dinamikusan fejlődnek: Irán továbbra is Oroszország stratégiai partnere marad; 2022 óta az Egyesült Arab Emírségek a szankciók kijátszásának és a párhuzamos importnak az egyik legfontosabb csatornájává vált (az Oroszországgal folytatott kereskedelem megháromszorozódott); Egyiptom pedig egyre inkább „Afrika kapjának szerepét játssza” a Kreml számára. Moszkva érdeklődésének megnövekedése ezek iránt az országok iránt az Ukrajna elleni teljes körű inváziót követően következett be, maga a bővítés pedig 2024–2025-ben történt. Az orosz érdeklődést elsősorban a háború következményei ösztönözték, nem pedig valamiféle „új világrendről szóló geopolitikai vízió”. Aligha kétséges, hogy ha a BRICS soha nem is jön létre, Oroszország ezen államokkal szembeni politikája alig változott volna. A bővítés ezért inkább narratívaként funkcionál, mintsem intézményi sikerként.*

*Főként Etiópia felvételét érzem igen nagy sikernek: nélkülük tapodtat se!

Mindazonáltal Moszkva rámutathat arra, hogy egy új országcsoport áll készen arra, hogy csatlakozzon egy olyan projekthez, amelyben Oroszország magát az egyik fő résztvevőnek tekinti – a nyugati nyomás és szankciók dacára. A BRICS bővítése, akárcsak a tagállamok elutasítása azzal kapcsolatban, hogy csatlakozzanak a Moszkva elleni szankciórendszerhez, cáfolni látszik azt az állítást, hogy Oroszország elszigetelt lenne.

Mérhető előrelépésről beszélhetünk a terrorizmus, a kiberbiztonság és az éghajlatváltozás területén működő munkacsoportok intézményesítése terén is. Ugyanakkor ennek az együttműködésnek a valóban kézzelfogható eredményeit még mindig nehéz azonosítani.

A „multipolaritás” még a közös nyilatkozatokban is csak a legáltalánosabb értelemben jelenik meg – nem mint egyfajta elkerülhetetlen jövő, sőt nem is mint a világrend „kialakulóban lévő” állapota, hanem csupán mint egy lehetőség. 2024-ben így fogalmaztak: „Tudomásul vesszük az új hatalmi központok, a politikai döntéshozatal és a gazdasági növekedés megjelenését, amelyek megalapozhatják egy igazságosabb, demokratikusabb és kiegyensúlyozottabb multipoláris világrend kialakulását.” 2025-ben: „Elismerjük, hogy a multipolaritás bővítheti a fejlődő országok és a feltörekvő piacgazdaságok lehetőségeit arra, hogy felszabadítsák konstruktív potenciáljukat, és biztosítsák a kölcsönösen előnyös, inkluzív és igazságos gazdasági globalizációt és együttműködést.” A BRICS-országok még csak meg sem vitatták az alternatív nemzetközi kapcsolatok infrastruktúrájának kiépítésére irányuló közös tervet.*

*Ennek többek között az is az oka, hogy a sokat emlegetett „multipolaritásnak” egyszerűen nincs szabatos, pontos, rögzített meghatározása. Még Dugin sem definiálja, pedig ő aztán minden mondatában emlegeti. A multipolaritás olyan, mint a szocialista erkölcs volt: mindenki tudja, hogy van valami ilyesmi, de még soha, senki sem látta.

Oroszországnak a háború kezdete óta nem sikerült megállapodást elérnie a nyugati szankciókkal szembeni kollektív ellenállás egységes mechanizmusáról. Az orosz nyugatellenes retorika nem kerül be a szervezet legfontosabb dokumentumaiba. A kulcsfontosságú tagok nem osztják Oroszország értelmezését az ukrajnai háborúról, és nem ismerik el az orosz megszállást.

A bővítés valóban lehetővé tette Moszkvának, hogy rámutasson a projekt „relevanciájára”. De nem hozott létre új mechanizmust Oroszország kollektív támogatására. Az új tagok egy már létező szervezethez csatlakoztak, nem pedig egy orosz szankcióellenes projekthez.

Gazdaság és pénzügyek

Az elmúlt négy év legkézzelfoghatóbb eredménye a nemzeti valutákban történő elszámolások térnyerése volt. Ez nem valódi dollármentesítés: Oroszország, Kína és Irán kivételével a BRICS-tagok továbbra is dollárban tartják tartalékaikat. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem azonban valóban egyre inkább dollár nélkül zajlik. Orosz állítások szerint a BRICS-országokkal folytatott kereskedelem 90 százaléka ma már dollármentes, a- Kínával folytatott kereskedelem esetében pedig ez az arány nemzeti valutákban kifejezve közel 99 százalék. Ez a váltás jelentősen csökkenti a szankciók kockázatát – mármint Oroszország számára. Az előrelépés azonban szinte kizárólag Oroszország és a többi tagállam közötti kereskedelemre korlátozódik. A csoport többi tagja sokkal lassabban halad: például a Brazília és Kína közötti kereskedelem csupán körülbelül 30 százaléka történik jüanban és realban.

Az Új Fejlesztési Bank is jelentős sikereket könyvelhetett el. 2025 végéig 139 projekt számára 42,9 milliárd dollár összegű finanszírozást hagyott jóvá. Az ukrajnai háború miatt azonban az Új Fejlesztési Bank teljesen felfüggesztette az Oroszországot érintő új projektek jóváhagyását.*

*Ezt hívjuk tökéletes öngólnak. Oroszország létrehozott egy pénzügyi szervet, amely egyedül és kizárólag őt nem támogatja. Gratulálok. Bár Oroszországban a vaskarikát is mindig fából kovácsolták.

A teljes értékű közös fizetési rendszer kialakításában elért előrelépés sokkal gyengébb volt. A rendszer továbbra is a tervezési és tesztelési szakaszban van; még a legoptimistább becslések szerint is legkorábban 2030-ban indulhat el. A közös valuta ötletét 2025-ben elvetették. A befektetési platformok és az olyan technikai javaslatok, mint az alternatív hitelminősítő intézetek, továbbra is a politikai nyilatkozatok szintjén maradnak.

A BRICS-országok legértékesebb gazdasági támogatása Moszkva számára – azaz hajlandóságuk az orosz exporttermékek vásárlására és az orosz piac széles körű áruellátására – teljes mértékben a csoport kollektív szabályozásán kívül, tisztán kétoldalú alapon valósul meg.*

*Itt tevődik fel a kérdés, hogy akkor egyáltalán, mi szüksége van Moszkvának erre a BRICS-re? Hátha majd egyszer jó lesz valamire? Ahhoz kicsit drága játék.

Kulturális és humanitárius kapcsolatok

Ezen a téren a BRICS valóban sikeresen teljesíti azt, amit Putyin elvár tőle. Rendszeresen megrendezik a BRICS-játékokat, kulturális és filmfesztiválokat, valamint számos tudományos és innovációs fórumot és rendezvényt. Oroszország kezdeményezésére például létrehozták a BRICS Népi és Tánckultúra Szövetségét.

Számos más kezdeményezés – az ökológia, az éghajlatváltozásra vonatkozó kutatások, a parlamentközi és önkormányzati kapcsolatok terén – létezik ugyan, de ezek továbbra is széttagoltak, és nem hoztak létre tartós intézményeket.

Pontosan ennek a területnek a szimbolikus jellege teszi azt az egyetlen domíniumá, amelyen Oroszország magabiztosan állíthatja, hogy elérte céljait. A politikával és a gazdasággal ellentétben itt a többi tagállamnak nincsenek olyan kemény érdekei, amelyeket le kell küzdeni. A humanitárius terület ezért kirakatként és a folyamatos haladás érzésének fenntartására szolgáló eszközként működik.

Hol tart most a BRICS?

Négy évvel az Ukrajna elleni teljes körű invázió után a BRICS nem vált Moszkva számára azzá az eszközzé, amelyet Vlagyimir Putyin több mint egy évtizede megálmodott. A szervezet nem lett a Kreml elképzelései szerint „a kialakulóban lévő többpólusú világ kulcsfontosságú eleme”. Nem hozott létre alternatív globális kormányzási infrastruktúrát, nem alakított ki kollektív mechanizmusokat a szankciók ellensúlyozására, és nem kényszerítette egyik kulcsfontosságú tagját sem arra, hogy elfogadja Oroszország háborúval vagy a világrenddel kapcsolatos értelmezését.

A legszembetűnőbb sikerek vagy szimbolikusak, vagy kétoldalúak voltak. A bővítés lehetővé tette Moszkvának, hogy bemutassa a projekt „relevanciáját”, és cáfolja az elszigeteltségére vonatkozó állításokat. A nemzeti valutában történő elszámolások növekedése, valamint az egyes országok hajlandósága arra, hogy orosz exporttermékeket vásároljanak és árukat szállítsanak az orosz piacra, enyhítette a szankciók gazdasági következményeinek egy részét. A kulturális és humanitárius kezdeményezések betöltötték szimbolikus funkciójukat, és fenntartották a „helyes irányba” történő haladás látszatát. A valóban fontos események és üzletkötések szinte mindegyike azonban a BRICS kollektív mechanizmusain kívül zajlott le – Kínával, Indiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Iránnal, Egyiptommal és más tagállamokkal kötött közvetlen megállapodások keretében.

Ezt az eredményt a kulcsfontosságú tagállamok – elsősorban India, Brazília és Dél-Afrika – álláspontja magyarázza. Az, hogy elvi alapon elutasították a nyugat-ellenes irányvonalat, nem voltak hajlandók saját érdekeiket feláldozni az orosz célkitűzések kedvéért és óvatosan viszonyultak minden olyan kísérlethez, amely a BRICS-et a dollárra vagy a Nyugatra gyakorolt nyomásgyakorlás eszközévé akarta tenni, szisztematikusan a legáltalánosabb megfogalmazásokra szűkítette az orosz kezdeményezéseket. Még Kína is – amely retorikájában a legközelebb áll Moszkvához – csupán a számos külpolitikai eszköz egyikeként kezeli a csoportosulást, nem pedig prioritásként.

Végül is 2022 után a BRICS elsősorban narratív és imázsépítő szerepet töltött be Oroszország számára. Platformot biztosított a Kremlnek, ahonnan a „globális többség” nevében szólalhatott fel, hivatalos sikereket könyvelhetett el, és fenntarthatta a multipolaritás felé való törekvés látszatát. Az intézmény célja – vagyis annak elérése, hogy kollektív szinten csökkentsék Oroszország geopolitikai és gazdasági kockázatait – nem valósult meg. És amíg India, Brazília és a többi résztvevő érdekei továbbra is eltérnek Oroszországétól, addig valószínűleg fennmarad a szakadék Putyin retorikája és a BRICS gyakorlata között.

Röviden összefoglalva tehát elmondható: a BRICS az a hely, ahol Putyinnak udvariasan bár, de lehetséges nemet mondani és emiatt nem állhat bosszút. Ezt máshol is be kéne vezetni, sőt, általánossá kéne tenni.

Egyéb haszna a BRICS nevű gazdasági fórumnak és sóhivatalnak nincs és nem is nagyon lesz.

Szele Tamás