Szele Tamás: A nafta háborúja

Mielőtt bemutatnám az ISW részletes elemzését, mely a jelenlegi orosz katonai és civil üzemanyaghiányról szól (ami – meglehet – a háború sorsát is eldöntheti), lenne pár elöljáró szavam. A magyar közönség ugyan a napi hírek szintjén tisztában van azzal, hogy most valamiféle üzemanyag-gondok vannak Oroszországban, de hajlamos ezeket bagetellizálni.

Hogyne, hiszen az elmúlt legalább húsz-harminc évben folyamatosan azt hallotta, hogy az Oroszországi Föderáció egyetlen hatalmas, sőt világméretű benzinkút, ami sosem fogyhat ki a naftából, mert... mert csak, mert olyan nincs. Ez egyébként a magyar–orosz energiahordozó-szerződéseknek köszönhető, hiszen nem volt egyetlen olyan magyar állami vezetés, kormány sem, amelyik bevallja, hogy az az orosz olaj és gáz, amit nagy tételben és szinte kizárólagosan megvásárolt (ki tudja, milyen meggyőző érvek hatására) sem nem olyan olcsó, sem nem olyan nagyon jó, de főként nem annyira kifogyhatatlan, mint azt gondolják róla. Bár mondjuk a készletek még nincsenek fogyóban – inkább a finomítókkal van gond.

És a szállítással. Mikor 2022 tavaszán azt írtam, hogy az orosz harckocsikat azért hagyja ott a személyzetük a raszputyicában és azért menekülnek inkább gyalog, mert kifogytak az üzemanyagból, az akkori vatnikok valósággal hadat üzentek nekem, tökéletes, vagy inkább tökéletlen hülyének neveztek, hiszen „Oroszország sosem fogyhat ki az olajból!” – nos, azt én elhiszem, hogy a föld alatt még bőven van nekik mindenféle szénhidrogénjük, de az Ukrajna elleni támadás első heteiben bizony-bizony az történt, hogy a tartálykocsik nem voltak képesek ellátni a harcjárműveket üzemanyaggal. Akkor morzsolták fel a 64 kilométer hosszú, Kijev felé tartó konvojt is, a tartálykocsik pedig ritkán terepjárók, szóval épp úgy nem kapott a hadsereg naftát, mint – most.

Ennyit arról, hogy Oroszország olajban és gázban verhetetlen.

De lássuk, mit ír erről az ISW (Institute for the Study of War).

Az Ukrajna megszállt területein tapasztalható folyamatos üzemanyag-hiány alig néhány héttel azután jelentkezett, hogy Ukrajna megkezdte az orosz szárazföldi utánpótlási vonalak (GLOC-ok) elleni közepes hatótávolságú támadó hadjáratának fokozását a műveleti hátországban. Szergej Akszjonov, a Krím-félsziget megszállási vezetője bejelentette, hogy május 30-tól fejenként 20 literre korlátozzák az üzemanyag-értékesítést a megszállt Krímben, Mihail Razvozsajev, Szevasztopol megszállási kormányzója pedig elismerte, hogy május 31-én néhány óra alatt elfogyott az üzemanyag a megszállt városban. Akszjonov május 31-én tovább korlátozta az értékesítést a kuponokkal rendelkezők számára, de az orosz ellenzéki forrás, az Asztra június 1-jén arról számolt be, hogy a megszállt Krím-félszigeten két nagy benzinkút-hálózat ideiglenesen le is állította a kuponok értékesítését. A hatóságok megkezdték az üzemanyag-értékesítés korlátozását Luhanszkban és Herszon általuk ellenőrzött részén is.

Az ukrán katonai vezetők május 8-án kezdtek beszámolni a megszállt Mariupol közelében végrehajtott támadásokról. Azóta Ukrajna jelentősen fokozta a Berdjanszkot és a Mariupolt Rostov-na-Donuval összekötő M-14-es autópálya elleni közepes hatótávolságú támadásait. Ukrajna a H-20-as autópályát is támadja, amely egy fontos GLOC, és Donyeck városát köti össze Mariupollal. Az ukrán támadások célpontjai az üzemanyag-szállító teherautók voltak Ukrajna teljes déli és keleti részén. Az ukrán haderő nemrég bejelentette, hogy drónok segítségével tüzérségi fölényt értek el a megszállt Luhanszki Területen fekvő Luhanszk város, Sztarobilszk, Alcsjevszk, Brjanka és Kadiivka felett. A megszálló hatóságok az egyre növekvő ukrán támadási kockázat miatt egyes területeken korlátozták a polgári forgalmat. Az orosz milbloggerek az ukrán közepes hatótávolságú támadásoknak tulajdonítják az orosz logisztika megzavarását Ukrajna összes megszállt területein.

Az ukrán nagy hatótávolságú támadó hadjárat az Oroszország mélységi hátországában található energiainfrastruktúra ellen szintén hozzájárul az üzemanyag-hiányhoz.

Ukrajna 2026 januárja óta több alkalommal is csapást mért egyes orosz olajlétesítményekre, például a tuapszei, volgográdi, szaratovi, jaroszlavli, afipszkiji és ilszkij olajfinomítókra. A Bloomberg szerint Oroszország olajfinomítóinak termelése 2026 áprilisában a 2009 decembere óta mért legalacsonyabb napi átlagra esett vissza. A jelentések szerint Oroszország középső részén szinte az összes nagy olajfinomító leállította vagy visszafogta a termelését, és az érintett finomítók Oroszország üzemanyag-termelésének több mint 30 százalékát adják. A nagy hatótávolságú csapásmérő hadjárat tehát csökkenti Oroszország termelési kapacitását, míg a közepes hatótávolságú hadjárat rontja Oroszország azon képességét, hogy rendeltetési céljához szállítsa azt az üzemanyagot, amelyet még képes előállítani.

Oroszországban és a megszállt Ukrajnában 2025-ben is üzemanyag-hiány volt, de a 2026-os ellátási problémák eddig főként a megszállt Ukrajnára korlátozódtak. Az Ukrajna által 2025-ben az orosz energiainfrastruktúra ellen végrehajtott támadások részleges hiányt okoztak, ami hosszú sorokat eredményezett a benzinkutaknál Ukrajna megszállt és Oroszország teljes területén.

Legalább 57 orosz régió szenvedett üzemanyag-hiányban 2025 augusztusa és októbere között. Oroszország nagyrészt képes volt átvészelni a válságot, többek között számos exporttilalom bevezetésével. A Kreml 2025. július végén betiltotta a nem termelő cégek számára az üzemanyag-exportot, majd 2025 augusztusától teljes mértékben megtiltotta az üzemanyag-kivitelt. Oroszország csak 2026 februárjában szüntette meg a tilalmat, és csak a kőolajtermékeket közvetlenül előállító vállalatok számára. Mindemellett Moszkva 2025 szeptemberében jelentősen növelte a Fehéroroszországból származó benzinimportját, és különböző régiókban értékesítési korlátozásokat vezetett be.

Az a tény, hogy Oroszország jelenleg nem szenved széles körű hiányt annak ellenére, hogy Ukrajna 2026 folyamán fokozta az orosz energiainfrastruktúra elleni távolsági csapásmérő hadjáratát, arra utal, hogy Ukrajna által a megszállt Ukrajnában a GLOC-ok ellen indított közepes hatótávolságú csapásmérő hadjárat volt a végső katalizátora az Ukrajna megszállt területein jelenleg tapasztalható hiányoknak. Ukrajna 2026 folyamán fokozta az oroszországi energiainfrastruktúra elleni hosszú távú támadási kampányának gyakoriságát, mértékét és mélységét, Oroszország azonban még nem szenved olyan mértékű benzinhiányban, mint 2025 folyamán. Oroszország egyes területein, például Belgorod, Kurszk, Moszkva és Szentpétervár körzeteiben az elmúlt napokban megkezdődött a benzinértékesítés korlátozása, de az akut válság – legalábbis egyelőre – nagyrészt a megszállt Ukrajnára korlátozódik. Oroszország saját hiányai azonban a következő hetekben és hónapokban súlyosbodhatnak.

Moszkva 2026 elején, amikor Ukrajna hosszú távú csapásmérő hadjárata fokozódni kezdett, megelőző intézkedéseket hozhatott annak érdekében, hogy elkerülje a hiány ismételt kialakulását Oroszországban. A Kreml valószínűleg előre látta, hogy a nyári csúcsidőszak üzemanyag-igénye tovább súlyosbítja az ukrán csapások miatt máris várható hiányt, és elképzelhető, hogy a megszállt Ukrajnából Oroszországba irányította át az üzemanyag-ellátás egy részét. A Kreml valószínűleg aggódik a benzinkutaknál kialakuló hosszú sorok és az oroszországi hiányra vonatkozó széles körű panaszok miatt, és ezek a szempontok ösztönözhették ezt a lépést. Moszkva most valószínűleg egyre jobban figyel a lehetséges belföldi közvélemény-változásokra, mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök népszerűsége az elmúlt hónapokban csökken, a Kreml népszerűtlen döntéseket hoz az internet korlátozására, és az egyre gyakrabban előforduló, Oroszország hátországába mélyebbre hatoló ukrán támadások a háborút közelebb hozzák a lakossághoz, mint valaha.

Ukrajna közepes hatótávolságú csapáskampánya előre nem látható problémákat okozhatott a Kreml megelőző tervében. A Kreml célja valószínűleg az volt, hogy a megszállt Ukrajnában lévő benzinkutakat épp csak annyira lássa el, hogy azok a nyári kereslet nagy részét kielégítsék. Az orosz GLOC-ok ellen indított ukrán csapások valószínűleg azzal jártak, hogy ezeken a minimálisan ellátott benzinkutakon gyorsan elfogyott az üzemanyag, mivel megszakították a tartálykocsikkal történő várható utánpótlást. A Kreml arra számított, hogy Ukrajna folytatja a hosszú távú hadjáratát, de a közepes hatótávolságú támadások valószínűleg megzavarták a Kreml kísérleteit a helyzet feletti ellenőrzés fenntartására.

Ukrajna nagy hatótávolságú támadásai önmagukban is valószínűleg újabb benzinhiányt okoztak volna Oroszországban ezen a nyáron, de a közepes hatótávolságú támadások miatt a megszállt ukrán területeken a hiány 2026-ban valószínűleg súlyosabb lesz, mint 2025-ben volt. Sőt, egyes orosz régiók máris benzinhiányról számolnak be és korlátozzák az értékesítést, ami valószínűleg inkább a nagy hatótávolságú csapásoknak köszönhető, amelyek korlátozták Oroszország finomítói kapacitását, és kevésbé a közepes hatótávolságú hadjáratnak, amely a kelet- és dél-ukrajnai fő ellátási útvonalakon korlátozza a forgalmat. A közepes hatótávolságú csapások azonban valószínűleg jelentősen súlyosabbá teszik az idei hiányt a megszállt Ukrajnában, mint a tavalyi volt, mivel jelentősen korlátozzák Moszkva képességét a megszállt területek hatékony ellátására. Moszkva valószínűleg úgy fog dönteni, hogy a belföldi elégedetlenség elkerülése érdekében az oroszországi benzinhiány megoldását részesíti előnyben a megszállt ukrán területeken tapasztalhatóval szemben.

Az Ukrajna megszállt részén tapasztalt benzinhiány egyelőre valószínűleg csak korlátozott hatással van az orosz hadseregre. A katonai szempontból jelentősebb dízelhiány már kezd kialakulni, de a Kreml exporttilalommal próbálhatja ezt korlátozni. Az orosz hadsereg motorkerékpárjai, terepjárói és teherautói, amelyeket az orosz erők elsősorban a csapatok és eszközök frontközeli mozgatására használnak, benzinnel működnek. Moszkva valószínűleg előnyben részesíti az orosz hadseregnek szánt benzinellátást ezekhez a járművekhez a megszállt Ukrajnában élő civilek ellátásával szemben. Az orosz páncélos járművek, Ural teherautók és generátorok azonban dízelüzeműek. Ukrajna nagy hatótávolságú támadásai hatással vannak az orosz dízeltermelésre: a termelés áprilisban körülbelül 10 százalékkal, májusban pedig további 10 százalékkal esett vissza, ami miatt Moszkva városában és körzetében már megjelentek a benzinkutaknál a dízelértékesítés korlátozásai, ami arra utal, hogy szélesebb körű hiány várható. Oroszország azonban jelentős dízelexportőr, és termelésének körülbelül 40 százalékát értékesíti, ami valószínűleg nagyobb biztonsági tartalékot jelent a belföldi dízelellátás számára, mint amennyit a Kreml a benzinellátás számára biztosít. A Kreml állítólag egy teljes dízelexport-tilalomról tárgyal, ami növelné a belföldi ellátást, és valószínűleg megakadályozná, hogy a hiány a közeljövőben komoly problémává váljon a polgári és a katonai szektorban.

Az elfoglalt Ukrajnában tapasztalható üzemanyaghiány rávilágít az ukrajnai hosszú távú csapásmérő hadjárat és a folyamatosan fokozódó közepes hatótávolságú csapásmérő hadjárat közötti szinergiára. A két erőfeszítés együtt valószínűleg lényegesen nagyobb hatást gyakorol majd, mint amennyit bármelyikük önmagában elérhetett volna. Ugyanez a jelenség valószínűleg a légvédelmi erőforrásokért folyó versengésben is megmutatkozik, Oroszország frontvonalbeli egységeitől egészen Oroszország központi területéig. A két ukrán csapásmérő hadjárat kombinációja számos kihívást jelent a Kreml számára, amelyekkel nagyon nehezen boldogul.

Érhet véget azért a háború, mert az orosz hadak előbb az üzemanyagból, aztán meg minden másból fogynak ki? Egyelőre talán még nem – de mindenképpen szép volna egy ilyen végkifejlet, és ehhez csak okosan kell kombinálja Ukrajna a nagy és közepes hatótávolságú csapásokat.

Szele Tamás