Szele Tamás: A szász-anhalti cserediákok
Szeptember hatodikán tartományi választásokat rendeznek Németország egyes szövetségi államaiban, így Szász-Anhaltban is. Ez még nem lenne különösebben izgalmas hír, demokráciákban időnként meg kell tartani a választásokat, az viszont már kellemetlenebb, hogy ebben a tartományban komoly esélye van az AfD-nek az önálló kormányalakításra – és olyan merész, újító tervekkel jelentkezett, amelyek már időutazást jelentenek, kár, hogy a múltba... Lássuk, mit ír erről a The Insider elemzése.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt először arathat teljes győzelmet a Szász-Anhalt szövetségi államban rendezett választásokon, ahol a közvélemény-kutatások szerint máris vezet. A párt helyi vezetője, Ulrich Siegmund megígérte, hogy szigorítja a helyi migrációs politikát, „ideológiamentessé” teszi az iskolákat, visszaállítja az orosz nyelvórákat, és újraindítja a diákcseréket Oroszországgal. Dmitrij Sztratijevszkij politikai elemző a The Insidernek elmagyarázta, miért jelenthet problémát egész Németország számára az AfD győzelme az egyik szövetségi államban, és miért találnak különösen nagy visszhangra a német szélsőjobboldal oroszbarát szlogenjei az ország keleti részén.
Az AfD közel áll ahhoz, hogy egypárti tartományi kormányt alakítson
A Deutsche Welle legutóbbi, közvélemény-kutatási adatokra hivatkozó jelentése szerint az AfD most először kerülhet hatalomra Szász-Anhaltban, egy olyan régióban, amely korábban Kelet-Németország része volt. A szeptemberi tartományi parlamenti választások előtt néhány hónappal a párt támogatottsága körülbelül 41% körül mozog.
Ez a népszerűségi szint lehetővé teheti számára egy egypárti kormány megalakítását. A 97 fős Landtagban, azaz a tartományi parlamentben jelenleg a szociáldemokraták, a szabad demokraták és a kereszténydemokraták alkotják a kormánykoalíciót. A mandátumok számát tekintve az AfD jelenleg 23 mandátummal áll a második helyen, a 40 mandátummal rendelkező Kereszténydemokrata Unió mögött.
Regionális szinten a szélsőjobboldali pártot a német belbiztonsági szolgálat, az Állami Alkotmányvédelmi Hivatal regionális kirendeltsége „bizonyítottan szélsőjobboldali” szervezetként sorolta be. A bűnüldöző hatóságok azzal vádolták az AfD-t, hogy megsérti a német demokratikus rend alapelveit, többek között azzal, hogy a jogegyenlőség helyett az etnikai származáson alapuló „nép” fogalmát hirdeti. A párt viszont ezt a döntést átpolitizáltnak nevezte.
Dmitrij Sztratijevszkij politikai elemző és a berlini Kelet-Európai Tanulmányok Központjának igazgatója a The Insidernek elmondta, hogy az AfD hatalomra kerülése akár egyetlen régióban is „komoly problémát” jelentene szövetségi szinten.
„Ha a Zöldek nem lépik át a bejutási küszöböt, és az AfD mondjuk 42,5–43%-ot szerez, akkor teljesen elképzelhető, hogy a pártnak valódi esélye lenne egyedül megalakítani a szász-anhalt-i kormányt. Fontos megjegyezni, hogy Németország továbbra is kétkamarás parlamenttel rendelkező ország. A Bundestag mellett létezik a Bundesrat, a szövetségi államok kamarája, amelyben az összes szövetségi állam képviselteti magát. A Bundestag által elfogadott törvények nagyjából egyharmada jóváhagyást igényel a Bundesratban. A német történelemben több eset is volt, többek között nemrégiben is, amikor a Bundestag elfogadott egy törvényt, de a Bundesrat megvétózta, és végül a törvény elbukott.
Vizsgáljuk meg egy hipotetikus helyzetet: az AfD lesz a kormányzó párt Szász-Anhaltban. Igaz, az állam kicsi és ritkán lakott, így az AfD politikai súlya vagy szavazati potenciálja nagyon korlátozott lenne olyan jelentős szövetségi államokhoz képest, mint Észak-Rajna-Vesztfália, Hessen, Bajorország vagy Baden-Württemberg.
De, mint köztudott, a demokratikus pártok között is komoly politikai csaták zajlanak. Teljesen elképzelhető, hogy ha politikai konfliktus alakul ki a közöttük – mondjuk a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták és a Zöldek között –, akkor éppen az AfD szász-anhalti szavazatai lehetnek döntőek egy törvényjavaslat elfogadásának megakadályozásában.
Ha az AfD bármely szövetségi államban hatalomra kerülne, természetesen Szász-Anhaltot is beleértve, az nem csupán az adott állam politikai tájképének átalakulását jelentené, hanem komoly, sőt alapvető változásokat is szövetségi szinten. Az AfD ezáltal komoly, elismert szereplővé válna a szövetségi politikában, gyakorlatilag az egyik kormánypárt lenne, bár természetesen nem csatlakozna a szövetségi kormánykoalícióhoz.”
Orosz nyelvórák és cserediákok
Ulrich Siegmund, az AfD szász-anhalti vezetője a Deutsche Wellének elmondta, hogy ha pártja hatalomra kerül, gondoskodni fog róla, hogy minden olyan bevándorlót, akinek Németországban elutasították a menedékjog iránti kérelmét, azonnal őrizetbe vegyenek és kiutasítsanak. Emellett az oktatási rendszer reformját is szorgalmazta.
„Deideologizáljuk a tantervet. Ez azt jelenti, hogy mindent eltávolítunk belőle, amit az elmúlt években ideológiai-politikai okokból vezettek be” – mondta.
A Deutsche Welle megjegyezte, hogy az AfD ellenzi a sokszínűséget elősegítő programokat, beleértve a rasszizmus elleni küzdelemről szóló szemináriumokat és az LMBTQ+ témákkal kapcsolatos oktatást. Siegmund emellett azt is szorgalmazta, hogy térjenek vissza a keletnémet korszakból ismert kötelező orosz nyelvtanfolyamok az állam iskoláiba, és indítsák újra az oroszországi cserediák-programokat. Mint mondta:
„Miért kellene most megváltoztatnunk a kulturális politika irányvonalát csak azért, mert ilyen a jelenlegi hangulat, a kor szelleme? Nem tartjuk ezt jó ötletnek. Azt akarjuk, hogy a kultúra elszakadjon ettől a trendtől.”
A politikus az Oroszország elleni összes szankciók feloldását is támogatja.
Sztratijevszkij szerint az oroszbarát álláspontot Kelet-Németország történelmi közelsége magyarázza a volt Szovjetunióhoz, valamint a választók egy részének jelenlegi hozzáállása.
„Az AfD, mint köztudott, egy végtelenül populista párt, és a múltban nagyon gyakran tett olyan, a valóságban megvalósíthatatlan ígéreteket saját vagy potenciális szavazóinak, amelyek a német politikai rendszer keretein belül kivitelezhetetlenek.
Az AfD politikusai nagyon gyakran keverik össze a német kormányzás három szintjét – a szövetségi, a tartományi és a települési vagy önkormányzati szintet –, és szándékosan megzavarják a választókat azzal, hogy például a települési vagy tartományi szinten olyan javaslatokat tesznek, amelyek a szövetségi szint nélkül nem valósíthatóak meg.
De a populizmus önmagában nem elég a túléléshez, ezért az AfD megpróbál professzionálisabbá válni. És éppen ezért érdekes az a javaslat, hogy az iskolákban újraindítsák, bevezessék vagy bővítsék az orosz nyelv kötelező oktatását. Az oktatási kérdések valóban a tartományi hatóságok hatáskörébe tartoznak, és ha az AfD hatalomra kerülne, ezt a javaslatot a gyakorlatban is végre lehetne hajtani.
Miért éppen az orosz nyelv? Több okot is látok erre, a háttér alapján. Először is, az Alternatíva Németországért gyakran követ oroszbarát irányvonalat, és támogatja a Kreml narratíváit. Ezek a narratívák egyetértésre találnak a párt állandó szavazói körében, így az ilyen Moszkva-párti jelzések és üzenetek teljesen természetesek a párt számára.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Szász-Anhalt és Mecklenburg-Elő-Pomeránia – a két tartomány, ahol szeptemberben választások lesznek – Kelet-Németországban található. Kelet-Németországban pedig a mai napig erős a hagyománya az Oroszországgal való bizonyos szintű és stílusú barátságnak. Ebben a barátság-szemléletben sokan összekeverik a mai Oroszországi Föderációt a Szovjetunióval. Természetesen a kelet-német időszakban az orosz volt a domináns idegen nyelv ezen a területen, és kötelező tantárgy az oktatási rendszerben, ez pediog valahogy átöröklődött a családok körében is. Az orosz nyelv tanulása ott természetesebb, mint például a franciáé vagy a spanyolé.
Végül a harmadik tényező az AfD kísérlete arra, hogy kihasználja a nyugati narratívákkal, vagy ahogy ők szeretik mondani, a nyugati mainstreammel szembeni ellenállást. Az üzenet a következő: míg a nyugatbarát értékeket az újraegyesítés után aktívan rákényszerítették Kelet-Németországra, mi ellenezzük azokat egy globálisabb – vagy állítólag globálisabb – gondolkodásmód érdekében, és a kapcsolatok normalizálására törekszünk Oroszországgal, többek között ebben a formában is.”
Nepotizmus és a „potsdami titkos találkozó”
Az év elején az AfD szász-anhalti szervezete, amelyet Siegmund vezetett, belekeveredett egy nepotizmus-botrányba. A Der Spiegel szerint Siegmund apját egy másik AfD-képviselő, Thomas Korell irodájában alkalmazták, és évente több mint 100 000 eurót keresett. A botrány a tartományi pártszervezet más képviselőit is érintette: a sajtóbeszámolók az AfD-képviselők és tisztségviselők rokonainak parlamenti irodákban és a tartományi parlament frakciójában történő alkalmazásáról számoltak be.
Siegmundot megemlítették egy, a független Correctiv média által készített riportban is, amely a jobboldali politikusok Potsdam közelébenn tartott titkos találkozójáról szólt. Ezen a bevándorlók Németországból történő tömeges deportálásának tervét vitatták meg. A riport szerint az AfD szász-anhalti parlamenti frakciójának vezetője más pártképviselőkkel együtt részt vett a megbeszélésen. Ott Siegmund kijelentette, hogy „meg kell változtatni az utcaképet”, és nyomást kell gyakorolni a külföldi éttermekre, hogy tulajdonosaik számára „a lehető legkellemetlenebbé váljon az élet Szász-Anhaltban”.
A cikk megjelenése után Siegmund ügyvédei útján közölte, hogy magánszemélyként vett részt a találkozón, és tagadta, hogy szándékában állt volna „embereket illegálisan deportálni”.
Nos, mi innen Budapestről nem mondhatjuk meg, hogyan szavazzanak Szász-Anhaltban a helyi polgárok, és ha meg is mondanánk, nem kéne hallgassanak ránk, tehát csak annyit morgok a bajuszom alatt, hogy ha megválasztják az AfD-t, kutya nehezen fognak tőlük megszabadulni: a hozzájuk hasonló magyar párttal mi tizenhat évig bajlódtunk, míg végre sikerült őket valahogy elküldeni. És még most sem látjuk át teljesen, mit hagytak ránk, minden nap újabb és újabb botrányok derülnek ki, szóval, kedves szászok és anhaltiak, gondoljátok meg kétszer is, kikre szavaztok, mert az oroszbarát populistákkal csak a baj van, és nagyon nehéz leváltani őket.
Az orosz nyelv kötelező oktatása sem épp a legkecsegtetőbb ígéret, mi annak idején örültünk, mikor megszabadultunk tőle, fakultatívan még, nem mondom, megengedhető, de általánosan és a tanuló ifjúságra erőszakolva kínzás az, nem is akármilyen (mondom úgy, hogy nyolc évig tanultam oroszul és máig naponta olvasok ezen a nyelven). De a legszebb a cserediákok eszméje. Azt nagyon pártolom. Ha ugyanis valaki a tiszta és rendezett Németországból orosz földre vágyik, azt el is kell küldeni oda, garantálom, hogy legkésőbb három nap alatt elmúlik ez a vágya egy életre. De hogy az oroszok miféle diákokat küldenének cserébe? Hát, ha a nebuló egy izomkolosszus, akinek VDV-s tetoválásai vannak, ránézésre is legalább harminc éves és egy húzásra küldi le a fél literes üveg vodkát, majd uborkáért kiált, akkor azért érdemes elkérni a fiatalember GRU-s igazolványát, mert lesz neki olyan.
De mindenki olyan kormányt választ magának, amilyent akar.
Magyarország most úgy érzi, visszatért a jövőbe. Szász-Anhalt lehet, hogy előre indul, a múltba.
Szele Tamás