Szele Tamás: A szentpétervári banánkirályok

A szentpétervári banánkirályok voltaképpen kokain-királyok, de egészen addig vígan uralkodhatnak, míg Moszvában Putyin a cár – hiába, ilyen ez az orosz világ. Előre jelezném az olvasóknak, hogy az alábbiakban következő írás, melyet az orosz nyelvű Szabad Európa „Szisztema” oknyomozó műhelyének vizsgálatai alapján állítottam össze, nem lesz sem rövid, sem túl könnyen érthető – de mégis érdemes elolvasni, hogy megértsük, miként jár kéz a kézben az orosz ormány a szervezett bűnözéssel és végső soron miért nincs semmi különbség a kettő között.

Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Banán és kokain

Kezdjük azzal, hogy a banán Oroszországban igen népszerű gyümölcs, főleg, amióta kapni is lehet. Az odaküldött szállítmányok nagy része a szentpétervári kikötőn keresztül érkezik. Rendszerint pontosan ugyanezen az útvonalon jut be az országba a kokain is, amelyet – amint azt számos rendőrségi akcióról szóló jelentés is igazolja – banánszállító konténerekbe rejtenek. A banán szállítását és kirakodását pedig egy informális holding irányítja, amelynek tulajdonosai – amint azt a „Szisztema” oknyomozó újságírói csoport kiderítette – kapcsolatban állnak Vlagyimir Putyin szentpétervári körével.

2026 februárjának elején újabb válság alakult ki Oroszország és Észtország között. Ennek oka a Baltic Spirit nevű hajó volt, amelyet Szentpétervár felé tartva elfogtak az észt különleges erők. A Baltic Spirit legénysége kizárólag orosz állampolgárokból állt, és az incidens gyorsan diplomáciai botránnyá fajult. Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Moszkva „figyelemmel kíséri” a helyzet alakulását.

A lefoglalt hajót az észt Muuga kikötőjébe kísérték, és fél napon keresztül vizsgálták. Végül azonban nem találtak semmilyen szabálytalanságot, így a Baltic Spirit folytathatta útját Szentpétervár felé.

A Baltic Spirit-incidens különlegessége abban rejlik, hogy nem a „árnyékflotta” egyik hajójáról van szó, hanem egy Ecuadorból érkező, banánt szállító konténerhajóról. A hajó feltartóztatásának oka nem a szankciók alá eső orosz olaj volt, hanem egy, kábítószer-csempészetre utaló információ.

A Baltic Spirit a ciprusi bejegyzésű Cool Carriers flottájához tartozik, amely gyümölcsszállításra specializálódott.

A „Szisztema” nyomozása kimutatta, hogy a Cool Carriers egy informális holding részének tekinthető, amelyen az oroszországi banánimport nagy részéért felelős. Ugyanezen az útvonalon rendszeresen jut be kokain is az országba, és a csoport tulajdonosai kapcsolatban állnak az orosz elnök környezetével.

„Ipari méretű probléma”

2025. augusztus 29-én kora reggel a Cool Emerald nevű konténerhajó befutott a szentpétervári kikötőbe. Ott az Ecuadorból érkező rakományt szállító hajót már várták a vámhatóság és az FSZB munkatársai – külföldi kollégáik ugyanis értesítették őket, hogy a hajón kábítószert szállítanak. Az orosz biztonsági erőket valóban nagy fogás várta – a banánnal teli konténerben több ezer, fehér porral töltött zacskót találtak. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a rakomány több mint másfél tonnányi kokain volt.*

*Na de kérem, ez hiba volt – lefoglalni a szilovikok kokainját? Nem lenne csoda, ha az FSZB-nél az akció után nem a kitüntetések és az előléptetések, hanem a fegyelmik és lefokozások röpködtek volna.

A kábítószer-szállítmány rekordot jelentett az orosz vámhatóság számára – a „feketepiacon” egy ilyen szállítmány értékét 20 milliárd rubelre becsülték volna. Az FSZB három héttel a rajtaütés után, szeptember 19-én számolt be a különleges műveletről és a nyomozás megindításáról. Addigra a Cool Emerald már elhagyta Szentpétervárt, és ismét Ecuador felé tartott.

A „banánhajó” panamai zászló alatt közlekedik, és a Cool Carriers flottájához tartozik. A vállalat adta bérbe azt a konténert is, amelyben a kokaint az orosz biztonsági erők a Cool Emerald fedélzetén felfedezték.

A Cool Carriers tagadta, hogy bármi köze lenne az incidenshez. A vállalat képviselője a „Szisztema” megkeresésére azt közölte, hogy a Cool Emeraldért és legénységéért a partnerek felelnek, a konténert minden szabálynak megfelelően zárták le, és a kábítószer felfedezése után az orosz hatóságok nem léptek kapcsolatba a Cool Carriersszel.*

*Természetesen. A kokain nem is kerülhetett oda, az, hogy mégis ott volt, optikai csalódás vagy az ellenség keze munkája. Mindenki ártatlan, mindenki feddhetetlen, tehát csakis a hatóságok hibázhattak. Tessék szépen bocsánatot kérni és visszaadni a szajrét, de nagyon gyorsan. Mégis, kinek hisznek a tisztelt hatóságok, a Cool Carriersnek vagy a saját szemüknek?

Mindeközben az elmúlt három év folyamán a Cool Carriers flottájához tartozó hajók többször is felkeltették különböző országok titkosszolgálatainak figyelmét a nemzetközi kábítószer-csempészettel kapcsolatos ügyekben – elsősorban a Dél-Amerikából Szentpétervárra vezető útvonalon.

Szentpétervárt tartják Latin-Amerikából érkező kokain legnagyobb átrakóhelyének. A kábítószert általában a banánnal teli konténerekben rejtik el. A Cool Carriers viszont az Ecuadorból származó gyümölcsök, köztük a banán szállítására specializálódott – ami a vállalatot a kábítószer-kereskedelem „közvetett áldozatává” teszi, írta a Banana Export szaklap.

A kábítószer-kereskedelem „ipari méretű probléma” – panaszkodott 2025 végén a Cool Carriers ügyvezető igazgatója, Glenn Selling. Nyilatkozatot kellett tennie, miután egy dán tévécsatorna riportot sugárzott a Cool Carriers konténerhajóit érintő újabb kábítószer-botrányról. Selling elhatárolódott az ügytől, és a felelősséget partnereire, a kikötői hatóságokra és a vámtisztviselőkre hárította. A Cool Carriers viszont „mindent megtesz a csempészet megakadályozása érdekében” – állította Selling.

Hasonló álláspontot fogalmazott meg a „Szisztemának” adott válaszában a Cool Carriers képviselője is, hangsúlyozva, hogy a vállalatnak nincs köze a kábítószer-kereskedelemhez, és egyetlen joghatóság sem nyomoz ellenük.

Abban az írásban, amelyben a Cool Carriers vezetője, Selling nyilatkozatai megjelentek, külön kiemelték, hogy a vállalatnak nincsenek képviseletei és nincs is bejegyezve Oroszországban. Eközben viszont a Cool Carriers 2014 óta szoros kapcsolatban áll Oroszországgal, és jelenleg is egy orosz állampolgár tulajdonában van.*

*Azért maradjunk annyiban, hogy ha a teherhajó Ecuador és Szentpétervár között sehol sem köt ki, és a konténereket is, a hajót is, a legénységet is ugyanaz az orosz tulajdonú cég adja, aminek a zsebében van Péterváron a rakodóktól a vámosokig mindenki, akkor ez a drogcsempészetnek körülbelül a legbiztonságosabb módja.

Orosz nyomok

A Cool Carriers a világ legnagyobb hűtőflotta-üzemeltetőjeként hivatkozik magára, és 1915-től számítja történetét. A vállalat svéd eredetű, de később több alkalommal is szövetséget kötött dán, japán és orosz partnerekkel.

Az orosz nyom a Cool Carriers történetében 2014 folyamán jelent meg – akkor derült ki, hogy a vállalatot megvásárolta a Baltic Reefers, amelyet az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ „szentpétervári” vállalatként emleget. Az ügylet a felvásárló vállalatot a hűtőhajók számát tekintve a világ második helyére juttatta, 2018-ban pedig a Baltic Reefers-t világvezetőjnek nevezték a tengeri hűtőhajók tulajdonosai között.

A Baltic Reefers-t 2001-ben alapították az Egyesült Királyságban, de a kezdetektől fogva kapcsolatban állt egyes orosz állampolgárokkal és az orosz üzleti szférával. A brit cégnyilvántartás adatai szerint a Baltic Reefers egyik vezetője az 53 éves orosz Mihail Ganyjusin volt. A vállalat alapítása óta szoros kapcsolatban állt egy hasonló nevű orosz tengeri fuvarozó céggel – a Baltic Shippinggel –, amelyet hol a Baltic Reefers szentpétervári képviselőjeként, hol pedig a brit céget is magában foglaló vállalatcsoportként emlegettek. A „Baltic Shipping” egyik társtulajdonosa pedig, lássunk csodát, éppen a már említett Mihail Ganyjusin volt.

Később Ganyjusin és a Cool Carriers kapcsolata még szorosabbá vált: legalább 2021 óta ő irányítja ezt a vállalatot egy azonos nevű ciprusi offshore-társaságon keresztül, és a nyilvántartás szerint hivatalosan ő a vállalat igazgatója is. A Cool Carriers megerősítette, hogy Ganyjusin egy ciprusi társaságon keresztül birtokolja a vállalatot, és hozzátette, hogy 2014-ben választották meg a vállalat igazgatótanácsának elnökévé, mi több, 2019 óta állandóan Cipruson él.*

*Aki azt hiszi, hogy itt kezd bonyolult lenni a cégháló, az nagyot téved. Itt még egyszerű és átlátható, kérem, a későbbiekhez képest.

Emberünk egyébként a szentpétervári Makarov admirális nevét viselő Tengerészeti Akadémiát végezte el annak idején, és az 1990-es évek óta a tengeri szállítmányozás területén dolgozik.

Az üzletember ritkán került a média figyelmének fókuszába. 2026 májusában azonban a Cool Carriers sajtószolgálatának cáfolnia kellett az ukrán sajtóban megjelent információkat, amelyek összekapcsolták Ganyjusint a szankciók kijátszásával és az orosz milliárdos, Arkagyij Rotemberg – Vlagyimir Putyin régi ismerőse – környezetével.

A „Szisztema” nem tudta pontosan ellenőrizni az ukrán média által terjesztett állításokat. A Cool Carriers szóvivője azokat „teljesen hamisnak és alaptalannak” nevezte, és kijelentette, hogy Ganyjusin soha nem vett részt az Oroszország ellen bevezetett nemzetközi szankciók kijátszásában.

Akárhogyan is, a vállalati adatok alapján Ganyjusinnak sok közös vonása (és ügye) van egy másik szentpétervári üzletemberrel, akinek szintén nyomon követhetők a kapcsolatai Putyin belső körével.

„A láthatatlan milliárdos”

2022. szeptember 1-jén Szentpéterváron lezajlott az „Ecuadori szél” művelet záró szakasza. Egy helyi zöldségraktárban végrehajtott razzia során a rendőrség kábítószer-ellenes csoportja 50 kilogramm kokaint talált, összesen félmilliárd rubel értékben. A szállítmány Ecuadorból érkezett egy banánnal teli konténerben, amely a fent említett szentpétervári szállítmányozó cég, a „Baltic Shipping” tulajdonában volt.*

*Figyelem: ez nem a 2025-ös fogás, ez egy korábbi.

A „Baltic Shipping” szakterülete a gyümölcsök, köztük az ecuadori banánok szállítása Szentpétervárra. A vállalat a nagyközönség számára kevéssé ismert, de a saját ágazatában „befolyásosnak” tartják. A „Baltic Shipping”-et 1999-ben alapították, és neve a Balti Tengerhajózási Társaság angol nyelvű elnevezésére utal – ez egykor Oroszország legnagyobb hajózási vállalata volt, amely az 1990-es évek közepére csődközeli állapotba került, majd 2009-ben végleg felszámolták.

A „Baltic Shipping”-et két partner alapította: a már említett Mihail Ganyjusin és a 63 éves Vladimir Boriszenko. Ganyjusinhoz hasonlóan Boriszenko sem túlzottan ismert a nagyközönség számára; a „Fontanka” című lap úgy emlegeti, mint „Szentpétervár láthatatlan milliárdosát”. A „Szisztemának” azonban sikerült néhány információt kiderítenie róla.

Boriszenko ugyanazon a tengerészeti akadémián végzett, mint Ganyjusin; mindkét partner a Balti Tengerhajózási Társaságnál dolgozott, majd megalapították saját hajózási vállalatukat, a „Baltic Shipping”-et. A „Baltic Shipping” mellett Boriszenko és Ganyjusin számos, ahhoz kapcsolódó céget is birtokolnak.

Boriszenko a Cool Carriers igazgatójának nevezi magát, felesége egy név- vagy valós rokona pedig Ganyjusin mellett a Cool Carriers anyavállalatának, a már említett ciprusi cégnek volt a haszonélvezője, és 2022. február 21-én – három nappal az Ukrajna elleni teljes körű invázió előtt – kilépett a cégből. Másfél évvel később Boriszenko viszont megkapta Ganyjusin részesedését a másik közös vállalkozásban, a „Baltic Shipping”-ben, és azóta annak egyedüli tulajdonosa.

Bár Boriszenko és Ganyjusin korábban közös projekteken dolgoztak, Boriszenko semmilyen kapcsolatban nem áll a Cool Carriersszel – nyilatkozta a vállalat képviselője. Szavai szerint a Cool Carriers a „Baltic Shipping”-gel sem áll kapcsolatban, bár – amint azt a vállalat elismerte – ez utóbbi a szentpétervári kikötőben a cég egyik képviselőjeként működik.

Az „MGSZ-Terminal” nevű cég (mely a pétervári kikötőkben a teherhajók kirakodását végzi) igazgatótanácsának három tagja közül kettő 2025 végén Boriszenko és Ganyjusin volt; ők gyakorlatilag az „MGSZ-Terminal” társtulajdonosai. A terminál fennmaradó részét egyenlő arányban osztja meg egymás között a Makarov Akadémia egy másik végzőse, Szergej Ruszakov, valamint egy szentpétervári üzletember, Dmitrij Kozsarszkij örökösi köre.*

*Ebben az üzletágban fontosak a rakodók, mert ők az egyetlen civilek, akik hozzáférnek az áruhoz. Ha ők lopják el a kokaint vagy ha ők fecsegenek róla a hatóságoknak, nagy a baj.

Dmitrij Kozsarszkij, aki szó szerint „emberi gőzhajó” volt (halála után egy halászhajót neveztek el róla) társalapítója volt Oroszország egyik legnagyobb halászati vállalatának, a FOR csoportnak, és egy házban lakott Putyin legszűkebb körével – Borisz Rotenberggel és Viktor Zubkovval. Ezenkívül Kozsarszkij „régi barátja” és üzlettársa volt Ilja Klebanov volt miniszterelnök-helyettesnek – együtt működtették a FOR-csoportot. A FOR-csoport nemcsak Kozsarszkij és gyermekei révén áll kapcsolatban Boriszenkóval és Ganyjusinnal; együttműködik a „Baltic Shipping” szállítmányozó céggel, és a csoport másik partnere a már említett „MGSZ-Terminal”, amelynek 25%-os részvénytulajdona 2018-ig egy idősebb Klebanovhoz kapcsolódó cég tulajdonában volt.

Ilja Klebanov pedig Vlagyimir Putyin régi ismerőse. Az 1990-es években Klebanov egy szentpétervári katonai vállalkozást vezetett, és ezt a tevékenységét „nagyra értékelte” a leendő orosz elnök, aki akkor még Szentpétervár alpolgármestere volt. Putyin elnöksége alatt Klebanov városi miniszterelnök-helyettesként (igen, ilyen van Oroszországban, ahogy városi kormány is) felügyelte a védelmi ipart, és ő vezette a „Kurszk” tengeralattjáró balesetének kivizsgálásával megbízott kormánybizottságot is. 2003 és 2011 között az elnök különmegbízottja volt az Északnyugati körzetben, majd 2019-ig irányította Oroszország legnagyobb állami hajózási vállalatát, a „Szovkomflot”-ot, majd legalább 2025 közepéig tagja volt a „Transznyeft” állami közlekedési monopólium igazgatótanácsának . Klebanov szoros kapcsolatban áll Putyin környezetével is – családi háza Szentpétervár közelében, Jurij Kovalcsuk „vállalati településén” fekszik – aki az orosz elnök egyik legközelebbi munkatársa és korábbi szomszédja az „Ozero” lakásszövetkezetben (inkább erősen őrzött, méregdrága és exkluzív lakóparknak nevezném az Ozerót).

A Cool Carriers közölte, hogy az „MGSZ-Terminál”-t használja gyümölcsök kirakodására Szentpéterváron. A Cool Carriers képviselője azt is megjegyezte, hogy Ganyjusin már nem tagja a terminál igazgatótanácsának, sosem volt részvényese a cégnek, és nincs kapcsolata sem a FOR-ral, sem Klebanovval.*

*Nos, itt már a csúcson járunk, Oroszországban ennél magasabb rangú társaság nem létezik. Ennél feljebb már csak az Elbrusz van.

A tiszteletbeli konzulok klubja

Boriszenko és Ganyjusin kapcsolatban állnak még egy másik, a legendás „Ozero” lakóparkból származó személlyel is – a szentpétervári „Zenit” egykori elnökével, Szergej Furszenkóval, aki Kovalcsukhoz és Putyinhoz is közel áll.

Ezt a kapcsolatot a „Szisztemának” a „máltai” kiszivárogtatásból származó dokumentumok segítették feltárni, amelyeket a Süddeutsche Zeitung hozott nyilvánosságra. A dokumentumokból kitűnik, hogy Boriszenko és Ganyjusin társtulajdonosai voltak az Advanced Property Ltd nevű máltai cégnek (is), amely a 2000-es évek közepén befektetett a szentpétervári „Leontyev-fok” nevű luxuslakóparkba, melynek erősen elhúzódott az építése. 2014 elején Ganyjusin és Boriszenko átruházták részesedésüket egy másik máltai cégre, a Leontyev Malta Limitedre, amely mögött a szentpétervári üzletember, Igor Onokov állt. Ekkor már részesedése volt a fejlesztési projektben, ahol egyben vezérigazgatóként és a vállalat legfőbb arcaként is működött.

Bár Onokov nem reagált a „Szisztema” megkeresésére, a Cool Carriers képviselője megerősítette, hogy „sok évvel ezelőtt” Ganyjusin Onokovval együtt fektetett be ingatlanfejlesztési projektekbe, azonban azóta semmi sem köti össze az üzletembereket, és Ganyjusinnak nincs tudomása Onokov magas szintű kapcsolatairól.

Ezzel szemben pontosan az Onokovval folytatott közös üzleti tevékenység biztosítja Boriszenkónak és Ganyjusinnak a közvetlen kapcsolatot Furszenkóhoz.

Onokov és Furszenko régi ismerősök. Onokov ugyanis a legendás szovjet kosárlabdázó, Alekszandr Belov unokatestvére, Furszenko kosárlabda-tanácsadója volt a „Zenit” sportklubnál, és 2017-ben az ő javaslatára vette át a „Zenit” kosárlabdacsapatának vezetését. Ezenkívül Kovalcsukkal és még néhány Putyin-közeli ismerősükkel együtt a 2000-es évek közepén mindketten tagjai lettek az „Orosz Tiszteletbeli Konzulok Ligájának”.

A ligához tartozó szentpétervári üzletemberek különböző trópusi országok tiszteletbeli konzuljainak tisztségét töltötték be. Szergej Furszenko Bangladest kapta, testvére a Fülöp-szigeteket, Kovalcsuk Thaiföldet, Onokov pedig Máltát. „Ez nem jár különösebb kedvezményekkel és kiváltságokkal. Az egyetlen fontos dolog az, hogy a protokoll szerint „Excellenciás uramnak” kell szólítanotok – – viccelődött a "Ligáról" annak egyik találkozóján Viktor Hmarin, a liga másik társalapítója és a Seychelle-szigetek tiszteletbeli konzulja, aki egyben Putyin egyetemi évfolyamtársa is volt, és a leendő elnök esküvőjén tanúként is részt vett.

Nehéz megmondani, hogy az „excellenciás úr” megszólítás kiterjed-e Borisenkóra is – a liga társalapítói között nem szerepel, és tiszteletbeli konzuli posztját jóval később vette át, mint Putyin barátai. De az „orosz banánkirályok” címet ő és Ganyjusin talán már kiérdemelték.

Nos, ez az üzlet Velsz Tamás régmúlt napjaiban nálunk is majdnem beindult, de csak majdnem... mindenesetre a fentiekből az a tanulság, hogy nem légből kapott dolog az orosz állam és szervezett bűnözés örök és megbonthatatlan barátságáról beszélni.

Putyintól alig két-három kézfogásnyira már kokaincsempészeket és banánkirályokat találunk.

Szele Tamás