Szele Tamás: Az Orosz Jövő Hajója

A hír, amit ma elemezni fogok, nem tűnik nagy horderejűnek, de valószínűleg mégis fontos a maga módján. Megmutatja Putyin Oroszországának azt az arcát, amit még a Szovjetuniótól örökölt és gondosan sminkel ma is, minden nap: a nemzeti trikolór és a cári kétfejű sas mögött a valódi, vaskalapos, tökfejű szovjet ostobaság, fontoskodás és áltudományos halandzsa lakik.

Nem véletlen, hogy tíz évvel ezelőtt Putyin még azt is elhitte, hogy akkori fő kegyencének (aki máig él és az elnöki adminisztrációt vezeti) birtokában van a titokzatos nooszkóp, a jövőlátó gépecske, amit egy Vlagyimir Vernadszkij nevű cári akadémikus, majd Sztálin-díjas „gondolkodó”, a biogeokémia megalkotója talált fel és alkotott meg. Szerinte a nooszféra a bioszféra legfelső foka, ahol az emberi társadalom és a természet kölcsönhatásban vannak, és ahol a fő alakító erőt az emberi értelem adja. Magyarul, ha megfelelő ember gondol erősen valamit, az valóra válik. Sőt:

„A nooszkóp az élet anyaggá válásának pillanatát jelző kód, ahogy a térből átlép az időbe. A kód eredménye: az élet harmonizálása. A közeljövőben az idő formálói meghatározhatják az irányt azon útmutatás alapján, amelyet a szuperelit fog kidolgozni a nooszkópra támaszkodva.”

Legalábbis Andrej Vajno, Viktor Szarajev és Anton Koblakov szerint, akik hárman jegyeztették be ezt a találmányt. Nem kell sokat nézni ezt a halandzsát, hogy rájöjjünk: semmi értelme. Ilyen készülék nem létezik, nem is létezhet. Még a legközelebb hozzá egy szuperszámítógép állna, ami a komplex folyamatok nagy pontosságú elemzésével készít prognózisokat, de olyan már eddig is volt, és nagyon rossz hatásfokkal működött. Igazából megjósolni semmit, de semmit nem lehet, még az időjárást sem vagyunk képesek pontosan előre látni, hát akkor hogy elemezhetnénk egy olyan, minimum nyolcmilliárd változós folyamatot, mint az emberiség sorsa?

Hajón és a Volgán. A nooszkópról manapság már nem esik szó, de a jövőkutatás azóta is mániája a Kreml felső vezetésének. Tegnap például expedíciót indítottak a Volgára, hogy az határozza meg ott – és sehol máshol! – öt nap alatt az orosz jövőt. Sőt, az expedíció a „Hattyúk tava” nevű kirándulóhajót használja kockázatos útján, és a hajó nevében van egy finom áthallás: a legfelsőbb orosz állami vezetők halálakor ugyanis a tévé- és rádióadók megszakítják adásukat, és míg le nem zajlik a Kremlben a hatalmi harc, bocsánat, el nem dől az utódlás kérdése, ezt a Csajkovszkij-balettet közvetítik, végtelenítve. De lássuk, mit ír erről az orosz állami Novije Izvesztyija – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.