Szele Tamás: Forrongó Kaukázus

Valami készül a Kaukázusban, valami nagy, egész estét betöltő, sőt, sok mindent megváltoztató dolog, egyre nagyobb az elégedetlenség és lassan már Ramzan Kadirov sem képes úrrá lenni a helyzeten – bár talán jobb is így, mert ha egyszer ő old meg valamit, annak jó vége nem szokott lenni. Ezt a helyzetet elemzi a Riddle rövid tanulmánya.

Moszkvai ügynökök lövöldözései; területi behatolás; tömeges emberrablások; növekvő interetnikus feszültségek; militáns támadások. Így alakultak az események az Észak-Kaukázusban Putyin elnök évek óta első regionális látogatása és október 7-i születésnapja (egyben Anna Politkovszkaja meggyilkolásának évfordulója) között.

Ramzan Kadirov október 9-i, a biztonsági ágazat vezetőihez intézett beszéde jelezte, hogy az instabilitás folytatódhat. Kadirov a magas rangú parancsnokokhoz szólt, akik időnként kissé idegesnek tűntek – és két fronton is terveket vázolt fel az eszkaláció esetére. Először is bejelentette, hogy minden, a rezsim által problémásnak ítélt fiatal csatlakozik az ukrajnai invázióhoz. Másodszor, vérbosszút hirdetett a dagesztáni szenátor és oligarcha, Szulejman Kerimov és társai ellen egy állítólagos merényletterv miatt. Kadirov beszéde rávilágít arra, hogy a régióban nagy a feszültség, amelyet a Kreml közvetlenül vagy egyzserű restségből súlyosbít.

Putyin látogatása

Augusztus végén Putyin évek óta először utazott az észak-kaukázusi főbb köztársaságokba. Különösen figyelemre méltóak voltak kirándulásai a Beszláni 1. számú iskolába, a 2004-es támadás helyszínére, ahol korábban soha nem járt, valamint Csecsenföldre, ahová utoljára 2011-ben utazott el. Azt gondolnánk, hogy ez az utazás emlékezteti Putyint a régió múltbeli problémáira és azok okaira, de az azóta tett lépései éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ezt az utazást követően az észak-kaukázusi események felgyorsultak.

A legközvetlenebb hatás a csecsenföldi emberrablások sorozata volt, amelyet a NIYSO és az 1ADAT ellenzéki mozgalmak dokumentáltak, és amelynek során bűncselekményeket követtek el, amelyek célja az volt, hogy az elraboltakat a katonai szerződések aláírására kényszerítsék. A megnövekedett számú emberrablások időzítése arra enged következtetni, hogy Putyin utasította Kadirovot: több embert küldjön a hadseregbe. Részben ez a politika magyarázza Kadirov nemrégiben tett bejelentését is, amelyben a fiatalokat kényszersorozással fenyegette meg. Az emberrablások lebonyolítása egyben egy módja annak is, hogy a kadiroviták számos kudarc közepette megpróbálják megerősíteni a hatalmukat.

Kadirov belföldön megbukott?

Putyint Csecsenföldön egy neonzöld táblával fogadták, amelyen az állt, hogy „szükségünk van a saríára”. Néhány nappal később „NIYSO” feliratot firkáltak egy gudermeszi rendőrőrs hátsó falára. A razziák ellenére nem érkezett jelentés arról, hogy a tiltakozó akciók mögött álló személyeket megtalálták volna. Hasonlóképpen, az év elején a kadiroviták sokat küszködtek annak a személyazonosságának felderítésével, aki felgyújtott egy Adam Kadirov személyi kultuszának jegyeit viselő autót. Ezek az akciók azt a tendenciát mutatják, hogy a helybéliek egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a rendszerrel szembeni ellenállás kifejezésére, méghozzá olyan módon, ami megkerüli a hatóságokat.

Október 5-én, Kadirov születésnapján militánsok támadást intéztek egy gudermeszi rendőrőrs ellen. A járókelők beszámolói szerint egy gránátrobbanásnak több halálos áldozata is volt, bár a részletek eltérnek egymástól. Annak ellenére, hogy napokig ellenőriztek mindenkit, aki Gudermeszbe belépett vagy onnan távozott, a kadirovitáknak még mindig nem sikerült azonosítaniuk és megtalálniuk a támadót (támadókat).

2021 vége óta Csecsenföld lakossága egyre inkább hajlamos tiltakozni a Kadirov-rezsim ellen. Továbbá ezek a cselekmények egyre inkább elkerülik a kadirovitákat. Ez a belpolitikai probléma, valamint a háborús nyomás arra készteti Kadjrovot, hogy erőszakkal próbáljon meg győzelmet elérni a Wildberries-vitában. Elvégre, ha veszít, a hírneve forog kockán.

Üzlet és területi behatolás

Ingusföld üzleti és területi viták középpontjában áll. A Wildberriesért folytatott harcban Kerimov a társai, Bekkhan Barakhoev ingus képviselő és Rizvan Kurbanov dagesztáni képviselő segítségével lépett fel. A Wildberries moszkvai székhelyénél történt lövöldözés során a kadiroviták megöltek két ingus biztonsági őrt. Meglepő módon Kadirov vérbosszúval fenyegette meg Kerimovot, Barakhoevet és Kurbanovot. Válaszul a dagesztáni társadalom minden szintje Kerimov támogatását hangoztatta. Az, hogy az eddig megöltek ingusok voltak, és a köztársaság kisebb befolyása Kadirovval szemben ráirányította a figyelmet a szövetségi szubjektumra, melyben egyre nagyobb a zavargások kockázata, annak ellenére, hogy Dagesztán nagyobb mértékben érintett a konfliktusban.

Területi szempontból Észak-Oszétia megpróbálja átrajzolni közös határukat, annak ellenére, hogy 2030-ig moratóriumot rendeltek el a kérdés megvitatására. Bár egyes kommentátorok hangsúlyozták, hogy ilyen követelések szinte minden évben előfordulnak, ez nem magyarázza meg, hogy miért ellenezte nyilvánosan annyi miniszter – bár Kalimatov kormányzó nem – Észak-Oszétia idei követeléseit. Az, hogy Észak-Oszétia lépései sértik a moratóriumot, arra utal, hogy Moszkva valamilyen szinten támogatja. Van precedens arra, hogy Moszkva elajándékozta Ingusföld területeit, ahogyan azt 2018-ban tette. Annak ellenére, hogy a regionális miniszterek egyértelműen ellenzik ennek megismétlődését, semmi nem utal arra, hogy a Kremlben megvan a politikai akarat a stratégiaváltásra, így a titkos alku továbbra is lehetséges, annak ellenére, hogy garantáltan instabilitást eredményez.

E fenyegetések egybeesése abban áll, hogy mindkettő mozgósíthatja az ingus társadalmat. A hatóságok óvták a lakosságot az ilyen akcióktól. Ha tömegesen tiltakoznának, Kadirov megteremtette az alapokat ahhoz, hogy a helyzetet kihasználva beavatkozzon. A Batalkhadzsin közösséget kooptálta, végre megszerezve egy olyan szereplőt, amely - legalábbis korábban - a szomszédos köztársaságban a befolyás látszatával rendelkezett - bár ők ellenezték a 2018-as annexióját, így nem valószínű, hogy ezt megismételnék. Továbbá, Ingusföld nemrégiben a SOBR szilovikjainak legalább egy részét Ukrajnába küldte, és Kadirov korábban azzal fenyegetőzött, hogy megszállja Ingusföldet, ha a hatóságok nem képesek helyreállítani a rendet. Míg az üzleti csetepaté elkerülheti az etnikumközi konfliktust, a területi viták nem biztos, hogy elkerülhetők.

Terrorelhárítás a harcias nacionalizmuson keresztül

Mintha a régió nem lenne már így is eléggé lobbanékony, október elején a „Ruszkaja Obscsina”, vagyis a Zónában tegnap említett „Orosz Közösség” nacionalista mozgalom is beköltözött a térségbe. A Dél-Oroszországban régóta jelen lévő csoport arról ismert, hogy idegengyűlöletet szít a közép-ázsiai és észak-kaukázusi őslakosok ellen, és együttműködik a biztonsági szolgálatokkal. Most regionális csoportokat indítottak Cserkasszkban, Groznijban, Kiszlovodszkban, Mahacskalában, Nalcsikban, Pjatyigorszkban és Vlagyikavkazban.

Kezdeti stratégiájuk rendkívül uszító: a belügyminisztériummal közösen terveznek járőrözést az utcákon és razziákat a mecsetekben, mecsetek bezárására törekszenek, a kaukázusi őslakosokat „náciknak” és „vahhábitáknak” nevezik, és regionális mozgalmukat Jermalov tábornokról, a Kaukázust meghódító, helyben gyűlölt cári tábornokról nevezték el. Fontos, hogy a Ruszkaja Obscsina eddigi akciói az Északnyugat-Kaukázusban zajlottak, olyan helyeken, ahol a hatóságok egyre inkább elnyomják a cserkesz nemzeti identitás nyilvános kimutatását.

A Moszkva és a helyi hatóságok közötti feszültségek megmutatkoznak. Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára korábban figyelmeztetett a saría normáinak elterjesztésére irányuló kísérletekre a régióban, és azt is állította, hogy a Nyugat szeparatizmust szít a kivándorló és nacionalista mozgalmak segítségével. A valláspolitika és az etnikumközi kapcsolatok kezelése a terrorizmusellenes politika részeként rosszul átgondolt és rosszul kivitelezett. A Kadirov-rezsim nyilvánosan ellenezte Moszkva politikáját. Mansur Soltaev, Kadirov állítólagos emberi jogi ombudsmanja felkérte a Belügyminisztériumot, hogy tisztázza a Ruszkaja Obscsinával való kapcsolatát. Apti Alaudinov az FSZB-t vádolta a csoport működtetésével. Maga Kadirov is bírálta a terrorizmus elleni fellépést és az ukrajnai harcokba küldött férfiak ellen irányuló migránsellenes intézkedéseket, és azok leállítására szólított fel.

Az Orosz Közösség megjelenése egy jogi ellentmondásra is felhívja a figyelmet. Ők balaklavában, arcmaszkban rohangálnak, miközben a nikábot betiltották, mivel alkalmas a személyazonosság elrejtésére. Az etnikumok és felekezetek közötti előítéletek nyílt provokálása nem von maga után semmilyen következményt, míg azokat, akik hasonló megjegyzéseket tesznek a keresztényekre, őrizetbe veszik és büntetőeljárást indítanak ellenük. Ez a kettős mérce tovább fogja fokozni a feszültséget, ahogy az Orosz Közösség taktikája eszkalálódik.

Összefüggő problémák

A szélsőségek elleni központ (CCE) tagjai ellen október 11-én elkövetett ingusföldi támadás jól példázza, hogy a jelenlegi viták hogyan keresztezik egymást, növelve a konfliktus kockázatát. Három fegyveres rálőtt egy járműre, amelyben az ingusföldi CCE helyettes vezetője, Adam Hamhojev és testőrei tartózkodtak, majd ez utóbbiak közül egy meghalt. A fegyveresek elmenekültek, az észak-oszétiai Maiskii külterületén otthagyták és felgyújtották az eredeti autójukat, majd egy másik járművel távoztak. Egyelőre nincs konkrét bizonyíték az indítékra.

Az információhiány ellenére egyes médiumok megpróbálták a saját narratívájukat belevinni a tudósításokba. Az állítás, hogy Hamhojev meggyilkolása volt a cél – akit korábban már többször is megtámadtak –, valamint a CCE korábbi vezetőjével, Ibragim Eldzsarkajevvel való kapcsolatának hangsúlyozása a Batalkhadzsin közösséget keveri gyanúba. Miután az elmúlt években többnyire elmenekültek Ingusföldről, Kadirov menedéket adott nekik, így ezek az állítások is a Wildberries-vitába illeszkednek.

Másfelől egyes források arról számolnak be, hogy a CCE tisztjei rajtaütéseket hajtottak végre, ami kiváltotta a támadást. Ez a történet semmilyen indítékot vagy szervezetet nem helyez előtérbe. Az, hogy a támadók látszólag megterveztek egy kocsiváltást, amelynek segítségével elrejtőztek volna, csak arra utal, hogy a támadást megtervezték, de semmi nem támasztja alá, hogy előre tudták volna, hogy ezek a magas rangú tisztviselők ezen a bizonyos benzinkúton tartózkodnak majd egy főútvonal mentén.

Miközben a támadás további részletei egyre inkább napvilágra kerülnek, a regionális feszültségek még mindig nem vagy csak alig csillapodnak. A Kreml hagyta, hogy az észak-kaukázusi politika elérje ezt a lázas állapotot, miközben hajlandóságot mutat arra, hogy csak hozzájáruljon a felmerülő problémákhoz, nem pedig arra, hogy megelőzze azokat. A tisztviselők szándékait nehéz, ha ugyan nem lehetetlen megismerni, de Moszkva legutóbbi lépéseit nem lehet jóindulatúnak értelmezni.

Készül bizony valami a Kaukázusban, nagyon is készül – és ha kirobban egy komoly tiltakozáshullám, abba könnyen meglehet, hogy Moszkva is beleremeg.

Szele Tamás