Szele Tamás: Németország árulói

Szeptember hatodikán tartományi választásokat rendeznek Németország bizonyos régióiban, és egyelőre úgy néz ki, hogy Szász-Anhalt tartományban komoly esélyei vannak az AfD-nek a kormányzat többségi megszerzésére. Ennek potenciális következményeit elemzi a The Insiderben Dmitrij Sztratyijevszkij politológus, a Berlini Kelet-európai Tanulmányok Központjának igazgatója – és hátborzongató következtetésre jut. Az AfD győzelme létében fenyegetheti nem csak Németországot, de az Európai Uniót is.

Az „Alternatíva Németországért” (AfD) nevű szélsőjobboldali pártnak most először van esélye arra, hogy ne csupán technikailag szerezze meg az első helyet a szavazatok alapján, hanem regionális kormányt is alakítson. Ez a szeptember 6-i választások eredményeként valósulhat meg a kelet-német Szász-Anhalt tartományban. A szakértők komolyan vitatják azokat a forgatókönyveket, amelyek szerint az AfD elég voksot szerez az önálló kormányzáshoz, és a „tűzfal” – azaz a többi párt önkéntes kötelezettségvállalása, hogy nem működnek együtt a jobboldali radikálisokkal – hatástalannak bizonyul ellenük. Az „Alternatíva” hatalomra kerülése még egy olyan kicsi és gazdaságilag gyenge tartományban is, mint Szász-Anhalt, komoly problémákat okozhat Berlin számára a lehető legkülönbözőbb területeken, beleértve a védelmet és a biztonságot is.

Veszélyben a „Németország-terv”

A tartományi kormány nem tudja közvetlenül befolyásolni az ország külpolitikáját és védelmét. Ez kizárólag a szövetségi központ – a Bundestag és a kormány – jogkörébe tartozik. Ugyanakkor az AfD nem titkolja, hogy ellenzi az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat és az európai újrafegyverkezési terveket. A párt „háborús irányvonalnak” nevezi Berlin lépéseit, és követeli „a partnerség helyreállítását Oroszországgal”.

Még ha a párt képviselője elfoglalná is a magdeburgi miniszterelnöki széket, nem tudná megváltoztatni Németország jelenlegi geopolitikai irányvonalát. Sőt, a német Alaptörvény megalkotói előre látták a szövetségi központ és a tartomány közötti konfliktus lehetőségét, és két cikkely szövegébe is védelmi mechanizmusokat építettek be.

A 37. cikk lehetővé teszi a kormány számára, hogy kényszerintézkedéseket alkalmazzon, ha a helyi hatóságok megtagadják az országos szintű döntés végrehajtását. A 85. cikk szerint a szövetségi kormány közvetlen utasításokat adhat a tartományoknak: például a német közlekedési minisztérium a tartományi közlekedési minisztériumnak. De a helyzet nem ennyire egyszerű.

Amennyiben kitör a háború, sőt, kiterjed Európára, és életbe lép a NATO Alapokmányának 5. cikkében foglalt mechanizmus, a német polgári hatóságok és a hadsereg megkezdi a „Németország” operatív terv végrehajtását. Ez egy mobilizációs és logisztikai intézkedésekből álló csomag, amelynek keretében – többek között – nagy létszámú katonai kontingenseket és haditechnikát szállítanak át Európa nyugati és déli régióiból keletre. Németország területe automatikusan kulcsfontosságú csomóponttá válik a védelmi intézkedések végrehajtása szempontjából. Erre számítanak Berlin szövetségesei. A konvojok pontos útvonalai titkosak, de számos tényező arra utal, hogy Szász-Anhaltnak fontos szerepet szánnak ezekben a tervekben.

Először is, a tartomány földrajzi szempontból ideális helyen fekszik, „félúton” az ország nyugati része és Lengyelország között. Ez a térség gyakorlatilag a gyors reagálás egyetlen útvonala. Mind a tartomány közigazgatási határainak közvetlen közelében, mind magában Szász-Anhaltban számos fontos Bundeswehr-bázis és logisztikai központ található.

Másodszor, éppen ebben a régióban hajtottak végre az elmúlt években nagyszabású felújítást a vasúti hálózaton, az autópályákon és a másodlagos országutakon. Ezek közül sok ma már Németország legjobbjai közé tartozik. A 2029-ig szóló tervek között szerepel a magdeburgi és dessaui központi vasúti csomópontok további modernizálása, valamint a Magdeburg–Berlin vonal átviteli kapacitásának bővítése. Kétségtelen, hogy erre komoly hangsúlyt helyeznek.

Harmadszor, Szász-Anhaltban található az operatív központ, amelyet a szakértők a tervezett intézkedések megvalósítása esetén a logisztika egyik legfontosabb elemének tartanak. Emellett elismerik a régió különleges szerepét is abban a hipotetikus helyzetben, ha az EU-t külső agresszió ellen kellene megvédeni.

A tartományi kormány, ha úgy kívánja, jelentősen lelassíthatja a katonai konvojok mozgását éppen akkor, amikor minden órában nagy lesz a forgalom. A szász-anhalt-i feltételes miniszterelnök, aki „az eszkaláció ellen” és „a tárgyalóasztalnál történő kompromisszumkeresés mellett” áll ki, megtagadhatja a nehéz, és különösen a lánctalpas katonai járműveknek a régió területén való áthaladására vonatkozó engedély kiadását. Az engedélyek kiadása az illetékes tartományi hatóság hatáskörébe tartozik.

Emellett a katonai konvojok kizárólag rendőri kísérettel haladhatnak – a rendőrség tagjai lezárják az utat a polgári járművek előtt. A rendfenntartó szervek pedig a helyi hatóságoknak tartoznak felelősséggel.

Végül pedig nem a szövetségi központban, hanem helyben dőlnek el a regionális infrastruktúra használatával kapcsolatos kérdések, például a sátortáborok kialakításához szükséges területek kijelölése, valamint az áram-, víz- és üzemanyag-ellátás biztosítása. Még a központi irányító szervek és a magdeburgi operatív központ közötti információcsere is jelentősen bonyolultabbá válhat.

Kétségtelen, hogy vészhelyzetben Berlin azonnal élne az Alaptörvény vonatkozó cikkeiben előírt jogával. Meglehetősen valószínű az is, hogy nem minden magas rangú rendőrtiszt lenne hajlandó nyíltan szabotálni a védelmi intézkedéseket. De így értékes órák, sőt napok mennének veszendőbe. Ez pedig súlyos következményekkel járhat Németország és a NATO egész védelmi stratégiájára nézve.

A bürokrácia fegyvere

A német bürokrácia egész Európában jól, sőt, túl jól is ismert. Egyrészt Németországban a törvény betűjének és a jogszabályok minden pontjának és vesszőjének szigorú betartása, valamint az eljárások követése biztosítja a jogállam zavartalan működését, megerősíti azt, és csökkenti a hatalomtól való függőséget.

Másrészt viszont az, ami a rendszert stabillá teszi, egyúttal azt is jelenti, hogy sebezhetővé válik teljesen legitim, bár értelmetlen keresetekkel szemben. Bár az AfD főbb politikai követelései a Bundestag és a szövetségi kormány jóváhagyása nélkül megvalósíthatatlanok, a tartományoknak elegendő eszközük van ahhoz, hogy jelentősen megnehezítsék a kancellár és a koalíció életét.

A tartományok jelentős szerepet játszanak a német politikai életben. A Bundesratban, a tartományok kamarájában, a Bundestag által elfogadott törvények közel 40%-át hagyják jóvá. És ez korántsem automatikus egyetértés: a Német Szövetségi Köztársaság története során a Bundesrat több mint száz alkalommal élt vétójogával.

Ráadásul a kormány és a parlament felsőháza által jóváhagyott kezdeményezések egy része (például a közelmúltbeli lakossági kifizetések, amelyekhez a régiók társfinanszírozása volt szükséges) végül nem került jóváhagyásra. Szász-Anhaltnak mindössze 4 mandátuma van 69-ből a Bundesratban, de ez egyáltalán nem jelenti jogi gyengeségét.

Már most is gyakran alkalmazzák az AfD frakciói a Bundestagban és a tartományi parlamentekben azt a taktikát, hogy túlzottan sok kezdeményezés, tervezet és kérdés benyújtásával nyomást gyakorolnak a végrehajtó és a törvényhozó hatalomra. Gyakran nincs jogalapjuk, de a rendszer köteles reagálni rájuk.

Az AfD számára ez lehetőséget nyújt arra, hogy választói előtt aktívnak mutassa magát, és meggyőzze őket saját hatékonyságáról, valamint arról, hogy ők „az egyetlen igazi ellenzék”. Sőt, az AfD mintegy 7 ezer, kizárólag a kritikus infrastruktúra állapotára és az ország védelmére vonatkozó előterjesztése komoly aggodalmakat keltett a politikusok és az újságírók körében a 2020–2025 közötti időszakban.

Miután megszerezte a szavazatokat a Bundesratban, az AfD új befolyási eszközhöz jut, és könnyen előfordulhat, hogy ezt a folyamatot az abszurditásig fokozza, ami érzékelhető nyomást gyakorol a közigazgatásra. A tartomány úgynevezett „alkotmányos szerv”, amely jogosult keresetet benyújtani a Német Szövetségi Alkotmánybírósághoz. Az íratlan játékszabályok szerint a tartományi kormány rendkívül ritkán él ezzel az eszközzel – csupán olyan esetekben, amikor a régió jogait súlyosan megsértik, és a szövetségi központtal folytatott számos egyeztető tárgyalás nem hoz eredményt.

A statisztikák szerint a tartományok által benyújtott keresetek az Alkotmánybíróság előtt tárgyalt ügyek teljes számának csupán 1%-át teszik ki. Abszolút értékben ez az elmúlt 60 év során néhány tucat panaszt jelent. Kicsit gyakoribbak – bár szintén ritkák – azok a bírósági kérelmek, amelyek egy-egy szövetségi törvény jogszerűségének vizsgálatát kérik. A német Alkotmánybíróság átlagosan évente két-három ilyen kérelmet kap, vagyis statisztikailag kevesebbet, mint egy-egy kérelem minden tartományi kormánytól az öt éves mandátumuk alatt. A tartományok Alkotmánybírósághoz benyújtott – bármilyen típusú – kérelmeinek számát azonban jogilag semmilyen módon nem korlátozzák.

Az AfD által irányított tartomány nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az íratlan szabályokat, és szó szerint eláraszthatja az Alkotmánybíróságot a Bundestag által elfogadott bármely törvény elleni keresetekkel. Ez elsősorban a radikális választói kör számára érzékeny kérdéseket érintheti: a külföldi állampolgárok beutazását és tartózkodását, a menekültek befogadását, a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások fejlesztésének finanszírozását, a nemek közötti egyenlőséget célzó programokat, az európai egység megerősítését célzó intézkedéseket és egyebeket.

Elméletileg elképzelhető az adójogszabályok blokkolása is, ami veszélybe sodorhatja az ország adórendszerének zavartalan működését. Természetesen a szövetségi törvényekre nem vonatkozik a felfüggesztő hatály, vagyis érvénybe lépésüket nem fogja megakadályozni egy panasz benyújtása. De az Alkotmánybíróság elleni tömeges támadás nem maradhat hatás nélkül a testület hatékonyságára, és közvetve – a közigazgatási szervek munkájára sem.

Emellett a régiónak joga van úgynevezett sürgősségi kérelem benyújtására, ami valóban a kifogásolt törvény felfüggesztését jelentené a végleges döntés meghozataláig. Általános szabály, hogy az Alkotmánybíróság ilyen kérelmet csak kivételes esetekben fogad el, ha a felperes igazolja, hogy a törvény hatálybalépése súlyos kárt okozhat a régiónak és lakosainak. De itt bőven van hely a jogi értelmezések és jogi kiskapuk számára.

Végül is a Bundesratban négy helyről van szó – ez a teljes létszám mindössze 3%-a. De bizonyos feltételek mellett ezek is aranyat érhetnek. Az AfD megjelenése a Bundesratban a tartomány kormányzó pártjaként további legitimálódáshoz vezetne. Ha komoly konfliktus alakul ki a tartományok között, és patthelyzet áll elő, nem biztos, hogy egyik vagy másik fél ellenáll a kísértésnek, hogy ideiglenes szövetséget kössön az AfD-vel, és Szász-Anhalt szavazatainak segítségével győzelmet arasson a vitában. Politikai szempontból ez egyszerűbb és gyorsabb, mint végigjárni a további tárgyalások és bírósági eljárások útját.

A rendszer megváltoztatása

Érthető és megalapozott, hogy a külföldi, sőt, többnyire a német megfigyelők is kizárólag a szövetségi politikára összpontosítanak. A tartományi szint unalmasnak és jelentéktelennek tűnik. A föderalista modellben azonban nem véletlenül éppen a régió az egyik legjelentősebb politikai szereplő. A tartományok hatáskörébe számos kormányzati eszköz tartozik. És itt az AfD számára már nem közvetett, hanem közvetlen lehetőségek nyílnak arra, hogy sok mindent megváltoztasson.

Kizárólag a tartomány felelős a helyi oktatásügyért: az iskolai oktatásért teljes mértékben, és jelentős részben a felsőoktatásért is. Németországban a tanárnak nem kötelessége vakon követnie a tankönyvet, és meglehetősen nagy szabadsággal rendelkezik az óra koncepciójának kialakításában. De egy feltételezett Szász-Anhalt-i AfD-kormánynak teljes mértékben meglenne a képessége a tanítási folyamat átalakítására.

Az AfD elsősorban a történelemre összpontosít, mint tantárgyra. A párt nem titkolja, hogy elutasítja a Német Szövetségi Köztársaságban kialakult történelmi emlékezet formáját és a múlt eseményeinek megítélését. Számukra kívánatos lenne elmozdulni a német nép bűntudatától (pontosabban: kollektív felelősségétől) a nácizmus bűncselekményeiért, valamint a Második Birodalom és Poroszország militarizmusának, a gyarmatosítás időszakának és az elmúlt 150 év számos történelmi személyiségének negatív értékelésétől.

Ehelyett az AfD olyan német hazafiakat kíván nevelni, akik büszkék hazájukra, és nem a történelem sötét fejezeteire koncentrálnak. Ez a megközelítés tükröződhet az új tantervekben, amelyeket a tanárok nem hagyhatnak figyelmen kívül.

Emellett a tartományi oktatási minisztérium is képes elegendő adminisztratív és pénzügyi nyomást gyakorolni az iskolákra és az egyetemekre ahhoz, hogy leállítsák a rasszizmus, az idegengyűlölet, a homofóbia vagy a szexizmus elleni projekteket. Az AfD rendkívül negatívan áll a nemek közötti egyenlőség és a sokszínűség, a feminizmus, valamint a nemek közötti egyenlőséget tükröző nyelvhasználat kérdéseihez. Mindez a múlté lehet.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén nem csekély szerepet játszana az emberi tényező. Vajon kész lesz-e a több ezer tanár, tisztviselő és vezető arra, hogy alávessék magukat az új játékszabályoknak? Itt kerül képbe a tartományi szint második fontos hatásköri területe: a személyzeti politika. Szász-Anhaltban körülbelül 115 ezer ember dolgozik az állami szférában. Ez a teljes munkaképes lakosság 12%-a.

Egy olyan régióban, ahol magas a munkanélküliség, alacsonyak a bérek és igen kedvezőtlenek a kilátások a szabad munkaerőpiacon, a vezetők egy része talán beletörődik a valóságba. A következő választásokig hátralévő öt évben pedig az AfD könnyen kinevezheti az „ideológiailag megfelelő” személyzetet a felső- és középvezetői pozíciókba. Ez vonatkozik a tartományi Politikai Oktatási Központra is, amely a demokrácia támogatásában fontos szerepet játszó állami szervezet, és amelyet az új kormány felismerhetetlenségig átalakíthat.

Végül a tartományi kormány ellenőrzi a rendőrséget és a belbiztonsági szolgálatot, az Alkotmányvédelmi Hivatalt. Éppen ez a szervezet minősítette még 2023 novemberében „egyértelműen szélsőjobboldalinak” az AfD Szász-Anhalt-i tartományi szervezetét, a legmagasabb besorolást adva neki. Ennél „magasabban” már csak a párt betiltása lett volna.

Ha az AfD hatalomra kerülne, kísértésbe eshetne, hogy bosszút álljon a szervezeten. A tartományi rendőrségnél pedig már eddig is többször voltak botrányok, amikor rasszista és antiszemita üzenetek jelentek meg a szolgálati csevegőcsoportokban. Az emberi jogi aktivisták viszont évről évre dokumentálják a növekedést a jogosulatlan erőalkalmazás eseteinek számában, beleértve a letartóztatottaknak okozott testi sérüléseket is.

Nem kizárt, hogy a helyi rendőrök egy része igen kedvezően fogadná az „erős kezű” hatalmat, a vezetést pedig könnyen le lehet cserélni. Ezen felül a tartományi belügyminiszter felhatalmazással rendelkezik arra, hogy akár egyes rendfenntartó szervek műveleteit is megakadályozza, még a tervezési szakaszban értesülve azokról. És egy feltételezett AfD-miniszter kétségtelenül élne is ezzel a lehetőséggel.

Nem utolsósorban pedig: az „AfD” vezette kormány megjelenése még tartományi szinten is súlyos csapást jelentene a pártot övező tűzfalra. Míg a Bundestagban a többi pártnak valahogy sikerül figyelmen kívül hagynia az AfD frakcióját, addig a tartományi miniszterelnököt és kabinetjét képtelenség lesz majd elkerülni.

A Német Szövetségi Alaptörvény kifejezetten előírja a tartományok számára, hogy működjenek együtt egymással és a központi kormányzattal. Enélkül a német föderalizmus egyszerűen működésképtelen lenne. A gyakorlatban a régiók valóban politikai szálakkal kapcsolódnak egymáshoz – a Bundesrat-tól, ahol másfajta együttműködési mód uralkodik, mint a szomszédos parlamenti kamarában, egészen a tartományi szakminiszterek közös üléseinek formátumáig. Németországban ezeket konferenciáknak nevezik. Jelenleg 21 területen működnek ilyen konferenciák – a tartományi vezetők találkozóitól kezdve a belügy-, gazdaság-, igazságügy- és közlekedési miniszterek által tartott ülésekig. Az AfD hatalomra kerülése Szász-Anhaltban a párt „legitimalizálódásának” utolsó lépése lehet.

Száz szónak is egy a vége: Szász-Anhalt azt a pártot vagy koalíciót választja meg, amelyiket akarja, nekünk ebbe beleszólásunk nincs, még akkor sem, ha az AfD győzelme a mi biztonságunkat is végzetesen befolyásolhatná. Ezt hívjuk demokráciának. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a demokráciához nem árt, ha vannak demokraták is, éspedig olyanok, akik tovább látnak az orruknál. Az pedig szeptember hatodikán dől el, hogy Szász-Anhaltban vannak-e ilyenek.

De azt előre meg lehet mondani, hogy az AfD a mai Németország árulója – és aki rájuk szavaz, az is.

Szele Tamás