#NATO

Most össze kell fognunk és minden erőnket meg kell feszítenünk. Még szerencse, hogy Európa legnagyobb hivatásos hátramozdítója már hivatalát vesztette, mert képes lett volna kifocizni Magyarországot az alakuló európai védelmi szövetségből. Valószínűleg ez is volt a terve.

Ha nem leszünk európaiak mindahányan, Kelet-Európa helyett itt úgyis Nyugat-Oroszország lesz. Már csak az a kérdés, hogy Bécsig tart majd, vagy az Atlanti-óceánig.

Csak így tovább, Donald, csak így tovább. Lesz ebből még impeachment is, ha így folytatod.

Optimista olvasóimat ki kell ábrándítanom: nem látszik reális lehetőség egy békeszerződésre Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között, Donald Trump minden közvetítése dacára – vagy talán pont amiatt. Viszont előbb vagy utóbb lesz ilyesmi, de mi biztosítja azt, hogy Oroszország be is fogja tartani, amit aláírt? Semmi, eddig is csak azt tartották be, amihez kedvük volt, és azt se örökké.

Holnap hivatalosan is meg fogjuk tudni a cseh parlamenti választások eredményét, de a közvélemény-kutatások alapján annyit már most is tudhatunk, hogy semmi jóra nem érdemes számítani: Orbán és Fico után újabb „euroszkeptikus” kormányfő kerül hatalomra az Európai Unióban: Andrej Babiš. És ez bizony – mint a The Insider elemzése is mutatja – nagyon rossz hír.

Az ukrajnai helyzet megoldása érdekében lázas semmittevés folyik világszerte. A nagyhatalmak már nem is próbálnak egyezkedni, mióta Trump rájött, hogy az általa szorgalmazott békeszerződés kicsit bonyolultabb szerkezet lesz egy üveggolyónál, Putyin az időt húzza, Hszi Csin-ping üres szólamokat pufogtat – Európa pedig egy nagyon nehezen megvalósítható, talán irreális terven dolgozik, ami a jelenleg

A Meduza és a Der Spiegel érdekes elemzést adott közzé: ha annak idején, még a kilencvenes években felveszik Oroszországot a NATO-ba, most finoman szólva is másként nézne ki a világ politikai térképe. Lássuk először, mit mond a cikk.

A Fekete-tenger, mint hadszíntér, már az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta kulcsfontosságú a világpolitikában. Azt tudjuk, hogy a sok éves harcban az ukrán erők szó szerint működésképtelenné tették az orosz fekete-tengeri flottát, igaz, nekik is voltak veszteségeik, de ellenfeleikhez képest ezek számszerűen elenyészőek voltak – eleve nem is volt komoly hadiflottájuk.

Kérem, én tapasztalt, sokat látott ember vagyok, de ma alaposan meglepődtem. Először is nem hittem volna, hogy egy ostoba képernyőfotó alapján elindulva – amin a „Pravda Luxembourg” fejléc volt látható – a világ legnagyobb orosz álhír-hálózatára bukkanok. Aztán meg azt sem hittem volna, hogy az orosz szolgálatok tökéletes amatőrökkel készíttetik az álhírlapjaikat. Végül pedig azt hittem volna a le

Ha irodalmi mottót akarnék választani, akkor Karinthy Frigyeshez fordulnék ez esetben. Most még úgy is látom, hogy szokásom ellenére ezt muszáj lesz. Tehát azzal szeretném kezdeni, amit a Mester a műfordításról írt, melynek során Ady Endre egyik csodás strófájából reklámszöveg lesz. Lássuk a kezdést:

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.

Állandóan az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti béketervekről pusmognak mostanság a világsajtóban, természetesen pártállás szerint vagy az egyik, vagy a másik fél maradéktalan győzelmét feltételezve, sőt, függővé téve a Trump és Putyin közötti várható tárgyalások kimenetelétől – amiben van ráció, de nem tudni egyelőre, mi lenne Trump előre beígért varázslata, ami „huszonnégy órán beül véget

Most, mikor gyökeresen kezd átalakulni a Közel-Kelet politikai térképe és átrendeződnek az erőviszonyok, nagyon nem tűnik mindegynek, hova pozicionálja magát az új helyzetben Törökország. Erről írt rövid, de velős tanulmányt a Chatham House honlapjára Galip Dalay vezető munkatárs – úgy tessék olvasni az alábbiakat, természetesen, hogy ez egy vezető török értelmiségi véleménye, semmiképpen sem lapu

A múlt hónap legvégén megkísérelt, újabb orosz szabotázs a Balti-tengeren kezdi már elérni a szemtelenség csúcsait: nem is csoda, hogy az udvarias és lagymatag diplomáciai megközelítések helyett Finnország ebben az esetben már drasztikusabb eszközökhöz folyamodott, és úgy odacsapott, ahogyan azt már korábban is kellett volna. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a CEPA legújabb tanulmánya.

Azzal nem mondok újat, hogy a sarki jégsapka olvadása miatt egyre nagyobb problémák jelentkeznek az Arktisz térségében: új hajózási útvonalak nyílnak meg, de a nyersanyagforrások tömege is hozzáférhetővé válik, és ezekért nem szégyell konfrontációt vállalni sem az Oroszországi Föderáció, sem Kína, sem a NATO. Lássuk, hogyan értékeli a helyzetet a CEPA?

Különös dolgok zajlanak jelenleg az Északi-sark közelében, fontosak is, főként azért, mert az Arktisz könnyen válhat egy kelet-nyugati konfrontáció helyszínévé, leginkább a globális felmelegedésnek és az így megnyíló hajózási útvonalaknak köszönhetően (a houthik meg közben csúnyán káromkodnak). Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Jamestown Alapítvány tanulmánya.

Kérem, amint az a Jamestown Alapítvány tanulmányából kitűnik, keresztes háború készül Moldovában. Éspedig nem muzulmánok vagy más hitűek ellen, nem a bogomilokat vagy az albigenseket akarják megtámadni, ortodox torzsalkodik ortodoxszal. A tét természetesen az, hogy Moszkva megőrizze befolyását a régió felett.

Előre jeleznem kell, hogy most kissé gyomorforgató ügyekről és hazugságokról, rágalmakról lesz szó, konkrétan arról az orosz konteóról, miszerint Ukrajna állítólag támogatná az illegális szervkereskedelmet. A valóságban erről szó sincs, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Detector Media alapos, tényfeltáró írása, melyet az alábbiakban mutatok be.

Ha azt mondom, hogy különös dolgok történnek az elmúlt két évben a Balti-tenger fenekén, finoman fogalmaztam: távvezetékek robbannak fel, adatkábelek szakadnak meg, mindenki egymásra mutogat, felelősök sehol... időközben a NATO bővült két közeli állammal is, tehát elvárható volna, hogy a védelmi szövetség kezelje valahogyan a kialakult helyzetet.