Szele Tamás: Péntek, háború előtt

Lehet, hogy a mai napra úgy fogunk emlékezni, akár sokára, akár nemsokára, hogy „péntek volt, még a háború előtt”. Talán nem az utolsó háború előtti péntek, de péntek és „minden érzi a vihar közeledtét”, hogy Mikszáth Kálmánt idézzem. Az még érthető, hogy mi, itt Európában érezzük, de még a The Washington Post elemzője, David Ignatius is érzi, hogy nagy idő közeledik: lássuk, hogyan foglalta össze a hetet. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Hétfőn egy jelenlegi kongresszusi képviselőkből, valamint volt amerikai katonai, diplomáciai és hírszerzési tisztviselőkből álló csoport lejátszott Washingtonban egy háborús szimulációt. Ennek a forgatókönyve a következő volt: 2028-at írunk, az ukrajnai háború továbbra is véres patthelyzetben stagnál, és Oroszország lehetőséget lát arra, hogy egy Moldova elleni támadással tovább gyengítse Európát. Az egyik orosz drón eltalál egy romániai – tehát NATO-tagállamban található – üzemanyag-raktárat, az incidens civil áldozatokkal jár.*

*Ennek nem két év múlva lesz, hanem már most, bármelyik pillanatban is lenne realitása. Nap, mint nap sértik meg az orosz pilóta nélküli repülőeszközök a román légteret, Magyarországra csak azért nem jut belőlük, mert mire ideérnének, leszedi őket a minket is védelmező ukrán vagy román légvédelem. Ezt azért jegyezzük meg: a mi nyugalmunk ára az ő figyelmük.

Mit tesz az Egyesült Államok? A szimulációban – ahogyan elképzelhető módon a valóságban is – a válasz egy langyos reakció, és egy burkolt nyilatkozat, miszerint a NATO 5. cikkelyében foglalt kollektív biztonsági ígéret szinte már csak papíron létezik. A szimuláció során a kongresszusi képviselők egyetértettek abban, hogy az amerikai közvélemény nem támogatna egy határozott fellépést. Az Egyesült Államok segítsége nélkül pedig Európa széttöredezett és szervezetlen lenne.