#Európa

Itt tart egyelőre a Puskin-banda titokzatos esete. A költőről meg annyit, hogy talán még egyáltalán nem írni is jobb, mint a Kremlben udvari dalnoknak lenni.

Ha nem leszünk európaiak mindahányan, Kelet-Európa helyett itt úgyis Nyugat-Oroszország lesz. Már csak az a kérdés, hogy Bécsig tart majd, vagy az Atlanti-óceánig.

Nem Orbán rántja tehát magával az euroszkeptikus szuverenistákat, hanem az a helyzet, hogy Orbán gazdasági programjának hiánya miatt bukott meg, és mivel követői ebben is utánozták, ugyanezért bukhatnak.

A közepes csapásmérő drónrajok jelentenék a háború végét és a hadászat jövőjét? Vagy igen, vagy nem. De nem árt felkészülni arra, hogy szükségünk lehet rájuk, nem is sokára. Igen, Európában is.

A Béketanács nem egyéb, mint egy csapda, melyet azonban Trump nem okvetlenül az ellenségeinek, hanem sokkal inkább a barátainak állított.

Csak így tovább, Donald, csak így tovább. Lesz ebből még impeachment is, ha így folytatod.

Gyáva népnek se hazája, se kontinense nincs. Nem lehetünk gyávák. Most nem.

Ez a háború már megkezdődött. Szedjük össze magunkat, hogy ne megszállással folytatódjon.

Nem pedig háború és béke. Tolsztoj forog a sírjában, de nem mi tehetünk róla: az a kérdés – félretéve a magyar kormány „békepártinak” hazudott defetista-moszkovita propagandáját – hogy mi lesz, ha Trumpnak és bűntársainak sikerül kierőszakolniuk Ukrajnából egy igazságtalan békeszerződést?

Nem mondom, sűrű hete volt a világpolitikának, és ha szigorúan veszem a dolgokat, ma még nincs is vége. Épp ezért kapóra jön az összegzés, amit Georgij Csizsov közölt a The Insider hasábjain erről a zűrzavaros időszakról. Annyit mondhatok, a müncheni konferencia óta ekkora kavarodás nem volt a nemzetközi diplomáciában – de lássuk, mit mond erről Csizsov.

A Witkoff-Dimitrijev-féle 28 pontos „béketervről” mindenki tud, egyébbel sincs tele a világsajtó, elég volna azt is értelmezni, sőt, sok is: azonban a mai délután meglepetése, miszerint a Trump-adminisztráció azzal fenyegeti Kijevet, hogy amennyiben nem írják alá ezt az elfogadhatatlan, nyilvánvalóan Moszkva által diktált ajánlatot Hálaadásig, ami idén november 27-ére esik, úgy leállítják a fegyve

Meglehetősen borúlátó elemzést adott ki a CEPA, vagyis az Európai Politikai Elemzések Központja a jelenlegi geopolitikai helyzetről, melyet nemes egyszerűséggel csak „a stratégiai verseny korának” nevezett el. A rövid jelentés lényegében véve azt összegzi, mi a teendője az európai, amerikai és japán társadalmaknak, hogy megőrizhessék ebben az időszakban szabadságukat és függetlenségüket a feltörek

Tudom, ezzel az írással eleven parazsat gyűjtök a saját fejemre, de mégis, úgy érzem, kötelességem megírni. Ez egy tanulmány, amit Dan Diker közölt a The Insiderben, és sajnos nem tudok mást mondani: egyetértek vele. Izraelben a „kétállami megoldás” elképzelhetetlen, elég ránézni a térképre – de akkor miért erőltetik?

Az alábbiakban következő írás a romániai PressOne hasábjain jelent meg, és az orosz propaganda ottani helyzetét elemzi, az orosz álhír-hadjárat hatásait, ami nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben – bizony, nekünk is van mit tanulni belőle, ugyanis nem különbözik ám annyira egymástól ez a mi két népünk, kultúránk, mint azt sokan hiszik.

A világ lélegzetét visszafojtva várja, mi lesz az ukrajnai háború sorsa. Lesz-e fegyverszünet, lesz-e békekötés, és ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor meg miért nem? Trump ma már azt is kilátásba helyezte, hogy személyesen utazik Isztambulba, hogy a feleket tárgyalásra bírja, bár Zelenszkijt nem kell győzködnie, ő megy magától, de mi a helyzet Putyinnal? Igazából mit akar Putyin, mi mozg

Az Overload egy orosz dezinformációs hadművelet, ami még most, ezekben a pillanatokban is zajlik, és az a lényege, hogy az orosz propagandát már létező emberek vagy sajtóorgánumok szellemi termékének álcázzák, a nagyobb hitelesség elérése (és a célpontok jó hírének rontása) kedvéért. A módszer nem védhetetlen, és nem is túlzottan sikeres, de hatalmas károkat okoz, és míg a közösségi oldalak úgy mű

A fontos hírek időnként szerényen megbújnak a többi között, az, ami holnap felforgatja a világot, ma még egy pandabébi születése és egy forgalomelterelési értesítés között üldögél és mindenkinek elkerüli a figyelmét. Esetünkben ez nem teljesen igaz: az Egyesült Államok diplomáciájának felszámolásáról szóló tervek címlapra kerültek elég sok helyen, csak mintha senki sem vette volna észre a jelentős

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.

Nem véletlen a kiemelés a címben: régen kötéllel fogták a katonát, ma bottal fogják a szabotőrt, legalábbis az orosz szolgálatok. Ugyan elég naiv módszert alkalmaznak, de lám, így is akad épp elég ostoba ember, aki lépre megy és viszonylag alacsony összeg ellenében, sőt, akár ingyen is hajlandó támogatni az orosz diverziókat Európában – mi több, időnként végre is hajtani azokat. Erről szól a Novaj

Hátborzongató elemzést közöl a Carnegie Alapítvány honlapja Judy Dempsey tollából, aki nagyon borúlátó az Európai Unió jövőjét illetően. Márpedig nem akárkiről van szó, a hölgy jelenleg a Carnegie Europe nem rezidens vezető munkatársa és a Strategic Europe blog főszerkesztője. A Merkel-jelenség (Das Phänomen Merkel, Körber-Stiftung Edition, 2013) című könyv szerzője. Szakmai múltja ennél is izgalm