Belpolitika

Nyugalom, semmiféle irredentizmusról nem lesz szó, ezt előre jelezném, amint azt is, hogy manapság vigyázni kell a halottakkal. Mégpedig nagyon kell vigyázni, mert bármit is mondunk róluk, ránk süthetik, hogy megünnepeltük a halálukat. Ezért is sietek leszögezni: őszintén sajnálom a boldogult Kásler Miklós halálát és távol álljon tőlem az örvendezés a gyászeset, vagyis nem túl rég megesett elhunyt

Reggel még kicsit reménykedtem, hogy ma nem kell Charlie Kirk halálának következményeivel foglalkoznom, ki is néztem egy részletes jelentést Ramzan Kadirov kedves egészségéről, ami most épp nem a legjobb, de hát szegény skribler szándékát boldog Isten bírja, az újságírásban épp úgy, mint a sakkban, a fogott figura lép, és én ezt a figurát tegnapelőtt megfogtam, most meg nem ereszt.

Ebben az írásban nem fogom elemezni miféle ember vagy milyen személyiség volt Charlie Kirk. Azt azonban leszögezem, mielőtt belekezdek, hogy mindenféle és bármiféle politikai gyilkosságot helytelenítek. A minimálisan szükségesnél alaposabban a merénylet körülményeit sem fogom részletezni, ugyanis megtette ezt helyettem a világsajtó egésze. Én most a merénylet következményeivel, és csakis a követke

Nem gondoltam volna, hogy maga Bayer Zsolt lesz az, aki megvilágítja az elmémet egy Marx-idézet kapcsán. Azt mondta ugyanis a szakállas Marx úr vagy elvtárs (bár nekem is van szakállam, de nem akkora, mint neki volt, biztos azért nem értettem a szavait), miszerint az ember a kommunizmusban „reggel vadász, délben halász, este kritikai kritikus”. Ezt már gyermekkoromban is rejtélyesnek találtam.

Kérem, én most hagytam abba a finomkodást. Ez az a sajtótörténeti pillanat, amikor a Pesti Srácok sikeresen feltalálta a médiában alkalmazható nukleáris lószerszámot és azon nyomban farba is durrantotta magát vele, most pedig körbe-körbe szaladgál és azt kiabálja – gyanúm szerint – hogy remekül érzi magát, pont így akart tenni.

Kérem, most jutottunk el arra a pontra, hogy magam sem vagyok képes megállapítani, mi a csoda is vizsgálódásom tárgya. Elöljáróban csak annyit jeleznék, hogy az öngyűlölet ebben a mai világban felesleges luxus, valóságos fényűzés, aminek semmi értelme – akad elég felebarátunk, akik őszintén, tiszta szívből, sőt, talán sportból is képesek gyűlölni az embert, minek segítsünk nekik?

Kísértet járja be a Pesti Srácokat, Nicolae Ceausescu kísértete. Vagy nem tudom, mi zajlik náluk, de valami különös, misztikus jelenséggel lehet dolgunk, mert azt még megértem – ha el nem is fogadom – hogy a kormánylapok hazudnak, amennyiben szükségesnek találják ezt, akár maguk a munkatársak, akár a gazdáik, de azt képtelen vagyok felfogni, miért hazudnak akkor is, ha abból semmi hasznuk?

Most sem lennék Megafonos. Máskor sem – vannak szakmák, amikről az ember nem ábrándozik, senkit sem ismerek, aki gyermekkorában spanyol inkvizítor, japán kamikaze vagy magyar propagandista akart lenni – de most pláne nem. Ugyanis a Meta és az Európai Unió közötti koccanás következtében fel fog kopni az álluk, az egész üzleti és politikai modell megsemmisül.

Az alábbiakban következő írás a romániai PressOne hasábjain jelent meg, és az orosz propaganda ottani helyzetét elemzi, az orosz álhír-hadjárat hatásait, ami nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben – bizony, nekünk is van mit tanulni belőle, ugyanis nem különbözik ám annyira egymástól ez a mi két népünk, kultúránk, mint azt sokan hiszik.

Fontos és érdekes véleménycikkel jelentkezett a Le Monde hasábjain a Loughborough Egyetem (Egyesült Királyság) két prominens munkatársa, Sabina Mihelj,  kulturális és médiaelemzési tanár és Vaclav Stetka politikai kommunikáció-professzor. Az íráshoz én is fűznék néhány megjegyzést, ezeket majd csillag alatt közlöm, a bekezdések végén.

Ma a magyar online sajtó és ezen belül is a Zóna, valamint a Huppa.hu ügyeiről kell ejtenem pár szót, úgy is, mint érdekelt, úgy is, mint károsult, és meglehet, rövidesen úgy is, mint felperes. Ugyanis feltett szándékom, hogy feljelentést tegyek az említett két – és további rengeteg – magyar online lap működését ellehetetlenítő Hano ellen, akit a rendőrség mai közleménye szerint elfogott.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ahogy egy mostani magyar miniszterelnök kezdené, nagy nap ez a mai. A Magyar Kormánymédia Megújulásának Napja. Szeretném, ha a jövőben piros betűkkel szerepelne a naptárban és nemzeti ünneppé nyilvánítanák, április elsejével együtt. Mindig tudtam, hogy a kormánysajtóban rejtett kapacitások szunnyadnak, de azt nem is reméltem, hogy vulkánkitörésként törnek elő eg

Ma reggel, vagy inkább délelőtt Magyarországnak rá kellett ébrednie, hogy mindmeghalt. Illetve nem mind, de a lakosság körülbelül kétharmada kipusztult, csak valamiért ezt nem vette észre, esetleg nem volt hajlandó elhunytáról tudomást venni. Pedig kihalásunk ténye kétségtelen, ugyanis olyan ember mondta el nekünk, akiről köztudott, hogy sohasem hazudik.

Kedves felebarátaim, ma értelmezni fogunk, és ez mostanság nem is olyan veszélytelen dolog, mint amilyennek látszik. Ugyanis a Szuverenitásvédelmi Hivatal ki- és bejelentéseit fogjuk értelmezni, ami csak kicsit rizikósabb, mint puszta kézzel darazsat fogni, de fájdalom, rá vagyunk kényszerülve, ugyanis nem szeretnénk hülyén meghalni.

Tegnap a TikTok félelmetesen primitív és épp ezért roppant hatékony algoritmusáról volt szó ezeken a hasábokon, ma a különböző platformok algoritmusairól úgy általában – és a kapcsolatukról a politikával. Mert bizony van a közösségi oldalak algoritmusainak politikai kötődése, mint az a The Insider elemzéséből ki is derül és ez a kötődés akarva-akaratlanul, de bizony szélsőjobboldali.

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!

Értem én, hogy harcban áll a magyar kormány a tőle független sajtóval, de amint látom, ez egy nagyobb háború része, melyet a tényekkel és a logikával vív, évek óta, meglehetősen reménytelenül, bár kétségtelenül nagy erők bevetésével, költséget nem kímélve. Most csak egy apróságra hívnám fel a figyelmet: a Nézőpont Intézet egészen új módon sikerült meghatározza a propaganda fogalmát.

Tagadhatatlan tény, hogy az egész világon soha nem látott mértékben tombol a politikai hazugság és manipuláció. Alkat kérdése, ki mennyire ad hitelt ennek: van, aki majdnem teljesen immunis rá, van, aki Qanonnal kel és Trump fényképével fekszik, van, aki hűséget esküszik Putyinnak vagy a helyi autokratájának, más viszont a politikai misztikának vagy a konteóknak hisz vakon.

Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.