Belpolitika

Mától a Zónán megjelenő minden második írás fizetős lesz a Patreon rendszerén keresztül.

Egy korszak véget ért, Atlantisz remeg, repedezik és süllyed. Vigyázzunk a törmelékkel és az örvényekkel, nehogy kárt tegyenek bennünk is.

Mindenesetre Hilarion most misézhet a pumáknak, az ocelotoknak és a bőgőmajmoknak. És még így is lehet, hogy jobban járt, mintha Kirillnek és Putyinnak misézne. Bár ő ezt egészen biztosan nem így látja.

Hatalmasnak tűnő (bár inkább csak lármás, kihangosított) trollhadak fenik már a bugylibicskát, rántják már a gumicsizmát a Kreml szolgálatában.

Ne sértegesse, ne minősítse őket senki, minősítik ők saját magukat.

Következzen Orbán Gáspár gyermekkori csontváza, aki Frank Sinatra „My Way” című dalát énekli atyjának, Szijjártó Péternek és mindenkinek, aki szereti. Az előadást a kies N'Djamena Grand Hotel Grilljének összes tűzoltószertárából közvetítjük, kongán, rohamlövegen és vibrafonon kísérik a csádi Wagner-filharmonikusok, vezényel Dmitrij Valerjevics Utkin, egyenesen haló poraiból.

Süt a nap, simogat a májusi szellő és a jövő is kezd egészen elfogadhatóan kinézni a mai beiktatás után – de van, akinek ez nem tetszik és tenni akar ellene. Lehet ünnepelni, van mit, de legyünk résen.

Orbán Viktor és rezsimje a legsötétebb politikai alvilágot támogatta anyagilag, a mi pénzünkből. Most már mi, állampolgárok követeljük az elszámolást – de a kártalanítást is.

Míg nem történik előrelépés az ügyben, a svindlereket csókoltatja a fekete pincérnő a budapesti külvárosból és James, a magyar haditengerészet elaggott veteránja.

Mifelénk most szűnik meg a Megafon influencer-birodalma: kíváncsi vagyok, az ő embereik közül hányról fog kiderülni, hogy sosem léteztek? Sokuk biztosan hús-vér ember, de azon nagyon röhögnék, ha némelyik nemzeti érzelmű, lelkes, tűzről pattant leányzóról kiderülne, hogy eredetileg – hindu orvostanhallgató.

Szívesen írnék erről az elemzésről valami szépet is, de sajnos nem lehet: maradjunk annyiban, hogy a lócitrom nem franciakrémes.

Nem Orbán rántja tehát magával az euroszkeptikus szuverenistákat, hanem az a helyzet, hogy Orbán gazdasági programjának hiánya miatt bukott meg, és mivel követői ebben is utánozták, ugyanezért bukhatnak.

Orbán Viktor bukása már nem csak nemzeti, hanem közös, európai ügy is: az MCC Brüsszel olyan kígyófészek, ami az Unió alapjait kívánja megsemmisíteni, mindannyiunk ellen szervezkedik.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Polgártársak, egyszerűsítsük le a dolgot: Orbán Viktor győzelme a biztos szakítást jelentené az Európai Unióval és a biztos kötődést az Oroszországi Föderációhoz. Aki jobb szereti szabadság helyett a kancsukát és a katorgát, a jólét helyett a nyomort és a reménytelenséget, az válassza őt és pártját. Én nem így fogok tenni.

Kérem, ilyen szakértők dolgoznak a magyar minisztériumokban. Ennek tudatában tessék holnap szavazni. Azért nem mindegy, hogy a következő miniszter Floki lesz, Cukimuki vagy esetleg valaki, aki nem műszaki analfabéta.

A változástól tehát ne várjunk azonnal csodát. De elég nagy csoda lesz már maga a változás is.

Vasárnap tessék elmenni szavazni. Tessék választani. Lelkiismeretük szerint és az ország helyzetének ismeretében.

Ő is vidékről jön, egy kis, romlatlan mezőgazdasági bolygóról, ahol még Anakin Skywalker néven ismerték meg. Hosszú, göröngyös, küzdelmes út vezetett a Sötét Oldalra, de megtette.

Nem tudom, ki volt az a zseni, aki kitalálta a kampány-locsolóverseket, de egy igazságosabb világban sok év várfogságot érdemelne.