#ATACMS

Mikor augusztus huszadikán hivatalosan is bemutatták az ukrán „Flamingo” szárnyas rakétát (melyet azóta harci körülmények között is teszteltek), a magyar közvélemény szokás szerint megoszlott: volt, aki örült ennek a fordulatnak, mások kétségbe vonták az eszköz létezését is, megint mások pedig csak legyintettek azzal, hogy ilyen madár úgy sincs.

Sokan mondják, még többen sulykolják, hogy a végéhez közeledik az ukrajnai háború, melyet szerintük – természetesen – Kijev fog elveszíteni, és aztán majd béke lesz. Nos, én ebben egyrészt nem hiszek, mármint az ukrán vereségben, másrészt ha mégis sor kerülne rá, utána maximum a temetőkben lenne béke, ott is csak a föld alatt, míg egyetlen ukrán ember él. Ami nem sikerült a harctéren, pótolnák par

Ma van pont ezer napja, hogy az orosz csapatok elindultak Kijevbe. Három nap alatt terveztek odaérni, de még mindig nincsenek ott, ugyanis a teljes körű inváziót az ukrán nép hősies ellenállása visszaverte – nos, majdnem mindenhol, de Ukrajna teljes területének 19 százaléka még mindig orosz megszállás alatt áll, és a helyzet egyre bonyolultabb.

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.