#Trump

Zajlanak az amerikai-orosz béketárgyalások, mint tavasszal a Jenyiszej, csak az a bajuk, hogy még annyi eredményre sem jutnak, mint az említett természeti jelenség. Hogy ez mitől van? Talán attól, hogy az amerikai fél reménytelenül más malomban őröl, mint az orosz. Erről írt elemzést a Moscow Timesba Borisz Bondarjev.

Mint tudjuk – vagy nem tudjuk – a perzsa Xerxész a maga idejében, mikor Göröghonra fájt a foga, hatalmas, 1,2 kilométeres hajóhidat veretett a Hellészpontoszra, hogy azon keljen át a körülbelül nyolcszázezres seregével. Azonban a vihar szétkapta a hidat, mint Floki a lábtörlőt, amitől a perzsa uralkodó, aki nem kedvelte az engedetlenséget, igencsak megharagudott.

Ennek az írásnak – mint az összesnek – története van. És csak remélni merem, hogy nem történelme lesz. Mikor tegnap este összerakosgattam, úgy gondoltam, ma jól jöhet egy ilyen szép, nagyívű geopolitikai elemzés, csakhogy szegény ember szándékát boldog Isten bírja: mire kész lett, Trump bejelentette a világméretű vámháborúját, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Lássuk előbb az elem

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Most, amikor a világ nagyobbik része a jemeni houthik elleni amerikai csapásra és az arról kiszivárgott információk botrányára figyel (ezzel tegnap foglalkoztam, ugyanitt) mi azért se fókuszáljunk erre, ugyanis Afganisztánban is zajlik az élet, sőt, kifejezetten érdekes dolgok történnek. Olyanok, amelyek békésebb időkben már világbotrányt jelentenének az Egyesült Államok vezetése számára.

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember nem tudja, sírjon, nevessen, keressen egy korty erős italt vagy egyszerűen álljon be leprásokat ápolni élete végéig egy kisebb, állandó polgárháború sújtotta afrikai szigetre, esetleg szimplán tegye túl magát az egészen. Ha az ember külpolitikai hírekkel és az álhírek cáfolatával foglalkozik, elég sok ilyen pillanatban lesz része.

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Tegnapi ígéretemhez híven folytatom a megkezdett Szurkov-interjú közlését. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy az orosz imperializmus őszinte önleleplezése következik, intellektuálisan bicskanyitogató stílusban, tehát kéretik a zsebkések spontán, kattanó kipattanásán nem csodálkozni. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Kérem, vannak még csodák. Például az is kisebbfajta mirákulumszámba megy, hogy Vlagyiszlav Szurkov életben van, és a francia L'Expressnek adott interjúja alapján őrültebb, mint valaha. Pedig már régen is érdekes egy figura volt. Többször halottnak hitte mindenki, legutóbb 2022-ben mondott le róla a Russzkij Mir, az orosz világ, amikor letartóztatták „korrupció” miatt.

Az ma délre már közhely, hogy a Donald Trump és Vlagyimir Putyin között tegnap lezajlott telefonos tárgyalás eredménytelen volt. Viszont nem árt, ha tudjuk, hogy az oroszokkal való kapcsolatfelvételt egyáltalán nem Trump találta ki, sőt: ő most inkább csak rontott a régóta fennálló és élő kapcsolattartáson. Erről írt Alekszej Uvarov a Riddle hasábjain egy részletes elemzést.

Pillanatnyilag ott tartunk – de ez még változhat – hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin holnap fognak telefonon tárgyalni az ukrajnai tűzszünet feltételeiről. Természetesen Ukrajna nélkül, szokás szerint. Lássuk azonban, hogy Andrej Percev szerint milyen út vezett idáig? Annyit mondok csak, hogy rögös és kanyargós.

Ma megint sajtóügyekről lesz szó – és a jövőben is, sokáig, addig, amíg csak szükség lesz rá. Ennek az írásnak szomorú apropója, hogy elvileg ma szűnt meg a Szabad Európa, a Szabadság Rádió és az Amerika Hangja, ne szépítsük, azért, mert Donald Trump és néhány hozzá hasonló szellemóriás a környezetéből politikai hűtlenséggel gyanúsították ezeket a médiumokat.

Elon Musk hosszú ideig valamiféle tech-ikonnak számított, aki körül több volt a legenda, a mítosz, mint a reális eredmény, csak hát emberünk szó szerint kezdi kimutatni a foga fehérjét. Szó sincs az ő esetében „zseniális feltalálóról” (voltaképpen nem is talált fel semmit, már létező találmányokat menedzselt), sokkal inkább az elmebaj határán egyensúlyozó kalandor-vállalkozóról, aki a politika ter

Mint tegnap ígértem, ma a NewsGuard mesterséges intelligencia-tesztjének eredményeit mutatom be, és ezek meglehetősen sokkolóak lesznek. A jelek szerint Moszkva szép csendben kitalálta, hogyan állítsa a maga oldalára az MI-ket anélkül, hogy akár azok, akár tulajdonosaik tudnának az átállásukról. Előttünk áll a propaganda csodafegyvere!

Moszkvából az egész világ nagyon különösen nézhet ki, mintha görbe tükörből látnák, teljesen eltorzulva – talán ennek köszönhető az a törekvés, hogy amikor Oroszország komoly katonai erő vagy valamilyen szuperfegyver birtokába jut, mindig át akarja alakítani a bolygót a maga képére és hasonlatosságára. Körülbelül erről szól a jelen helyzet is.

Kérem, sikerült megfejteni a kérdést, mely az utóbbi hetekben szöget ütött az emberiség értelmesebbik részének fejébe. Arról beszélek, amit úgy fogalmazhatnék meg, miszerint „Honnan veszi, hol toborozza Donald Trump ezeket a cégéres barmokat, akikből a kormánya áll?” A válasz a Media Matters egyik tavaly novemberi írásában rejlett. Röviden: a Fox News állományából.

A mai globalizált világban – és, már bocsánat, de globalizáción nem valamiféle „ideológiát” értek, hanem kőkemény realitásokat, melyek szerint a Mexikóban gyártott alkatrészek nélkül leáll az Egyesült államok autóipara, vagy egy Kínából vagy Afrikából induló járvány napok alatt érhet el Washingtonba, hiába tiltja meg neki a terjedést akár a legútszélibb hangnemében is Donald Trump – minden hatássa

Hogy Donald Trump miféle ember, azt tegnap este láthatta az egész világ, és senki sem mondhatja, hogy csak az Omo-tól lett ilyen. Életútja, szülei és nagyszülei felemelkedése valósággal predesztinálták a nem túl okos, de mérhetetlenül agresszív és önfejű üzletemberi karrierre. Hogy a politikai karrierre mi predesztinálta, azt nem tudni, de nem csodálnám, ha valamelyik három betűs orosz ügynökségne

Régóta nem írt már Andrej Percev, aki talán a legkiválóbb orosz politikai elemző, és mivel köztudott, hogy az FSZB körözési listáján szerepel, olvasói nem keveset aggódtak miatta. Most azonban újra publikál a Riddle hasábjain, tehát megnyugodhatunk: életben van és szabad. Heti rovatában szokás szerint két hírt elemez, egy nemzetközi és egy belföldi jelentőségűt. No, akkor lássuk, milyen mostanság

Tartozom egy vallomással: igen sok olyasmit olvasok el, amihez erős akarat és türelem szükséges, főként azért, hogy másoknak, például az olvasóimnak ne kelljen ezekkel a szövegekkel szenvedniük. Ilyenek például Vlagyimir Putyin beszédei. Az orosz elnök ötven gépelt oldal alatt nem tart beszédet, de volt már dolgom kétszáz oldalas felszólalásával is –azért az ilyenek után óhatatlanul szükségem van