#Ukrajna

Előre szólok: embert próbáló olvasmány következik. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb viselkedéspszichológiai kísérletéről van szó, ami – egy dokumentumfilmnek indult. Valószínűleg Elliot Aronson óta ez a legfontosabb esemény a társadalomtudományok történetében, bár a jelenség értelmezését nem kéne elsietni.

Egy világ találgatja most, mi fog történni jövő pénteken az alaszkai csúcstalálkozón. Nekem baljós előérzetem van, semmi jóra nem számítok, hiszen még az sem biztos, hogy Zelenszkij elnököt egyáltalán meghívják-e azokra a tárgyalásokra, amelyeken Ukrajna sorsa felől akarnak dönteni – sőt, Európa sorsa is eldőlhet bizonyos mértékben akkor és ott, márpedig az eldöntött tény, hogy uniós vezetőket egé

Az elöregedő politikai vezetőket bemutató sorozatunk második részéhez értünk, és míg tegnap Kínáról volt szó, ahol a helyzet fenyegető ugyan, de nem kritikus, ma Moszkvát és Vlagyimir Putyint vesszük górcső alá, mivel arrafelé az állapotok rosszak, de legalább reménytelenek is. Az elemzésben Andrej Percev írását veszem alapul, melyet tegnap közölt a Moscow Times. Pikírt kommentárjaimat szokás szer

A Fekete-tenger, mint hadszíntér, már az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta kulcsfontosságú a világpolitikában. Azt tudjuk, hogy a sok éves harcban az ukrán erők szó szerint működésképtelenné tették az orosz fekete-tengeri flottát, igaz, nekik is voltak veszteségeik, de ellenfeleikhez képest ezek számszerűen elenyészőek voltak – eleve nem is volt komoly hadiflottájuk.

Már megint a kozákokról lesz szó, akik most és a jelek szerint a jövőben is komoly részei lesznek az orosz hadsereg arculatpolitikájának – magának a hadseregnek már kevésbé, tekintve számukat és reális katonai súlyukat, valamint harci képességeiket. De lássuk, mit tud erről a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya.

Az Egyesült Államok Be- jobban mondva Kivándorlási Hivatala egyre embertelenebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy teljesítse Donald Trump ostoba választási ígéretét, mely szerint megtisztítja az USA-t a bevándorlóktól.

A cím szándékosan végződik kérdőjellel. Hadtudományok irnát érdeklődő körökben már nem is az ukrajnai orosz invázió, hanem a Hegyi-Karabahot visszafoglaló azeri támadás óta fel-felvetődik a kérdés: mennyit ér a harckocsi a modern háborúkban, a drónok ellen? Előre szólok: ez az írás nem fogja eldönteni a dilemmát, inkább csak szakértők véleményét próbálom ismertetni arról, hogyan is áll jelenleg az

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ahogy egy mostani magyar miniszterelnök kezdené, nagy nap ez a mai. A Magyar Kormánymédia Megújulásának Napja. Szeretném, ha a jövőben piros betűkkel szerepelne a naptárban és nemzeti ünneppé nyilvánítanák, április elsejével együtt. Mindig tudtam, hogy a kormánysajtóban rejtett kapacitások szunnyadnak, de azt nem is reméltem, hogy vulkánkitörésként törnek elő eg

Ma reggel, vagy inkább délelőtt Magyarországnak rá kellett ébrednie, hogy mindmeghalt. Illetve nem mind, de a lakosság körülbelül kétharmada kipusztult, csak valamiért ezt nem vette észre, esetleg nem volt hajlandó elhunytáról tudomást venni. Pedig kihalásunk ténye kétségtelen, ugyanis olyan ember mondta el nekünk, akiről köztudott, hogy sohasem hazudik.

Ha irodalmi mottót akarnék választani, akkor Karinthy Frigyeshez fordulnék ez esetben. Most még úgy is látom, hogy szokásom ellenére ezt muszáj lesz. Tehát azzal szeretném kezdeni, amit a Mester a műfordításról írt, melynek során Ady Endre egyik csodás strófájából reklámszöveg lesz. Lássuk a kezdést:

A tegnapi, orosz támaszpontokat ért ukrán dróncsapásról már tudni ezt-azt (távolról sem eleget) és nem kétséges, hogy Hollywood előbb-utóbb majd meg is fogja filmesíteni az eseménysorozatot, hiszen a nem hétköznapi látványvilág tálcán kínálja magát. De mit mond a történtek jelentőségéről, következményeiről a Moscow Timesnak Igor Tyskevics ukrán politikai elemző?

Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!

Abba a szerencsés helyzetbe kezdenek kerülni az európai elhárító szolgálatok – főként az orosz dezinformátorok hiperaktivitása miatt – hogy lassan az álhírek és manipulációk irányultságából és mennyiségéből ki tudják következtetni, melyik európai állam az orosz propaganda legközelebbi célországa. A jelek arra mutatnak, hogy nemrég Spanyolországon volt a sor.

Értem én, hogy harcban áll a magyar kormány a tőle független sajtóval, de amint látom, ez egy nagyobb háború része, melyet a tényekkel és a logikával vív, évek óta, meglehetősen reménytelenül, bár kétségtelenül nagy erők bevetésével, költséget nem kímélve. Most csak egy apróságra hívnám fel a figyelmet: a Nézőpont Intézet egészen új módon sikerült meghatározza a propaganda fogalmát.

A világ lélegzetét visszafojtva várja, mi lesz az ukrajnai háború sorsa. Lesz-e fegyverszünet, lesz-e békekötés, és ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor meg miért nem? Trump ma már azt is kilátásba helyezte, hogy személyesen utazik Isztambulba, hogy a feleket tárgyalásra bírja, bár Zelenszkijt nem kell győzködnie, ő megy magától, de mi a helyzet Putyinnal? Igazából mit akar Putyin, mi mozg

Az Overload egy orosz dezinformációs hadművelet, ami még most, ezekben a pillanatokban is zajlik, és az a lényege, hogy az orosz propagandát már létező emberek vagy sajtóorgánumok szellemi termékének álcázzák, a nagyobb hitelesség elérése (és a célpontok jó hírének rontása) kedvéért. A módszer nem védhetetlen, és nem is túlzottan sikeres, de hatalmas károkat okoz, és míg a közösségi oldalak úgy mű

Mit keres az orosz állam Algériában? És Maliban? Amit bárhol máshol a világon: a befolyását kívánja kiterjeszteni az államra, ezer szállal befonni, hogy aztán végül engedelmes bábjai irányítsák majd. És ez a terv a jelek szerint sikeres is – erről szól a Riddle legfrissebb elemzése.

Donald Trump elnökségének első száz napja sok meglepetést hozott, rögtön az első az volt, hogy a lehetőségekhez képest tökéletesnek hitt amerikai kormányzati rendszer a fékek és ellensúlyok dacára sem képes leállítani egy betegesen ostoba, egocentrikus és mániás elnök ámokfutását.

Azt jelen pillanatban semmiféle jósda nem volna képes megmondani, milyen eredménnyel járnak a béke- vagy fegyverszüneti tárgyalások Ukrajnával kapcsolatban, sőt, még azt sem, kik fognak ezeken részt venni, tehát ma foglalkozzunk inkább azzal, milyen az élet most Ukrajna oroszok által megszállt területein. Igen, azokon, amiket meg is akarnak tartani.

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin