Nos, eléggé érdekesen kezd alakulni a magyar belpolitikai helyzet a tegnap esti hírek után, melyek szerint elmarad a „budapesti békecsúcs” – bár sok értelme vagy haszna Zelenszkij részvétele nélkül amúgy sem lett volna. Bármire is jutott volna Trump, Putyin és esetleg a kibic szerepében Orbán egymás között, az csak olyan érvényű lehetett volna, mint a lakásmaffiák ügyletei, amikor az egyik csaló e

Tegnapelőtti írásom megjelenése után többen is kérdezték, hogy miképpen lehetséges terrorista szervezetté nyilvánítani az Orosz Háborúellenes Bizottságot. Hát csak úgy, putyini módon. De van ám ennek egy nagyon aljas vonzata is, aminek Andrej Szoldatov és Irina Borogan jártak utána a CEPA hasábjain, ezt ismertetem a továbbiakban. Megjegyzéseim szokás szerint csillag alatt lesznek olvashatóak, a be

Vannak rendezvények, amelyeken okos és becsületes emberek találkoznak és vannak másfélék. Most egy nagyon másféléről és annak díszvendégéről, a román európai uniós képviselőről, Diana Iovanovici-Șoșoacăról lesz szó, aki nem hétköznapi egyéniség, főként a világjárvány idején alakított hatalmasat, de azóta is sokat romlott szellemi állapota. Annyira, hogy hivatalos, sőt, bírósági fórumokon is kezd s

A kérdés távolról sem annyira egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. Arról van szó, hogy az Ukrajna elleni invázió kezdete 2022-ben valósággal azonnal aktivált minden (és mindenféle) ellenzéki csoportot. Több százezres háborúellenes tüntetések zajlottak főként Moszkvában és Szentpéterváron, de az egész ország forrongott Karéliától Novoszibirszkig.

Kétségtelen (és eléggé elkeserítő), hogy a szélsőjobboldali AfD a német belpolitika egyik vezető erejévé válhatott, annak ellenére, hogy akárcsak a román AUR, koalíciós karanténban van, egyetlen más parlamenti párt sem hajlandó vele szövetségre lépni vagy akár csak hivatalosan is tárgyalni. Most azonban – leginkább oroszbarátságuk miatt – választaniuk kell, nem folytathatják úgy tovább a politizál

Az ember már csak rezignáltan legyint, amikor az oroszországi letartóztatásokról hall. Hiszen ott most már gyakorlatilag bármiért le lehet csukni bárkit és ugyanannak az ellenkezője miatt is, minden csak feljelentés, buzgalom és politikai hisztéria kérdése. Az azonban mégis meglepő, ha valaki az orosz konyhaművészt története miatt kerül rács mögé, márpedig pontosan ez történt Pavel Szjutkinnal. Me

Mint tudjuk, és mint tegnap is említettem volt ugyanitt, az Oroszországi Föderációtól, másként szólva a Nagy Szovjetuniótól, még másként mondva, a Cári Birodalomtól teljesen idegen a nacionalizmus. Hiszen, mint a dal is mondja: „egyik ember annyi, mint a másik / bár a bőre barna, vagy fehér / egyetért, mert egyenlő az ember / mennyi munkát végez, annyit ér...” legalábbis ahogy Dunajevszkij és Vasz

Kezdjük azzal, hogy az Oroszországi Föderációban nincsenek sem nemzetiségi, sem felekezeti ellentétek. Nincsenek és kész. Azon már dolgoznak egy ideje, úgy Rettegett Iván óta, hogy az oroszon és a pravoszlávon kívül nemzetiségek és felekezetek se létezzenek, de egyelőre még nem sikerült maradéktalanul megoldani a feladatot, talán jövőre menni fog, de ha nem, a következő öt-hatszáz évben csak megva

Komoly tőzsdei szakértők kezdik utóbbi időben meglehetősen magas frekvencián csóválni a fejüket a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek üzletei láttán. Szaladhat-e sokáig ennyire ez a szekér? Enyhén szólva is kétséges, és nincs kizárva, hogy egy olyan összeomlás felé robog, amilyen utoljára a dotcom-buborék kipukkanása volt a kétezres évek elején.

Mármint a permanens válságból. A cím végén nem véletlen az a kérdőjel, pedig nem szerencsés a használata – magyar nyelvterületen elterjedt az a vélemény, és nem is véletlenül, hogy amelyik cím kérdő formában jelenik meg, az alatt hazugság olvasható. Hazudni ugyan nem fogok, de sajnos nekem magamnak is erős kétségeim vannak a Chatham House tanulmányával kapcsolatban, melyet dr. Cristopher Sabatini

Nincs mit szépíteni a dolgon, bármit is harsogjon az orosz (és magyar) propagandamédia, az orosz gazdaság és társadalom recseg-ropog és könnyen lehet, hogy széthullani készül. Ez többnyire nem a hadijelentésekből vagy a nemzetközi diplomácia híreiből tűnik ki, hanem a kisebb fontosságúnak tűnő, helyi, belpolitikai vagy önkormányzati hírekből, ezeket elemezte Andrej Percev is a Riddle: Russia hasáb

Nem tudom, sírjak vagy nevessek... tegnaptól az Amerikai Egyesült Államokban október 9. Leif Eiricson napja. Elnöki rendelet útján. Aki kétségtelenül rettenthetetlen viking volt, ha ugyan ennek a kifejezésnek egyáltalán van bármi értelme esetünkben, de azért a dolgok nem egészen úgy történtek, ahogy azt Trump olvashatta. Ha ugyan tud olvasni. Lehet, hogy az ismeretei valami rajzfilmből származnak.

Optimista olvasóimat ki kell ábrándítanom: nem látszik reális lehetőség egy békeszerződésre Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között, Donald Trump minden közvetítése dacára – vagy talán pont amiatt. Viszont előbb vagy utóbb lesz ilyesmi, de mi biztosítja azt, hogy Oroszország be is fogja tartani, amit aláírt? Semmi, eddig is csak azt tartották be, amihez kedvük volt, és azt se örökké.

Holnap hivatalosan is meg fogjuk tudni a cseh parlamenti választások eredményét, de a közvélemény-kutatások alapján annyit már most is tudhatunk, hogy semmi jóra nem érdemes számítani: Orbán és Fico után újabb „euroszkeptikus” kormányfő kerül hatalomra az Európai Unióban: Andrej Babiš. És ez bizony – mint a The Insider elemzése is mutatja – nagyon rossz hír.

Kérem, engem cserbenhagynak a szavak, fojtogatnak a meghatottság könnyei és keresem a megfelelő kifejezéseket, melyek méltóak lennének arra, hogy megemlékezzek velük Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tegnapi, hetvenharmadik születésnapjáról. Nagy nap volt ez, kérem, és annak ellenére, hogy az ünnepelt puritán embernek mutatja magát, meg is ünnepelték a nagy Sztálin szellemében.

Tegnap kissé meglepte a nagyvilágot, hogy Lecornu francia miniszterelnök alig három hét regnálás után lemondott. Ez még francia földön is rekord, hiszen ideje sem jutott a választóknak megutálni a kormányfőt – azonban nem ok nélkül cselekedet így. Hogy mi áll Lecornu lemondása mögött, annak a The Insider járt utána. 

Nagy dolgok várhatóak az Arktiszon – hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogy olvad a jégsapka, egyre több vízterület válik hajózhatóvá, egyre több tengerfenéki zóna kutathatóvá, de az Oroszországi Föderáció egyenesen hatalmas terveket dédelget ezzel az övezettel kapcsolatban, melyre természetesen teljesen rá akarja tenni a kezét. Hogy aztán miket is terveznek Moszkvában a sarkvidékre, azt a Ja

Az nem is kérdés, hogy Donald Trump eddigi elnöksége alaposan megváltoztatta az Amerikai Egyesült Államokat. És nem a javára változott ez a hatalmas ország – de hogy most már az FSZB-t (vagy, ha úgy tetszik, a KGB-t) is átveszi az orosz hagyományok közül, azt elképzelhető, hogy nem fogják lenyelni az amerikai hazafiak. Márpedig a WIRED magazin szerint erre készül.

Nos, az alábbiakban következő történetre rá kellene applikálnom a 18-as karikát és tényleg kérem, hogy kiskorúak ne olvassák – sőt, az a véleményem, hogy a nagykorúaknak sem lesz benne túl nagy élvezetük. Mármint a „Tolerancia” című orosz film cselekményében és megérdemelt bukásának ismertetésében. Ezt a kérdést a Meduza járta körül alaposabban.

Stirlitz most bosszúsan ráncolná a homlokát, rágyújtana egy Belomorkanalra és talán inna egy konyakot is. Olyan ugyanis van, hogy egy vagy két orosz kém dekonspirálódik a szolgálati helyén, ilyenkor ki kell őket cserélni, ez szakmai kockázat – de olyan tán még sincs, hogy alig érkeznek meg, máris lebuknak! Márpedig a The Insidernek köszönhetően pont ez történt most Bécsben.