Szele Tamás: A hibrid háború taktikája

Kérem, mi kihúztuk a gyufát Moszkvában azzal, hogy nem Orbán Viktort és pártját választottuk meg, és ez egyáltalán nem baj. Így is túlságosan jóban voltuk mi a Kreml uraival, nem fog ártani egy kis távolságtartás, akkor sem, ha ezzel némiképp az orosz hibrid háború célkeresztjébe kerültünk – Románia például már egy éve ott van, azért, mert ők Georgescut nem választották meg. Épp ezért ennek a két országnak a példáján mutatom be az aktuális orosz befolyásolási-zavarkeltési módszereket.

Nyelvtanfolyam a DPK-nak

Tegnap este hívta fel a figyelmet a Diétás Magyar Múzsa kiváló munkatársa, Csire doktor arra, hogy a nyugati sajtó, például a CNN Sulyok Tamást is említő írásai alatt ezrével sorakoznak az új miniszterelnököt rákosizó, sztálinozó, sőt, tanúsítom, hitlerező magyar és angol nyelvű kommentek. De ezrével ám. Mármost vagy az a helyzet, hogy a DPK-k eddig azért hallgattak, mert minden tagjuk intenzív angol nyelvtanfolyamon volt (különben el sem tudnák olvasni azt, amihez hozzászólnak), vagy ezeknek az ezreknek nagy része bot. Megnéztem pár profilt: akad köztük sok nulla aktivitású, ismerősök nélküli figura, ezek botok, akkor is, ha a profil maga 2021-ben jött létre. Olyan nincs, hogy élő embernek öt évig semmi ne jusson az eszébe, amit megosztana – és olyan sincs, hogy valakinek öt évig senki se kívánjon még boldog születésnapot sem.

A másik típus a levendulaillatú nénike: kevés ismerős, a profilon nincs politikai tartalom, csak receptek, unokák, háztartási furfangok, ezek vagy élnek, vagy nem, amennyiben élnek, a magyar nyelvű Facebook legveszélyesebb verbális lincselői, de azt sem zárnám ki, hogy létező levendulaillatú nénikék profiljaiból szintetizálják őket, és ezek is botok.

Aztán persze van a valódi DPK-s, ebből akad a legkevesebb, akinek a profilja hiperaktív, szinte csak a Megafonról és a Nemzeti Ellenállásról szól, azonban ha egész nap ilyesmit olvas és oszt meg, hogy jut ideje CNN-t olvasni? Sehogy: szólnak neki, hogy buli van, álljon be ő is sarat dobálni. Lenne még néhány típus, de ezek a legfontosabbak.

Viszont a CNN más, esetleg magyar vonatkozású híreinél ezeknek szaga-nyoma nincsen. A választási tudósításoknál sem volt. Ami azt jelenti, hogy ez a tömegdemonstráció szervezett, a DPK-sok az ágyútöltelék, a nénikék a gyalogság, a névtelen botok a légierő, a tüzérség meg az Ismeretlen Katonák.

Elmondhatjuk, hogy szervezett orosz akcióról van szó (ezt a botok jelenléte bizonyítja, magyar pártnak nincs ilyesmire pénze, és ha van, azonnal ellopja a vezetőség), és ha egyszer-kétszer már volt ilyen, úgy készüljünk, hogy legalább négy évig minden nap ez várható. Ez nem a „nép hangja” – mert ha a magyar nép hangja megszólal, nem azt fogja mondani, hogy „Gavarit Moszkva”.

Szóval, készüljünk fel a narratív háborúra, verbális lincselésekre. De hogyan zajlik ez Romániában?

Körülbelül ugyanígy, csak más téma köré szerveződik (majd nálunk is lesz ilyen, a velünk foglalkozó FSZB- és SZVR-osztály még keresi a hangját). A román Hotnews ma külön elemzést közölt a Galați városára támadó orosz drón körüli dezinformációs háborúról. A drónt egyébként Puyin elnök nem hajlandó orosznak elismerni, illetve azt követeli, hogy a roncsait küldjék el neki, hogy az ő szakértői is megvizsgálhassák és mondhassák róla, miszerint ukrán eredetű.

Ezzel szemben a román hatóságok megerősítették, hogy a drón orosz gyártmányú, és ismertették annak útvonalát is. Erre fel a román nyelvű közösségi médiában egyre több úgynevezett „alternatív magyarázat” jelent meg. A nagyközönség ott is egyre nehezebben képes megegyezni a nyilvánvaló tényekről, még ha azokat ellenőrizhető műszaki adatok támasztják is alá. Az incidens következményeiről szóló vita helyett a beszélgetés gyorsan az általános gyanakvás irányába fordult. Íme a Hotnews elemzése, megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Csütörtökről péntekre virradó éjjel egy orosz gyártmányú drón becsapódott egy Galați-i lakóépületbe, és két embert megsebesített. Ez kétségkívül a legsúlyosabb incidens, amely Románia területén történt az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta. Egy háborús helyzetben indított, éles fegyverről van szó, amely néhány kilométerre az ország határaitól landolt egy lakóövezetben, és közvetlenül ártalmára volt román civileknek.

Ennek ellenére az incidens után alig néhány órával az online kialakult nyilvános vita egy része nem arra összpontosított, hogy mi történt, hogyan lehetséges ez, és milyen intézkedésekre van szükség egy ilyen eset megismétlődésének megakadályozásához. Ehelyett a közösségi médiát alternatív elméletek (vagy „alternatív tények”, ahogy a Trump-adminisztráció egyik tagja nevezte őket) árasztották el – ami a dezinformáció eufemisztikus megnevezése.

Ez nem meglepő. Egyre több jel utal arra, hogy Románia (is) hibrid háborús műveletek célkeresztjében áll, amelyek olyan témák köré épülnek, amelyeket egyébként éppen azért dolgoztak ki gondosan az idők során, hogy aláássák a közvélemény bizalmát mind a hiteles információkban, mind az állam azon képességében, hogy garantálja polgárai biztonságát.

A közösségi média a legjobb terep az ilyesmire, és a lakóházat ért találat pontosan azt a hatást váltotta ki, amelyet az ilyen eseményeknél célul tűznek ki az orosz szolgálatok: félelmet, bizonytalanságot és zavart. Az online teret gyorsan elárasztották az összeesküvés-elméletek, amelyek közül a leggyakoribb az volt, hogy ez egy „hamis zászlós” művelet volt, a drónt pedig Ukrajna küldte, és egy, a NATO-t a háborúba sodró terv része volt.

A cél az, hogy senki ne legyen biztos abban, mi történt valójában

Az ilyen kampányok célja nem feltétlenül az, hogy meggyőzzék a közvéleményt arról, miszerint Ukrajna a felelős a támadásért, hanem a kétségek szítása és a tények relativizálása.* A cél az, hogy senki ne legyen biztos abban, mi történt valójában, és ki a felelős az eseményekért.

*Relativizálás, bagatellizálás: ebben nekünk is volt részünk, még a választások előtt is. Mindannyian emlékszünk még arra az állításra, hogy „a Szőlő utcai intézetben nincsenek is kiskorúak”, „ez álhírbotrány”, „Kiskorú sértett nincs” – ezzel szemben tizenöt sértett volt kiskorú a bűncselekmények elkövetése idején. Ez is az egyik orosz módszer bevetése volt.

A hangnemet természetesen néhány olyan közszereplő adta meg, akik rendszeresen terjesztenek oroszbarát narratívákat.

Tristan Tate, akit a DIICOT* emberkereskedelem miatt vizsgál, azt írta az X-en, miszerint „Ukrajna valószínűleg azért támadta meg Romániát, hogy több pénzt csikarjon ki az Európai Unióból. Átirányítottak egy orosz drónt, vagy – ami valószínűbb – maguk vették célba Galați városát. Kérem a románokat, ne dőljenek be ezeknek a trükköknek”. Bejegyzése több mint 800 000 megtekintést kapott.

*DIICOT – Direcția de Investigare a Infracțiunilor de Criminalitate Organizată și Terorism, vagyis a román kormány bűnüldöző szerve, amely a szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem, kiberbűnözés, gazdasági bűncselekmények és terrorizmus felderítésére és üldözésére szakosodott.

BobbyD, egy másik személy, aki az online közegben a dezinformáció terjesztéséről ismert, sem maradhatott ki, és gyorsan közzétett egy videót, amelyben „csak kérdéseket tett fel”: „Egy eltévedt drón járt nálunk? Vagy egy olyan, amelyik tudta, hová tart?”; „Hogyan tűnhet el egy drón a radarról?”; „Hogyan állapították meg ilyen gyorsan, hogy orosz drónról van szó? Minek alapján állapították meg ezt?!”; „Kinek jó ez az egész? Kinek áll érdekében, hogy Románia arra ébredjen, hogy 70 embert evakuáltak otthonaikból?!”*

*Ilyennel is találkoztunk már. Történt pedig, még 2014 decemberében, hogy az O1G-korszak előtti Hírtévé egyik magazinja fejébe vette, miszerint bebizonyítja, hogy a független sajtó munkatársai mind kábítószerfüggők. A siker leghalványabb reménye nélkül szétküldtek egy körlevelet olyan kérdésekkel, hogy „szabad-e az önök szerkesztőségében kábítószert fogyasztani, ha igen, munka előtt, közben vagy után engedélyezett, és mifélét fogyasztanak: könnyűt vagy keményet?” Sőt, megkérdezték azt is, hajlandóak lennénk-e a saját költségünkön drogtesztet csináltatni, hogy azt bemutassuk nekik. Válaszra nyilván nem számítottak, de ilyesmire nem is lehet jó választ adni: valószínűleg arra akarták alapozni az adást, hogy „ha nincs válasz, az is válasz”. Én voltam olyan szemtelen, hogy egy publicisztika keretében közöltem: mindenre válaszolok, ha ők is megteszik, például nyilatkozzon a riporter hölgy, élő adásban, hogy van-e neki trippere. Nem tételezem ugyan fel, hogy volna, de vadakat kérdezni én is tudok. Többé nem jelentkeztek.

A kommentekben BobbyD hozzáteszi: „Majdnem elfelejtettem! A SAFE (vagyis a román fegyverbeszerzési szerződés) határideje május 31., szóval még be kellett valamit vásárolni!”, ezzel arra utalva, hogy a drón-incidens pont jókor jött, mint ürügy, a kormány számára újabb katonai beszerzésekre.

Ugyanezt a fegyvervásárlási narratívát népszerűsítette Diana Șoșoacă is egy Facebook-bejegyzésben, amelynek címe: „A ROMÁNOKNAK JOGUK VAN MEGTUDNI AZ IGAZSÁGOT: ELJUTOTTUNK ODA, HOGY EGY GYERMEK ÉS AZ ANYJA ÉLETÉT VESZÉLYEZTETJÜK, HOGY INDOKOLJUK A FEGYVERVÁSÁRLÁST”.*

*Diana Șoșoacă európai uniós képviselőasszonyt futóbolondnak nevezni bántó leegyszerűsítése volna a dolgoknak: egyszerre mániás és téveszmés, valószínűleg a saját pártján és a legkevésbé művelt szavazórétegeken kívül nincs is ember, aki komolyan venné. Nemrég függesztették fel a mentelmi jogát is, mivel folyamatosan botrányokat rendezett az Európai Unió parlamenti üléstermében és zavarta a munkát. Létezik rá helyes román kifejezés, de az még magyarul sem tűrné a képernyőt vagy a nyomdafestéket. A román szélsőjobboldal állócsillaga, ha egy fekete lyukat lehet így nevezni.

Közösségi oldalakon koordinált hálózatok

Pontosan ez az a narratíva, amelyet a Kreml terjeszt, mind közvetlenül, Vlagyimir Putyin révén, mind pedig az orosz nagykövetségen keresztül Bukarestben.

Sőt, vannak arra vonatkozó adatok is, amelyek bemutatják a jelenség mértékét. A Funky Citizens azonosított két, közösségi oldalakon működő, jól koordinált hálózatot, amelyek már az incidens előtt elkezdtek riogató üzeneteket terjeszteni. Az egyik hamis információkat terjesztett egy állítólagos, Romániába érkezett orosz drónról és a lakosság evakuálásáról, a másik pedig olyan üzeneteket tett közzé, amelyek szerint a lakosságnak 72 órára elegendő készleteket tartalmazó vészhelyzeti hátizsákot kell előkészíteni, és a hatóságokra utalva hitelességet kölcsönzött ezeknek az állításoknak.

A Funky Citizens szerint az üzenetek időzítése és terjesztésének módja összehangolt kampányokra utal, amelyek képesek voltak több millió felhasználót elérni.

Az incidens megtörténte idején közzétett több mint 14 000 bejegyzés elemzése azt mutatja, hogy az online beszélgetések a drón hatására, a hatóságok reakcióira, a készülék eredetére és Románia légvédelmi képességére összpontosultak. Ezzel párhuzamosan számos összeesküvés-elmélet és spekulatív narratíva is megjelent, amelyek megkérdőjelezték Oroszország felelősségét, bagatellizálták az incidens súlyát, vagy megpróbálták politikai célokra felhasználni az eseményt.*

*Itt nyerünk némi betekintést az ilyen támadások megszervezésébe. Elöl mennek a politikusok, az influencerek és a celebek a zászlókkal, mögöttük jönnek a janicsárok, a botok hatalmas serege, végül pedig a fanatikus hívek következnek, mint fosztogató, szadista szabadcsapatok, martalócok, basibozukok.

Hozzászólás az orosz nagykövetség oldalán: „Ez egy hamis zászlós művelet, amelyet maga Románia hajtott végre”

Egy pillantás a nagy hírportálok Facebook- vagy TikTok-oldalain található kommentjekre elég ahhoz, hogy lássuk: ez a módszer hatékony. Például egy, a Digi24 által a TikTokra feltöltött videóhoz, amelyen a drón felrobbanása látható, a legtöbb lájkot kapott kommentet egy olyan személy írta, aki azt kérdezte: „Honnan tudjátok, hogy orosz drónról van szó?”, a második legtöbb lájkot kapott komment pedig egyértelműen kijelenti: „Ukrán drón, mint eddig mindegyik, amelyik berepüült alégterünkbe. Ezek hamis zászlós végrehajtott támadások, annak érdekében, hogy Romániát háborúba sodorják”.

Ez a narratíva folyamatosan megismétlődik számos online kommentben, beleértve – egyáltalán nem meglepő módon – a bukaresti orosz nagykövetség Facebook-bejegyzését is. Ott az orosz tisztviselők is vitatják azt az információt, hogy a drón orosz lett volna. Mint írják: „Minden jel arra utal, hogy valójában a kijevi rezsim újabb provokációját láttuk, amely minden eszközzel megpróbálja a NATO-t háborúba rángatni Oroszország ellen”.*

*És íme: a szemenszedett hazugságból így lesz diplomácia, némi hitelesítés útján.

A legtöbb lájkot, közel 3000-et kapott hozzászólás szerint „Még csak nem is az ukránok indították a drónt, hanem ez egy hamis zászlós művelet, amelyet maga Románia hajtott végre, hogy indokot találjon a SAFE program elindítására”; vagy egy másik, több ezer lájkot kapott kommentár szerint „Mi, Románia többségi lakossága, nem vagyunk érdekeltek az Ukrajnában folytatott háborúban, nem akarunk fegyvereket és pénzt szállítani Ukrajnának”.

A gyanakvás infrastruktúrája

Az ilyen típusú reakciókban nem csupán a dezinformáció mennyisége fontos, hanem az a sebesség is, amellyel a már ismert magyarázatok köré szervezték. Az esemény alig néhány óra alatt beépült egy már létező narratív ökoszisztémába: „hamis zászló”, „a NATO háborút akar”, „Ukrajna szándékosan provokál”, „a hatóságok eltitkolják az igazságot”. Ezek olyan értelmezési sablonok, amelyeket folyamatosan újrahasznosítanak, és szinte automatikusan alkalmaznak minden érzékeny geopolitikai eseményre.

Ezek a narratívák nem csak az internet peremterületein keringenek, hanem nagy ismertségű szereplők, például influencerek vagy politikai személyiségek is felerősítik őket, és az eredmények láthatóak a felhasználók által a népszerű oldalakon hagyott kommentekben. Egy olyan terjesztési infrastruktúráról beszélünk, amelyben a gyanakvás mindenütt jelen van. Az olyan megfogalmazások, mint az, hogy „én csak kérdezek”, ahogyan BobbyD fogalmaz, pontosan úgy működnek, mint a felelősség elkerülésének mechanizmusa, de egyben a kétely beoltásának eszköze is.

Valószínűleg a legsúlyosabb következmény a tényekkel kapcsolatos minimális konszenzus képességének teljes eróziója. Bármely eseményt azonnal újra lehet értelmezni fedett titkosszolgálati műveletként, provokációként vagy manipulációként. Ilyen környezetben azokat az intézményeket, amelyek megpróbálják tisztázni a helyzetet, csupán ugyanazon narratív versenyben érdekelt szereplőnek tekint a közönség.* A politikusok pedig azzal, hogy ilyen helyzetekben folyamatosan hibás kommunikációs módszereket választanak, csak tovább súlyosbítják a problémát.

*Itt jön az az „érvelés”, miszerint „ez is egy vélemény, az enyém is az”. Nem, kérem, a világ nem vélemények, hanem tények összessége, a kétszer kettőt sem vita vagy szavazás útján fogadjuk el négynek. Ugyanis szótöbbség esetén sem lehetne öt, három vagy huszonnyolc. Ha valaki nem ért valamihez, az sajnálatos, de fogadja el azt, amit a szakértők mondanak. Még egy demokráciában is.

Így néz ki tehát körülbelül a helyzet. Nem véletlenül taglaltam ennyire részletesen a romániai drón esetét: erre tessenek felkészülni Magyarországon is a következő években. Hatalmasnak tűnő (bár inkább csak lármás, kihangosított) trollhadak fenik már a bugylibicskát, rántják már a gumicsizmát a Kreml szolgálatában.

Szele Tamás