Ilyen sem volt még a Zónán: „lírai” rovatunk következik. Azért nem véletlenül van ott az az idézőjel, majd meglátják, helye van annak. De elöljáróban pár szót arról, miszerint az orosz nemzet világtörténelmi szerepe még nem eldöntött, valószínűleg nem jelentősebbek más nemzeteknél, de azt mától senki sem vitathatja, hogy Minden Trollok Örökös Királya (vagy cárja) orosz, és Andrej Zaharovnak hívják

A Kreml egyik alapelve, hogy mindig mereven tagadja, miszerint az Oroszországi Föderáció bármikor is beavatkozott volna más országok belügyeibe, de főleg a választásaikba aztán soha, semmilyen módon. Erről azért tudna mesélni első sorban Ukrajna, de Belarusz, Szíria és az Egyesült Királyság (Brexit-ügyben), valamint az Egyesült Államok (Trump korábbi választási kampánya kapcsán).

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök október 7. után feloszlatta az általa létrehozott katonai kabinetet. Korábban két tagja – Beni Gantz és Gadi Eisenkot volt vezérkari főnökök – lemondott. Mindketten az ideiglenes tűzszünetet és a Gázai övezetből való részleges izraeli kivonulást magában foglaló „Biden-megállapodás” végrehajtásának támogatói voltak.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban idén megtartandó elnökválasztás jelenleg kétesélyes. A szavazók különös módon kevésbé érdeklődnek a tények, mint a saját vélekedéseik iránt, és ennek sajnos nagyon komoly következményei lehetnek, amelyek nem kis hatást gyakorolhatnak a világpolitikára is. Ezzel foglalkozik a The Insider tanulmánya.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.

Hozott anyagból dolgozom én is, és hozott anyagból dolgozik a politika is. Itt van például Donald Trump és az a szerencsétlen (jobb sorsra érdemes) Joe Biden. Háromszázmillió amerikai közül csak a gerontokráciából lehet választani?

Már mindenki elmondott mindent Putyin hazug „béketervévről”, én itt már csak annyit mondanék, hogy kizárólag a háborút lehet vele meghosszabbítani, mert nincs olyan ukrán, aki ezeket a lehetetlen feltételeket elfogadná. Még a kijevi bolondokházában sincs. Azonban lássuk Andrej Percev nyomán, mi történt még a héten az orosz fővárosban, de főként a Kremlben?

Nagyon alapos tanulmány jelent meg az ukrán Detector Media című kiadványban, ami az uniós választások előestéjén elemezte az addig lezajlott kampányt.

Régen volt már a Zónán napi harctéri jelentés, talán a múlt héten, vagy az azelőttin, pedig az ilyesmire is szükség van – akármit is ír az ember a politikáról, gazdaságról, kultúráról, a háború mégis a fronton dől el, ahol néha meglepő, néha pedig könnyen megjósolható események zajlanak. Lássuk, mi áll az ISW mai összefoglalójában a tegnapi hírekről!

Meglehetősen érdekes tanulmány olvasható a tavaly hivatalosan megszüntetett (de titokban továbbra is működő) Szaharov Intézet honlapján, a Sztrana i Miren, aminek a neve egyszerűen „Ország és világ”-ot jelent. Az írás a populizmus természetét elemzi, szerzője Marija Sznyegovaja politológus, a Walsh School of Foreign Service (Georgetown Egyetem) posztdoktori ösztöndíjasa, a Stratégiai és Nemzetközi

Hát akkor essünk neki ennek az írásnak is, bár se testem, se lelkem nem kívánja. A világ tele van csodás, érdekes vagy borzalmas dolgokkal, de a honi közönség ma reggel óta mintha kizárólag Magyar Péter és az ATV viszonyára lenne kíváncsi. Nos, ha mindenkit ez érdekel, és semmi más, akkor én is szólok pár szót az ügyben, garantálom, hogy egyik oldalnak sem fog tetszeni, amit mondok.

...az a nad elefánt az oroszlán barlangjába?

Az Oroszországi Föderáció újfajta drónokat készül bevezetni, amelyekben a hadsereg nagy fantáziát lát – én már kevésbé, nem annyira új ez a fegyver, lényegében véve az a különbség közötte és a mostani drónok között, hogy pontosabb célzásra képes, két rakétát is elbír és újra felhasználható. De nem várnák tőle fordulatot a háború menetében.

Trójai faló, írja egy kedves hölgy a Facebookon. „Magyar rátalált a Szent Grálra, a nemzeti érzület Fideszétől eltérő, produktív változatára ('modernizációs nacionalizmus'), ami az elkövetkező fél évszázadban a magyar politikai kultúra nyugati felzárkózásának alapja lehet”, írja Béndek Péter ugyanott.

Ma többek között uniós választások is zajlanak Európában, tehát érdemes eltöprengeni azon, mi is ennek a tétje azon kívül, hogy legyen képviseletünk Brüsszelben (az azért mindenképpen lesz, csak az a kérdés, hogy miféle) és annak legyen szavazati joga is (erre viszont nem vennék mérget, mármint arra, hogy lesz). De hogyan látja a helyzetet Dimitar Bechev, a Carnegie Europe vezető munkatársa, ahol

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Kérem, ez most egy viszonylag száraz írás lesz egy fontos témáról. Arról van ugyanis szó, hogy kikből áll a valós politikai, gazdasági és katonai súlyánál jóval jelentősebb szerepet játszó Csecsenföld vezetése és ők milyen területekkel is foglalkoznak. Erre a Riddle válaszol, minuciózus pontossággal.

A rohingyák lemészárlása és elüldözése után a világ mintha elfelejtette volna Burmát. Pedig azóta volt ott katonai hatalomátvétel, lázadás a junta ellen, teljes zűrzavar, melynek során az ellenzék sok elismerést kapott vezetőjétől, Aung Szan Szu Kjitől visszavették a tiszteletbeli kanadai állampolgárságot, az Amnesty International megvonta tőle a Lelkiismeret Nagykövete” díjat és az Európai Parlam

Az orosz sajtó egy emberként találgatja, mit tehetett Andrej Turcsak, Putyin környezetének egyik legbefolyásosabb tagja, hogy tegnap egy pillanat alatt száműzték az Altáj Köztársaságba. Igaz, hogy hivatalosan kormányzónak megy, de akkor is, a lehető legtávolabb kerül Moszkvától, a kínai határ mellé, vad hegyvidékre és senki sem érti, miért. A Versztka című ellenzéki lap is kereste a választ - azon

Hölgyeim és uraim, érdekes hírrel szolgálhatok: a harkivi offenzíva befulladt. Ez egyeseknek jó hír, másoknak rossz, de a tények akkor is magukért beszélnek: Oroszország nagyratörő tervei Harkiv térségében is kudarcot vallottak. Hogy miért? Azt a The Insider alapos elemzése magyarázza meg.