Boldog új évet mindenkinek, a Zóna idén is folytatja a munkát. Kicsit akadozva indul a verkli, mert ma például minden megszokott híradás a helyén lesz, de holnap megint elmaradnak az iráni és ukrajnai hírösszefoglalók (az ISW szabadnapot tart), viszont utána visszatérünk a megszokott kerékvágásba.

Ma Szilveszter van, ez évente általában egyszer előfordul, így most nem lesznek háborús és válságövezeti hírek, egy napot kibírunk nélkülük, ellenben kicsit visszatekintünk az elmúlt évre: lehet, hogy volt ennél pocsékabb a történelem folyamán, sőt, biztos, de hogy a mi életünkben nem, az is hétszentség.

A mai második rész rövid lesz, ugyanis közeledik az év vége, mindenki szeretne kicsit lazulni, szeretné jól érezni magát, borzalmakkal ugyan most is tudnék szolgálni, kesernyésen rossz politikai hírekkel is, borúlátó elemzéssel nemkülönben, de most miért rontsam el bárkinek is a jó kedvét? Mosolyogjunk inkább egy kicsit.

Oroszország tegnap tömeges rakétatámadást intézett Ukrajna ellen – már megint – a támadás arányához képest mérsékelt sikerrel, ami azért fontos, mert utána az orosz védelmi minisztérium megüzente a világnak: „Sosem fogunk kifogyni a Kalibr cirkáló rakétákból!” Az Iszkanderekről, Kindzsalokról és a H-sorozatról érdekes módon nem üzentek semmit.

Iránban kisebbfajta csoda történt: nem, nem mondott le Khamenei, nem is vonták vissza a kötelező hidzsábviseletet előíró törvényt, azok nagyobb csodák lennének, de most, hogy már 430 ezer rial egy dollár, a vezetésnek feltűnt, hogy mintha gyengélkedne a nemzeti valuta. Nosza rajta, akkor meg kell erősíteni, mondhatta Ebrahim Raisi elnök, és – lecserélte a jegybank vezérigazgatóját.

Valami azt súgja a kristálygömb mélyéről, kávéscsészék zaccából és egyéb hasonlóan komoly forrásokból, hogy Bakhmutnál olyan egy héten belül komoly meglepetés várható. Mondjuk a szakértői elemzések is ezt mondják, tehát így már sokkal könnyebb jósolgatni, de tényleg nagyon valószínű, hogy a végletekig kimerült orosz alakulatok fel fogják adni az állóháborút.

Khamenei rendszere kezd lassan már utolsó eszközéhez, a szómágiához folyamodni: tegnap ugyanis megállapították, hogy „vége van a tiltakozásoknak”, csak erről elfelejtettek szólni a tiltakozóknak, így azok folytatták tevékenységüket, ha nem is zavartalanul. Az iráni társadalmat nem lesz könnyű olcsó, nyilvánvaló hazugságokkal becsapni – legfeljebb felidegesíteni lehet őket ezen a módon.

Ez a mai második rész a hólabda-effektusról szól. Ahogy hólabdából lesz a lavina, úgy lesz politikai doktrína egy kötekedésből. Tegnap már poénkodtam egy kicsit azon, hogy Lavrov külügyminiszter szerintem szándékosan agresszív TASZSZ interjújában utalt arra, hogy a „gonosz amerikaiak” meg kívánják gyilkolni az angyali Putyin elnököt.

Valahogy az az ember érzése, hogy Lavrov orosz külügyminiszter olyasféle bűvész, aki akkor is elvárja a tapsot, ha nem húz ki semmiféle nyulat a kalapból, sőt, ha se nyúl, se kalap, de még mutatvány sincs: úgy gondolja, neki mindenképpen jár a taps. Ilyen értelemben nyilatkozott tegnap a TASZSZ-nak, egy feltehetően erős épületben, mert nem szakadt rá semmiféle födém, mikor a világot kezdte el feny

Irán sorsa egyre nehezebbre fordul. Míg a tiltakozók egyre kevésbé bizonytalankodva keresik útjukat, a rendszer valóban tömeges kivégzésekre készül. Legalábbis erre utal az a jogi csűrcsavar, amivel a tüntetéseken való részvételt „Isten elleni harc” helyett „lázadássá” próbálják átminősíteni. Az elsőért ugyanis nem mindig jár halálbüntetés, a másodikért minden esetben kötelező azt kiszabni.

Ma rövid lesz ez a második rész és amolyan összedobált: sokféle hír kerül egy helyre, ahogy ez az egész háború is elég sokszínű, végtelenül bonyolult folyamat, nem nevezhetjük sem logikusnak, sem koherensnek. Illetve nevezhetjük, csak akkor nem lesz igazunk.

Moszkvában a jelek szerint készül a Nagy Einstand és Prigozsin támogatja: mivel az orosz elit nagy része nem rajong a háborúért, ám vagyonos, az orosz hadiipar pedig rajongana érte, de nem vagyonos, Putyin egyre kevésbé burkoltan jelzi, hogy változtat ezen a helyzeten és a hadiiparnak juttatja a gazdasági elit vagyonát, aztán nézhetik magukat az oligarchák.

Helyreállt a világ rendje, újból érkeznek az ISW és a CTP jelentései, de nagyon nem érdemes örvendezni, mert a kétnapos, összevont iráni összefoglalóban egy jó hír nem sok, annyi sem akad. Csodálatos látni, amint a minden szempontból bukott rendszer sem nem hajlandó, sem nem képes meglátni a tulajdon végét – pedig nincs évszázados múltja, csak 43 éve terpeszkedik az iráni nép nyakán.

Meg kell mondanom, kissé zavarban vagyok: az iráni hírösszefoglalót még valahogyan sikerült összeállítanom így, friss jelentések nélkül is, de csak azért, mert Iránban – még – hivatalosan nincs háború, csak állandó tüntetések, de legalább frontvonalak, támadási tengelyek, offenzívák és defenzívák nincsenek. Ukrajnában bezzeg annál inkább vannak.

Azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek: mivel tegnap karácsony volt, ma sem az iráni, sem az ukrajnai eseményekről nem áll módomban a megszokott részletességgel beszámolni, ugyanis elsődleges hírforrásom, az ISW (Iránnal kapcsolatban pedig az ő égiszük alatt működő CTP) karácsonyi szünnapot tartott.

Most kicsit rövid lesz ez a második rész, de lássuk be: ott tartunk, hogy a mai RIA Novosztyiban is hosszú vezércikk panaszkodik arról, miszerint ilyenkor szabadságra kellene menni, nem dolgozni, mint nekik, az igaz, jó pénzért szolgálják a Kremlt, meg kell hagyni. A szerző fájdalmasan sóhajtja, hogy régebben december közepén leállt a politika január közepéig, bezzeg most, hajjaj...

Putyin valami rosszban, de legalábbis furcsában töri a fejét, olyasmiben, amit máskor ezerszer átgondolna és aztán el is vetné: mintha az oligarchák vagyonának és termelőeszközeinek, gyárainak államosítására készülne szorult anyagi helyzetében. Persze lesz olyan oligarcha, akire ez nem vonatkozik, például Prigozsin, de ő is furán érezheti magát, mert hangosan szónokol az elit ellen (csak akkor nem

Az iráni keményvonalas klerikusok újabb, akár tömeges kivégzéseket követelnek, sőt, most már odáig mentek, hogy egyenesen azt szeretnék, ha a tüntetéseken elfogottakat meg is csonkítanák. Szerencsére kisebbségről van szó, az iráni nép legnagyobb része ugyanúgy borzad ennek még a gondolatától is, mint mi – de ez a kisebbség tudhatja maga mögött a kormány támogatását.

Azzal szeretném kezdeni, hogy boldog és mindenekelőtt békés karácsonyt kívánok a világon mindenkinek. Sajnos a háború nem maradt abba az ünnep alkalmából, aminek az is lehet az oka, hogy az ortodox karácsony január hetedikén lesz, ha jól számolom, így aztán ha van ünnep, ha nincs, a harcok folynak és be is kell számolni az eseményekről, nincs mese.

Mivel ma a mi kultúrkörünkben a szeretet és a béke ünnepe van, ugyanakkor az események tőlünk függetlenül is zajlanak, a magam részéről azt a döntést hoztam, hogy a Zóna most az alapvető fontosságú híreket természetesen közreadja, de ebben a pár napban egyéb részletekkel nem borzolom az olvasók idegeit.