A mai második részben három témát veszünk elő, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép... ja, nem, viszont mindhárom nagyon, nagyon orosz, csodásan tükrözi annak az országnak a mostani állapotát, hangulatát, sőt, lesz olyan is, amin szórakozhatunk egy keveset. Vagy sokat, én mindenképpen nagyon röhögtem a híren.

A harcok köszönik szépen, zajlanak, ha nem is akkora intenzitással, mint pár napja, közben pedig várható, hogy Lukasenka fehérorosz államfőt Putyin kinevezi Potemkinnek, de a „Tavria hercege” cím nélkül, mert azt Kirijenkonak ígérte.

Teheránban hullanak a fejek, forrong a rendszer, de nem a tüntetések miatt, hanem mert Khamenei forralja. Még mindig nem jutott el odáig, hogy beismerje: a kormány rontott el bizonyos dolgokat és nagy a baj, egyelőre az ideológusokat rotálja, mint mozgósított katonákat szokás a bakhmuti fronton, és gyermekrendőrséget alapít. Mármint: gyermekek ellenit.

Elég vicces, vagy inkább vicceskedő hely ez a mostani háború, nem a mi hibánk, hogy nem őszinte a mosolyunk, mikor a humorával találkozunk. Ma is volt benne undorító vicc, rossz vicc és gonosz vicc – igaz, ez utóbbi legalább jól sikerült, de mivel Prigozsin poénja volt, azon sem lehet olyan remekül szórakozni, mint a Monty Pythonon. Akkor lássuk a sutkákat.

A fronton ősi módszert követnek az orosz fegyveres erők: mivel csak minimális eredményt képesek elérni, inkább átszerveznek. Ez ugyan nem sokat fog segíteni, de a lázas tevékenység látszatát kelti, és amúgy is van benne gyakorlatuk. Ettől még a harcok intenzitása fikarcnyit sem csökken és az elesettek száma sem, de legalább valami mégis tettek. Orosz metódus.

Iránban bejött a papírforma. Nem kellett ahhoz sok ész, hogy előre lássam tegnap: a kivégzések csak újabb, még dacosabb és haragosabb tüntetéseket eredményeznek majd. Külön említésre méltó a rendszer szadizmusa, hiszen a második kivégzett tüntetőhöz a halála előtti napon még beengedték látogatóba az édesanyját, de egyiküknek sem szóltak a kivégzésről, nehogy el tudjanak búcsúzni.

Ma rövid lesz ez a második rész, de tanulságos, és kesernyésen oroszos – mint utóbbi időben mindig, ennek a mostani korszaknak van egy fanyar mellékíze, amit jó ideig nem fogunk elfelejteni. Akkor lássuk, mi szép és jó történt a Nagy Oroszországban tegnap óta?

Iránban folytatódnak a kivégzések, tehát folytatódnak a tüntetések is, holott most már elismert hittudósok is jelezték: ezek a halálos ítéletek nem felelnek meg a muzulmán jognak. Sem az indoklásuk, sem a végrehajtásuk. Úgy látszik, az Iszlám Köztársaságot ez esetben kevéssé érdekli maga az iszlám, bár ez arrafelé ritkán vezet jóra.

Hétfő van és mivel nem voltak ma komolyabb harci cselekmények, Kagan professzor úr és csapata az ISW-nél úgy döntött, ma ismét elméleti foglalkozást tartanak az érdeklődők számára, bár azért a legfontosabb aktuális híreket is összefoglalták a végén – most, mikor a legfrissebb jelentések szerint is viszonylagos a csend, egy ilyen valóban nem árthat.

Ma megint hírbazár lesz ebben a második részben, de azért mindegyik történetnek van valami sötét, ironikus, fekete humora. Ilyen ez a háború: borzalmas, de kínunkban néha felröhögünk rajta, mert ha a szegény ember nevetni nem tudna, a sírástól meg is fulladna tán.

Nagyon úgy néz ki, hogy időben kellett volna Putyinnak lecsukatnia a háborús bűnös Igor Girkin/Sztrelkovot, mert így, hogy cári kegyelmet kapott a többi katonai bloggerrel együtt, már áskálódik is a főhatalom ellen. Mondjuk arról még nincs szó nála, hogy ő kerülne a Kremlbe, de arról már igen, hogy Putyinnak nem ott volna a helye. A háttérben Prigozsin sötéten vigyorog.

Iránban egyre borzalmasabb a helyzet: a terror mostanra már valóban elszabadult, és válogatás nélkül gyilkol. A tüntetők nem hiába nevezik Khamenei rendszerét gyermekgyilkosnak: az is. Már negyvennégy 18 év alatti gyermeket és fiatalt öltek meg, többségüket tüntetések alkalmával, sortüzek útján. De az elfogott demonstrálókat is egymás után végzik ki.

Putyin mágus a szokásos orosz varázscsapdát próbálja alkalmazni, azt, amikor bármit tesz a másik fél, csak baja lehet belőle. Úgy tesz, mintha tárgyalni akarna akár a békéről, akár a tűzszünetről, viszont teljesíthetetlen feltételeket szab ehhez: ha Ukrajna nem tárgyal, azt mondhatja, hogy „lám, nem is szeretnék a békét”, ha viszont tárgyal, azzal meg időt nyer csapatai megerősítésére.

Az iráni események legújabb fordulata az, hogy felébredtek a rendszer gumitalpú szolgálatai is, és próbálnak beszivárogni a tiltakozók közé, eddig meglehetősen kevés sikerrel. A tüntetők náluk jobban konspirálnak, bár ők sem tökéletesen, de az ügynökök még mindig ne tudtak komoly zavart kelteni a tiltakozó mozgalom soraiban, annak ellenére, hogy nagyon igyekeznek.

Kesernyés lesz ez a második rész, mert Ilja Jasin ítéletéről szól. Igen, tudtuk, hogy el fogják ítélni. Mindenki tudta, aki tudja, hogy kicsoda Ilja Jasin, az orosz ellenzéki, pacifista politikus. De mégis, az ember az utolsó pillanatig reménykedik: ki tudja, Putyin szívrohamot kap (mije kap rohamot?), egy földrengés megnyitja a zárkát, kitör a világbéke – persze, ezek elmaradtak.

A harcok változatlan hevességgel tombolnak Bakhmut körül, míg Putyin bonyolult táncot lejt a Kreml tükörsima márványpadlóján a milbloggerekkel, Peszkov lágy hegedűszavára. Közben Olaf Scholz, mint az est fénypontja, elhiszi, hogy az orosz nukleáris eszkaláció Ukrajnában valószínűtlen, mutatványát a bojárok vastapssal jutalmazzák és virágokat meg bonbont küldenek az öltözőjébe.

Iránban most már egyre komolyabb a helyzet, Mohsen Shekari tegnapi kivégzése és annak körülményei – még a családjának sem árulták el, hol van eltemetve – az egész országot felháborították, ami újabb lendületet adhat a tiltakozásoknak. Ezért-e vagy másért, de a biztonsági erők két munkatársát már megölték, ellenben Szisztán-Beludzsisztánban egy szunnita klerikust gyilkoltak meg ismeretlenek, aki el

„Történelmi esemény: nem fogod elhinni, ki lett a magyar állam legnagyobb hitelezője”, írja a Portfolio.hu. De. El fogom hinni. A kezdetektől tudni lehetett ezt is.

A mai második rész megint vegyes lesz, de a maga módján mindhárom hír érdekes: szó lesz majd benne Putyin aviatikai szakértelméről, az orosz mozgósítottak sanyarú sorsáról és arról, mi történik az anyjukkal, feleségükkel, ha azok szót mernek emelni értük.

A harcok kicsit sem csitulnak, és ha igaz, nem is fognak, mégpedig nagyon sokáig: a jelek arra mutatnak, hogy Putyin elhúzódó, területfoglaló háborúra készül, ami akár évekig is eltarthat. Erre utal az is, hogy tegnap eredményként említette a megszállt területek annexióját, amit ma Peszkov sajtószóvivő letagadott, mint csillagot a Kremlről, de épp ők tették közzé egy nappal korábban a Putyin-beszé