Az oroszok Herszonban mintha rendezett visszavonulásra készülnének, mármint ha sikerül nekik, Donyeckben pedig beindították volna a húsdarálót: volt Bakhmut környékén olyan front, ahol két nap alatt sikerült száz méterrel előrébb jutniuk, rengeteg áldozat árán, de hát ők ilyenek, fontolva haladnak. És ott az a rengeteg újonc, akik mind feláldozhatóak.

Iránban most már mindenki forradalomnak nevezi azt, ami zajlik – mindenki, a kormányzat híveit kivéve. Nincs már szó reformokról, enyhítésekről, a tiltakozók harcolni akarnak a rendszer ellen, és meg is teszik. A kormány közben ugyanígy harcra készül saját népe ellen és fenyegetőzik. Nem kicsi a harc tétje: most dől el Irán jövendő államformája.

Hogy Herszonban mi történik, azt inkább tudja jelenleg a Jóisten, mint a hadviselő felek, mert minden aktuális jelentés ellentmond egymásnak. A városban részint teljes a kijárási tilalom, részint egyáltalán nincs ilyesmi, a lakosságot részint teljesen evakuálták, részint felszólították a távozásra, amit nehezen tudna megtenni, ha már nincs ott.

Az iráni tiltakozások olyan mintát kezdenek követni, amely szó szerint számtani eszközökkel leírható. Mégpedig egyszerűekkel: most érkezett el az első nagy tüntetések utáni negyvenedik nap. Ahány tiltakozót megöltek akkor, annyi demonstráció tört ki tegnap, a hagyományok szerinti megemlékező ünnepségeken.

Eddig megúsztam. Mármint azt, hogy spiritualizmussal, okkultizmussal vagy – leginkább – babonasággal vádoljanak. Pedig nyugodtan megtehették volna, mert ezeket SEM vetem el.

Mint ígértem, a mai második részben Duginról lesz szó, és arról, amit képvisel a mai „orosz világban” – voltaképpen a kvintesszenciája ő ennek a szerteágazó, borzalmas kultúrjelenségnek, ami egyszerre hány fittyet a józan észnek, a világ többi részének, gyakran ellentmond saját magának is, messze túl jár minden igazságon és posztmodernebb a posztmodernnél.

Herszonban nem tudni, mi folyik – illetve tudni, a Dnyeper – de egyre ellentmondásosabb hírek érkeznek a városból, amit állítólag elhagytak az orosz csapatok, ugyanakkor meg is erősítették, a lakosságát evakuálták, de azért ott hagyták, egy dolog tűnik biztosnak: kifosztották, mindent elvittek, ami nem volt lebetonozva, illetve azt is, ami igen, ha a köztéri szobrokat is számításba vesszük.

Teherán továbbra is háborúra készül, csak még azt nem döntötte el Khamenei, hogy kit támadjon meg: Szaúd-Arábiát vagy mégis inkább Azerbajdzsánt, bár mindkét esetben parázs fogadtatásra számíthatna. Az azeri hadsereg morálja a karabahi sikerek után igen magas, a fegyverzete is megfelelő – de Szaúd-Arábiát sem kell félteni.

A mai második részben lesz egy fontos hír, egy érdekes hír és egy jellemző hír – természetesen mindhárom orosz földről, honnan máshonnét? Vágjunk is bele.

Donyeckben egyre véresebbek a harcok, Herszonban egyre különösebb a készülődés – az ukrajnai háború nem csitul, sőt, ellenkezőleg, egyre rútabb arcát mutatja, de legalább minden résztvevőjének. Oroszországban véget ért a részleges mozgósítás, tehát folytatják, és megkezdődött a fél évente esedékes sorozás, amit ezek szerint nem kéne folytatni, de zajlik az is.

Iránban megint változott a helyzet. Tegnap még reálisabbnak tűnt annak a veszélye, hogy az elfogott tüntetőket ítélik halálra tömegével, bár ez ma sem elképzelhetetlen, sőt – ellenben sokkal riasztóbb, hogy Teherán már Szaúd-Arábiát és az iraki Kurdisztánt fenyegeti nyílt háborúval. Amire természetesen meg is érkezett az Egyesült Államok reakciója.

„Nő vagy, nem nyertél olimpiát, senki nem fog hinni neked” - Szilágyi Liliánával készített riport vastagbetűs címe, 444.

A tegnapi, jelentős részben kínzókamrákról és tortúráról szóló írás után ma valami kellemesebbel szerettem volna befejezni a napot, de ha nem lehet, hát nem lehet – ez a jegyzet is tele lesz borzalommal. Hangsúlyoznám, hogy nem keresem ezeket a témákat, ezek teljesen reális hírek, a többivel együtt érkeznek, még rendesen szét sem lehet válogatni őket.

Herszon környékén lassan már senki sem tudja mit gondoljon, mi lesz a Kakhovka gáttal – illetve azt mindenki tudja, hogy az oroszok vagy fel fogják robbantani, vagy sem, de mindkét esetben az ukránokat hibáztatják majd érte. Ez a hadviselés tejesen új korszakát nyitja meg, az informális taktikáét, mikor is egyáltalán nem lesz szükséges harcolni, elég lesz hazudozni róla. Aki nagyobbat mond, az nye

Az ember azt hinné: Iránban már nem fajulhat el alaposabban a helyzet, de téved, Kahmenei rendszere hasonló más, ismerősebb politikai rezsimekhez, mindent képes fokozni, mindig van benne lejjebb. Most éppen legalább ezer nyilvános politikai kirakatperre és kivégzésre készülődnek, melyek egészen biztosan minden eddiginél agresszívabb reakciót fognak kiváltani Irán népéből.

Most nagyon komolyan mondom, hogy a következőket tényleg csak erős idegzetű felnőttek olvassák, némi itallal a kezük ügyében. Kellhet menet közben egy-két korty erős. Megjelent ugyanis az ukrán Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központ jelentése a Harkivi Területen elkövetett orosz háborús bűnökről.

Most már feltétel nélkül meg kell bíznunk az Institute for the Study of War prognózisaiban, mert biztos, hogy látják a jövőt, még ha fordítva is.

Khamenei ajatollah és az iráni rendszer minden autokráciák útját járja, ami egyre fokozódó erőszakkal van kikövezve: olyan spirál ez, amiből nem lehet kitörni és mindenképpen a pusztulásba vezet. Minden és mindenki tehet most már az általuk elkövetett hibákról: a fiatalok, a munkások, a sajtó úgy általában, és majdnem a teljes népesség is.

A mai második rész nagyjában-egészében Ramzan Kadirov dzsihádjáról fog szólni, ami egyedülálló a világtörténelemben, ugyanis minden, csak nem dzsihád. Ellenben annál inkább orosz birodalmi propaganda, és ezt senki sem tudja jobban a mélyen vallásos csecseneknél, akiket viszont elküld a háborúba. Rossz véget fog érni.

A Herszoni Területen egyre különösebb dolgok történnek, kezd úgy kinézni, hogy azért telepítik ki a valódi civil lakosságot, hogy a helyükre civil ruhába öltözött, frissen mozgósított orosz katonákat költöztessenek, ami abban az esetben, ha az ukrán hadsereg elhiszi, miszerint civilek, mocskos hadicsel, a nemzetközi egyezmények felrúgásával.