A hétvégi huzakodás kapcsán egy barátommal – meg is sértődött rajta –, aki önmagát politikailag középre pozícionálja, vagy inkább a közép fölé (akad ilyen ismerősöm jó pár), ismét feltettem magamnak a kérdést: mi a különbség az én gondolkodásom és a többség gondolkodása között?

Oroszország Ukrajna elleni inváziója rendületlenül zajlik, harcok mindenfelé, a háború köde mindent elhomályosít, lassan a fekete és a fehér sem válik el egymástól, egész hadseregek vesznek oda és jelennek meg máshol, tehát vagy arról van szó, hogy Lavrov még nem tud teleportálni, de ők már tudnak, vagy a tömeges feltámadás igen ritka jelenségével van dolgunk.

Oroszország inváziója továbbra is zajlik Ukrajna ellen, lassan már úgy érezhetjük: évek óta tart, pedig még csak 103 napja kezdődött. Más kérdés, mennyi minden történt ez alatt az idő alatt – és mennyi bonyodalom származik majd még a mostani harci cselekményekből és diplomáciai húzásokból.

Nem bírom ki. Pedig múlt év végén, Szilágyi Liliána kapcsán megfogadtam, hogy nem leszek lazac. A lazac (Salmo salar) megszületik egy gyors folyású patakban, folyóban, eltölt ott pár évet, majd elvándorol a tengerbe. Élete végén, ami az ívási időszakot is jelenti, azonban visszatér oda, ahol született. Akadályokat nem ismerve, vízeséseket átugorva, folyással szemben.

Az orosz invázió továbbra is tart Ukrajnában, a harcok ide-oda hullámzanak, békülni nem sokan akarnak: én meg azt számolgatom, hogy az előzményekkel együtt ide s tova már fél éve írok erről a borzalmas eseménysorozatról minden nap, mert nincs más választásom.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának százegyedik napját írjuk, és még egyáltalán nem látszik a harcok vége. Tervek főnek, forrnak a Kreml falai között, a fehérorosz hadsereg az ukrán határon gyakorlatozik, Kadirov Sojgut látogatja, Putyin beszédet mond és nyilatkozik... közben pedig egyre nőnek a veszteségek mindkét oldalon.

Már száz napja tombol Oroszország Ukrajna elleni inváziója, ezt ma az egész világsajtó hangsúlyozta, így én nem is szerettem volna említeni, de nem tehetek másként, ugyanis a Kreml jelezte a Meduza szerint, hogy külön kérné a vele barátságos sajtótermékektől: ne hangsúlyozzák ezt az időtartamot. No, ha ez nekik rosszul esik, az más: akkor ezzel kezdem.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kilencvenkilencedik napját írjuk, annak ellenére, hogy eleinte úgy nézett ki: nem tart ez az agresszió még kilenc napig sem. De most úgy néz ki, még jó ideig tartani fognak a harcok, és minden jel arra mutat, hogy igen véresek lesznek.

Ha már Szele kollégával szóba került. „Azért még mindig kellemesebb a kapitalizmust kedvelni, mint bármelyik totális rendszert”, írta nekem pár perce, egy közös (volt) bankár barátunk kapcsán.

A HVG úgy tudja, ma délelőtt ültek össze a tagállamok EU-nagykövetei, hogy a csúcson megszületett döntéseket megszövegezzék, és a tagállamok végül elfogadják azokat, amikor a magyar nagykövet jelezte, hogy Kirill pátriárka is rajta van a listán, ez Magyarország számára elfogadhatatlan. Az EUrológus úgy tudja, hogy ezzel a tárgyalások félbe is szakadtak.

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról nem tudok megrázó, sorsfordító hírekkel szolgálni, fontosakkal annál inkább. Annyi látszik egyelőre, hogy mindenképpen hosszú lesz ez a háború, de talán mégsem annyira, mint ahogy tegnap becsülte volna az ember.

Augusztus 10. Lőrinc és Csilla napja. Egyben a vízízű dinnyéé?

Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.

Nein, nein, nein. Nem fogom felhúzni magam többet, hogy egy riporter miért nem tud írni és riportot készíteni.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is tart, megy a rettentő adok-kapok, amit az ukrán fél elveszít északon, visszanyeri délen, aztán holnap cserélnek, a politika sem nyugszik, az orosz és ukrán közélet sem, szóval ma sem fogunk unatkozni.

Nemrég már írtam a vietnámi Bao Ninh könyvéről, A háború szomorúságá-ról. A háború azonban nem „önmagában” háború, hanem az élet része. „Az élet háborús része”, helyesbíthetnek Önök.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója fontos pontjához látszik érkezni, ha nem is okvetlenül a napokban pecsételődik meg a háború sorsa, de sok minden változhat most Szeverodonyecknél, az pedig, hogy ott hogyan és mi történik, Moszkvában, Kijevben és Washingtonban dől el.

(paradicsomos káposztafőzelék vs Wellington bélszín faszénen sült osztrigával, desszertnek fagylalt, ez viszont valódi, már anyagi mivoltában legalábbis)

Oroszország Ukrajna elleni inváziója nem lanyhul, bár egyre több különös elmélet kering a harcterek ködében, jósok és névtelen bölcsek prófétálnak a homályban, közben pedig a különböző szolgálatok röhögnek a markukba és kiderül, hogy Oroszországban kevés a Polaroid.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója tovább zajlik, és a jelek arra mutatnak, hogy nem is várható egyelőre fegyvernyugvás: ellenkezőleg, mindkét fél beveti az utolsó tartalékait is, ami persze járhat azzal, hogy előbb-utóbb kifogynak mindenükből, de ez nem várható egyhamar.