Külpolitika

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Kérem, ez most egy viszonylag száraz írás lesz egy fontos témáról. Arról van ugyanis szó, hogy kikből áll a valós politikai, gazdasági és katonai súlyánál jóval jelentősebb szerepet játszó Csecsenföld vezetése és ők milyen területekkel is foglalkoznak. Erre a Riddle válaszol, minuciózus pontossággal.

A rohingyák lemészárlása és elüldözése után a világ mintha elfelejtette volna Burmát. Pedig azóta volt ott katonai hatalomátvétel, lázadás a junta ellen, teljes zűrzavar, melynek során az ellenzék sok elismerést kapott vezetőjétől, Aung Szan Szu Kjitől visszavették a tiszteletbeli kanadai állampolgárságot, az Amnesty International megvonta tőle a Lelkiismeret Nagykövete” díjat és az Európai Parlam

Az orosz sajtó egy emberként találgatja, mit tehetett Andrej Turcsak, Putyin környezetének egyik legbefolyásosabb tagja, hogy tegnap egy pillanat alatt száműzték az Altáj Köztársaságba. Igaz, hogy hivatalosan kormányzónak megy, de akkor is, a lehető legtávolabb kerül Moszkvától, a kínai határ mellé, vad hegyvidékre és senki sem érti, miért. A Versztka című ellenzéki lap is kereste a választ - azon

Hölgyeim és uraim, érdekes hírrel szolgálhatok: a harkivi offenzíva befulladt. Ez egyeseknek jó hír, másoknak rossz, de a tények akkor is magukért beszélnek: Oroszország nagyratörő tervei Harkiv térségében is kudarcot vallottak. Hogy miért? Azt a The Insider alapos elemzése magyarázza meg.

Mottó: „Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.”

Tetszenek tudni, mennyi energiára van szüks  sen fel lehetne tölteni egy okostelefont. És naponta több százmillió ilyen kép születik. Igen, az MI nagyon energiaigényes. Többet zabál, mint a bitcoinbányászat. Ennek a ténynek és az amerikai kormányzatnak a viszonyáról közölt hosszú, de érdekes tanulmányt a Carnegie Intézet.

Ha azt mondom, hogy különös dolgok történnek az elmúlt két évben a Balti-tenger fenekén, finoman fogalmaztam: távvezetékek robbannak fel, adatkábelek szakadnak meg, mindenki egymásra mutogat, felelősök sehol... időközben a NATO bővült két közeli állammal is, tehát elvárható volna, hogy a védelmi szövetség kezelje valahogyan a kialakult helyzetet.

Ha a tegnapi írás rövid volt, a mai bizony hosszú lesz, előre szólok – viszont exkluzív, ugyanis magyarul először a Zónán jelenik meg. El is kell magyaráznom, mielőtt belevágok, hogy miről van szó: tulajdonképpen arról, hogy a Pegasus kémprogram használatával a korábbi botrány után sem hagytak fel a különböző kormányok, máig vígan alkalmazzák.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a témája sem túl bonyolult, csak éppen minimum világrengető. Elég sok mindent láttam már háborúkban, háborúk kapcsán, az igaz, ezek közül kevés volt a szép vagy kellemes, de ilyent azért még én sem. Kérem, állítólag elkezdtek feltámadni az elesett orosz katonák, ami azért minimum ritkaság.

Mint tudjuk, az orosz kiberbűnözők szinte érinthetetlenek. Az országban működő hackerek évek óta pusztító zsarolóvírus-támadásokat indítanak kórházak, kritikus infrastruktúrák és vállalkozások ellen, milliárdos veszteségeket okozva. A nyugati bűnüldöző szervek számára azonban elérhetetlenek, és az orosz hatóságok is nagyrészt figyelmen kívül hagyják őket (hiszen az engedélyükkel dolgoznak). Ha a r

Kevesen gondolnák – a szakértőket kivéve – hogy az arany kalásszal ékes rónaság épp úgy fegyver, de legalábbis kulcsfontosságú háborús és világpolitikai tényező, mint az AK–47-es. Pedig az, erről közöl komoly, részletes elemzést a Riddle, természetesen Oroszország és Ukrajna kapcsán.

Folytatódik a tegnap kezdődött balti krízis, néhány másik válsággal megfejelve, mert Oroszország tényleg nem nyugszik, míg magára nem haragítja az egész planétát – hogy aztán tudjon megtámadni tetszés szerint bármely országot, hiszen egyikkel sem lesz jóban. Csak ezen még sokat kell dolgozni. Ma az ISW jelentését használtam forrásnak, mert ez nyújtja a legátfogóbb képet.

Rossz hírek jönnek a Baltikumból, kellőképpen rosszak ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk. Arról van szó, hogy az orosz hatóságok úgy döntöttek: kiterjesztik az ország területi vizeit a Balti-tengeren a Litvániával és Finnországgal közös államhatár közelében – derül ki az orosz jogi dokumentumok portálján közzétett kormányrendelet-tervezetből.

EP és önkormányzati választás három hét múlva, Kinizsi Százas a hétvégén, Ungváry és Wass Albert meghamisított zsoldkönyve, Mága Zoltán giccsgyűjteménye, Dobrev Klára szörnyülködése egy hatvanezres nyugdíj fölött, a „Karácsony nem csinált semmit” szlogen Vitézytől Orbán szentséges száján keresztül a díszkatonafeleségig. Máma itt minden van, ahogy Matula bácsi mondta a Téli berek-ben. Fico, az irán

Mielőtt ismertetni kezdeném a The Insider kiváló írását Ivan Pavlov ügyvéd tollából – utóbbi időben sok ügyvéd ír nekik, remélhetőleg nem azért, mert a tárgyalóteremben ismerkednek meg a szerkesztőkkel – előre kell bocsátanom, hogy személyes gyakorlatom van az efféle ügyekben. Úgy értem, mint potenciális vádlottnak.

Beiktatták hát Putyint az Oroszországi Föderáció elnökének, úgy be van iktatva, mint a cövek, nehéz is volna kiiktatni a helyéből, már a kormányát is alakítja. Az meg alakul, ha kicsit furcsán is, valószínűleg még nem döntötte el Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy pontosan mit akar, tehát egyelőre picit formátlan a testület, a mai nap híre, hogy Patrusev elnöki tanácsadó lesz, ami jelentős visszalépés

Kezdjük azzal, hogy aki a cím miatt fölényeskedve-humorkodva-reklamálva elkezd kommentelni, miszerint „nem talp az”, rögvest tiltom, ugyanis legalább a címbe nem írunk segget, hogy a Facebook ne kössön belénk, a szövegbe már lehet. Na, akkor kezdjünk is neki. Mindig is azt gondoltam, hogy a besúgó munkájánál csak a talpnyalóé undorítóbb, mégis, akárhogy nézem a világot ide s tova 56 éve, pont ez a

Megsokasodtak az orosz olajfinomítók elleni támadások az elmúlt napokban, minden amerikai rosszallás ellenére, és ez felveti a kérdést: ez a harcmodor eldöntheti a háború menetét? Hogy a végén kezdjem: csak ez nem, de erősen befolyásolhatja a harci cselekményeket. De lássuk először a híreket a Moscow Times nyomán.

Bizony, ilyen is van. Jobban mondva: kell lennie, hozzám csak a paródiája jutott el, de nem tudom elképzelni, hogy ne létezzen ez a történelemtudományi alapmű. Sőt, valószínű, hogy még a cári időkben is létezett. De lássuk, miről van szó.