Szele Tamás: Az öltönyös búvárok

Azt, hogy nálunk bolond világ járja, tudjuk jól: de bolond a világ a Föld kerekén mindenütt. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, be kell mutatnom a krími öltönyös vízimentőket, mert az ő esetük mutatja be leginkább, milyen irányba kezd megbolondulni ez az egész sárgolyó.

A hír eleje bizony kicsit sem nevetséges, inkább mondanám szomorúnak: történt ugyanis, hogy tegnapelőttről tegnapra virradó éjszaka heves esőzések kezdődtek a Krím keleti részén – néhány óra alatt egyes területeken csaknem annyi csapadék hullott, mint máskor két hónap alatt. Ez vízátfolyásokhoz vezetett. Kercset és a szomszédos Leninszkij és Kirovszkij kerületeket sújtotta a legsúlyosabban a természeti csapás: sok utcán már csak csónakkal lehet közlekedni. 263 házat, egy kórházat és transzformátorállomásokat öntött el a víz. Mintegy 40 ezer ember maradt áram nélkül, mintegy 20 ezer ember ivóvíz nélkül, több mint 300 magánlakást elöntött a víz, így a félszigeten regionális vészhelyzetet hirdettek. A rendkívüli helyzetek minisztériumának (EMERCOM) alkalmazottai evakuálták az embereket, a mentők nehézgépeket, tömegközlekedési eszközöket és vízi járműveket vettek igénybe. A hatóságok ígéretet tettek arra, hogy a félsziget azon lakói, akiknek házai megsérültek, a szakemberek által végzett felmérés után kártérítést kapnak a károkért. A meteorológusok szerint csak ma, június 18-án fog javulni az időjárás a térségben.

Mármost a Krím amúgy sem a békesség (fél)szigete mostanában, orosz irányítás alatt áll, ne is kezdjünk bele a vitába, hogy Oroszországot vagy Ukrajnát illeti-e inkább, ugyanis a történetünk nem erről szól Annyi köze van csak a feszült helyzetnek a mi történetünkhöz, hogy őriznek arrafelé minden orosz hivatalnokot, nehogy bajuk essen. Ha még ráadásul kormányzó is az illető goszpogyin, mint Szergej Akszjonov, akkor még inkább gardírozzák.

Hanem bizony egy kormányzónak az a dolga ilyen katasztrófák esetén, hogy kimenjen a helyszínre és megmutassa, próbál tenni valamit a károsultakért. Akszjonov gubernátor is elment hát Kercsbe, s mivel ott leginkább csak csónakon lehet most közlekedni, hát motorcsónakba ült, hogy eljusson az elöntött kórházba.

És ahogy szelik szép lassan a koszos habokat, látni ám az esetről készült videón, hogy

ott úszik mögöttük három ember, öltönyben!

Testőrök volnának? Nem lenne csoda, Akszjonov ugyanis korábban nem a közigazgatásban szorgoskodott, hanem a legendás orosz szervezett bűnözés, a blatnoj mir sorait erősítette, sok lehet most is a haragosa, érthető, ha tart tőlük.

Vagy biztonságiak, az FSZB-től, akik hivatalból őrzik a kormányzót? De miért öltönyben úsznak? Én eddig úgy tudtam, ennél a szervezetnél hülyéket nem alkalmaznak, illetve kizárólag vezető pozíciókba kerülhetnek, de operatív ügynök nem lehet belőlük.

Esetleg a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának emberei, akik hivatalból vannak benne a vízben? Az öltöny akkor sem érthető... ráadásul az EMERCOM a következő nyilatkozatot adta ki:

„Civil személyekről van szó, akik ezt az érthetetlen döntést hozták ebben a kritikus helyzetben. Öltönyt húztak és nem jutott eszükbe annál okosabb, mint hogy Akszjonov csónakja után ússzanak.”

Hát, akkor nem csak víz lehetett sok arrafelé, bátyuska, hanem vodka is, mert józan ember nem bújik öltönybe csak annak kedvéért, hogy az árvízben tempózzon a kormányzó csónakja után. Ráadásul az EMERCOM közleménye azt is hozzátette:

„Az úszóknak nem volt szükségük segítségre, boldogan és elégedetten tértek vissza a partra.”

Boldogan. Elégedetten. Itt valaki hülye?

Nem, itt mindenki hülye.

Mindezek után megszólalt Oleg Krujcskov, Akszjonov tanácsadója, aki ezzel szemben azt mondta: nem a rendkívüli helyzetek minisztériumának munkatársai úsztak Akszjonov után, hanem a köztársasági mentőszolgálat munkatársai, de nem őket követték, hanem véletlenül pont ezen az útvonalon úsztak a helyi kórház felé. És azért úsztak, mert ott mellig ér a víz, könnyebb úszni, mint járni.

Akszjonov viszont ezek után olyasmit nyilatkozott, hogy de mégis az EMERCOM munkatársai fickándoztak öltönyöstől, csakhogy ők kivétel nélkül minden hajót elkísérnek, gyalogosan, különösen búvárruhában. Ez kivétel nélkül mindenkivel megtörténik – ő ennek megfelelően nem volt ilyen kivétel.

„Azt mondják, hogy egész délelőtt úsztak. Mindenki bátran végzi a feladatát.”

Bátran, sőt, hősiesen, de öltönyben?

Arra nem esküdnék meg bíróság előtt, hogy Sztecskin vagy Makarov is volt a hónuk alatt, nem láttam, de nem lenne csoda az sem.

Hivatalosan ezek az emberek voltak és nem voltak, ezen kívül vízimentők voltak, biztonsági emberek voltak, testőrök voltak és hóbortos civilek voltak egyszerre és külön-külön. Az igazi hibát nem is ők követték el, mikor beugrottak a vízbe és elkezdek úszni a csónak után, hanem Akszjonov sajtótikársága, amelyik figyelmetlenségből vágatlanul osztotta meg a szürreális videót, és látszottak a mozgóképen az úszók, akiknek valamiért nem jutott csónak, pedig így elázik a lőszerük, fegyverük is, sokkal jobban tudták volna őrizni azt a nagyon népszerű és közkedvelt kormányzót a makulátlan előéletével egy akármilyen ladikból.

Most ezt kell valahogy megmagyarázni. Mondjuk úgy, hogy az orosz vízimentők mindig öltönyben járnak és úgy kísérnek úszva bárkit, akit csak a vízben találnak.

Azért elképzelem a párbeszédet közöttük:

- Igor Sztyepanovics, olyan szomorú ez az árvíz. Odalesz mindenünk, galambocskám.

- Oda bizony, Alekszej Mihájlovics, semmi sem marad.

- Én már biza nem is vagyok eszemnél, olyan fura gondolataim támadnak. Például az, hogy mi lenne, ha felkapnánk mindannyian az esküvői öltönyünket, aztán beleugranánk az áradásba, mikor erre jár a kormányzó, és a ladikja után úsznánk.

- Jól mondod, bátyuska, mi egyebet is tehetnénk? Ez volna a legbölcsebb. Kint hagyjuk a szolgálati fegyvereket a parton, úszunk egyet öltönyben, hagyjuk, hogy felvételt készítsenek rólunk, aztán boldogan és elégedetten visszatérünk a partra. Csakis így találhatunk egy kis vigasságot ezekben a sötét napokban.

- Mitől leszünk boldogok és elégedettek?

- Attól, hogy kint leszünk a vízből.

- Ha csak úgy nem... Akkor ugrunk, galambocskám?

- Ugorjunk, bátyuska!

Csakis így lehetett, sehogy másképp.

Röhögünk, röhögünk, abszurd a történet, de gondoljunk csak bele: ugyanez a Duna bármelyik tavaszi áradásán is megtörténhet.

Nálunk is.

Legfeljebb nálunk nem Akszjonovnak hívják a kormányzót.