Gaál Péter: Aki bújt, aki nem

Nem a hitelek felvételével van baj (ha mást nem ismernének, Széchenyi Istvánt biztosan ismerik), ahogy bölcs vezérünk megpróbálja előre megmagyarázni a jövőt, hanem a hitelek elköltésével.

Nem a nyugdíjemelésekkel/pótlásokkal/kiegészítésekkel, hanem azzal az állami gyámkodásnak álcázott kifosztással, amiben ezek és így – jutalmakként – megjelennek. Nem a közszféra béremeléseivel van gond, hanem az egész struktúrával, aminek a közszféra csak egy szelete.

Mekkora nagy gebasz lesz mindebből, a lenyúlások miatt elmulasztottakat is hozzájuk csapva, te jószagú Úristen.

Minden vonalon, nagyjából úgy, ahogy évek óta szajkózom, nagyjából akkori kezdettel. Rég elkezdődött persze, csak még el tudják takarni – bár idén már jobban látszik –, de jövőre már nem fogják tudni, és a takaró ára is hozzácsapódik.

Hogy mondják a gyerekek? „Aki bújt, aki nem, jövök!”

Hát mi nem bújtunk.

És jön.

Mára eldugultam. Élvezzék az őszi napsugarakat inkább, mintsem hogy ilyeneket olvasgassanak.

Egy ilyen szép hétvégi napon.