Gaál Péter: Ezért nem

Nem akarok hozzászólni az előválasztáshoz többet. Részint azért, mert Van Dolgom holland üzletembernek is lehet nevezni, részint azért, mert nincs kedvem senkivel sem huzakodni, és legfőképpen azért, mert nincs értelme.

Nem azért nincs értelme, mert az ellenzék el fogja veszíteni a választásokat (ez Dobrevvel gyorsabban és ügyesebben történne meg: a cár összeokádta magát, gyorsan, ügyesen, mintha így hangzott volna Bulgakov: Iván, a rettentő című darabjában), ez evidens, el kell(ene), hogy veszítse, mert ha nyerne, ő vinné el ennek az elmúlt, közvetlenül mindössze tizenkét évnek az összes örökségét, közte azét a mérhetetlen tékozlásét és fosztogatásét is, amibe a jelen választási kampány is beletartozik, és amiről Iványi Gyuri barátom azt írta nekem, hogy „De ammá igaz, ez két évszázad választási költségvetése. Még soha nem költött magyar (se osztrák–magyar) [kormány] ennyit a szavazók pénzéből, hogy megvásárolja a szavazataikat.”

Ezenkívül jószerivel csak azt a három dolgot tékozolták el, amit Pál apostol még megmaradónak hívott kétezer évvel ezelőtt: a hitet, a reményt és a szeretetet.

Nem a másik oldalon, ott még pislákolnak, ha az utolsó kevésbé is, hanem a sajátjukon. Majd kiderül nemsokára.

És ez a negyedik ok, amiért igyekszem kicsit távol maradni. Azt mondtam anno pár éve – mennyi is? négy? –, hogy a krízis 2021-22-ben veszi kezdetét. Nem akkor fejeződik be valamiféle kormányváltással, hanem azok lesznek a Fidesz-Orbán éra „végzetes megingásának” az ével. Hogy hogy, az mindegy. Most se mondok mást, pedig benne vagyunk, nyakig. Ráadásul – ezt is sokszor megbeszéltük – ők is tudták. Jó előre tudták. Az összes stratégiai kormánylépés, és magánember-lépés (jogi gyurmázás – a Fidesz alapítói jogászok, ha alanyi költők lennének, akkor verseskötetek születnének, így marad a törvénykönyv –, amivel szerintük mindent örök időkre lehet rögzíteni – van ilyen alkotmánytípus is, ami örök időkre szól, engedjük Istent mosolyogni), külföldi befektetések, vagyonok kimentése, kormányszintű kapcsolatok létesítése, a középületek előtt átlátható terek létesítése, gazdaság, földek és egész ágazatok, infrastruktúrától az ingatlanokig kiszervezése saját maguknak, és így tovább, mind, mind előrelátás. látás, ha előbbi szóból a kedves Olvasó nem erre fókuszált volna.

Ezt se befolyásolni, se megállítani nem lehet. Hogy Dobrevvel, vagy Dobrev nélkül – ha másból nem, ebből az előválasztási cécóból illene arra következtetni, hogy en bloc és egyenként mi várható később, függetlenül a 2022-es választási eredményektől, plusz, hogy kitől mi várható –, az is mindegy. A személyek is mindegyek. Más másképp acsarkodna és taktikázna. Ennyi a különbség. De, ez a kvázi jó hír, ha a hét szűk esztendő, mint velejáró, jó hír lehet, a mostani állapot már nem tart sokáig, történelmi léptékben semeddig. Nem a magyar választó nem engedi, hanem, amit szintén sokszor leírtam már, a kor. Putyint (a putyinokat) se fogja engedni, és többi kollegáját se. Lesznek visszarendeződésnek tűnő időszakok, helyek, de az már olyan lesz, mint az antikvitás és a reneszánsz, ami valójában nem reneszánsz volt, hanem pszeudo-reneszánsz. Vagy mint a katolicizmus és a reformáció, ahol a reformáció nem állította – nem is állíthatta – vissza az eredetinek képzelt (mi is az?) kereszténységet, hanem egy „új hitet” hozott – még Gárdonyi Egri csillagok-jában is ezen a néven emlegetik –, és vele a kereszténység tovább erodálódását. „Tovább”, drága Olvasó: nem ott kezdődött.

Ezeknek az irányzatoknak és korszakoknak már a neve is hazugság.

Nem megy vissza semmi az időben. Majd, a féreglyukak és egyebek révén, az időspirál, sóhajt fel minden valamirevaló sci-fi rajongó, de az még odébb van. Vagy a fekete lyukakban, de onnét elég kevesen jöhetnek vissza ide, hogy ne mondjam, senki.

Nos hát. Sem a Föld sorsán, sem azon nincs aggódnivaló, hogy ezek az aspiránsok szétszedik egymást. A Földnek, így önmagában ugyanolyan mindegy, mint a történelemnek. Nekünk persze nem mindegy, ezért (ezért) a környezetet nem ártalmas kvázi óvni, bár ez az óvás is..., nem írok semmit, mert ezek a dolgok ugyanúgy együtt folynak a folyóval, mint a többi. Ami az aspiránsokat illeti, ember nincs, akiről ne lehetne jót is és rosszat is mondani, a hangsúlyok, szelekciók és toldások pedig már a propaganda terepe. Rogán mester kicsit leült mostanában, hja kérem, a gumicsizma nem Finkelstein, Habony se a régi, Goebbels doktor (ő persze bölcsészdoktor volt) még jobban csinálta, meg is lett az eredménye ötven-hetven millió halottal, ebből olyan tizenkét-millió saját honfitársa.

Egy szó, mint száz: mindenképpen vége lesz. Akkor is, ha Rogán és Habony valami okból megtáltosodik (ha rosszhiszeműek vagyunk, Habonynál megsaccolhatjuk az okot), akkor is, ha nem. Bármi is történik a „Békemeneten”, amit legnagyobb sajnálatomra nem láthatok, lévén százhúsz kilométerre leszek innét, Magyarország e pillanatban még nem kiszáradó, legnagyobb tava partján. Biblikus (katolikus, mert Dániel könyve deuterokanonizált könyv, így a protestáns Bibliából kimaradt) emlékeimre asszociálva – ez illik a kormánypárti anakronisztikus erőlködéshez – vének biztosan lesznek, egyre vénebbek, lassan mások sem, Zsuzsannában már nem vagyok olyan biztos. Én meg a Balatonon.

És milyen jó, hogy ott leszek.