Gaál Péter: Nem jön össze

Egyfelől egy totális diktatúra előkészítése folyik, arra az esetre, ha már végképp nem tudják kezelni, amit eddig se tudtak, de kitartott.

Ezért van a folyamatos rémítgetés, a „béke” kontra „világháború”, amely utóbbit nem azért sulykolják a fejekbe, mert majd a nagy jó bácsi megvéd, hanem azért, hogy ha a nagy jó bácsi majd kellemetlen dolgokra kényszerül, mert elb.szta, legyen mivel megindokolni.

Fű alatt a törvényi előkészítés is megtörtént, érdekes módon nem nagyon ír róla a másik oldal sem, úgy látszik, elég neki a Kossuth-díjakon való megütközés, Orbán pizzája, és a „Kis Kreml”. Végre egy jó kis poen, ahogy Major Tamás mondaná, bár a mai kormányoldal, akkori ellenzék nyomába nem érhet (Mengelice, Ludmilla, a forint ócsítása, und so weiter).

Meghasad a föld, egyébként meg úgyis nekimegy valami, mi van még? Amerikának vége, mert Kína, és Oroszország is felbátorodik ezért (mai termés), Ukrajnának már régen vége, csak még nem tudja, mennyivel szebb a moszkvai metró a nyújorkinál, rakta fel idős katolikus barátném illusztrációnak, köszönjük néked, Sztálin pajtás, nekünk csak az Úttörővasút jutott, az egész meg nem jelent semmit, de kit érdekel. Tegnap értekeztem épp valakivel, hogy nem a pillanatnyi helyzet számít, pláne nem a kinézet, hanem a potenciál. Már Szolón athéni törvényhozó felismerte, amikor a timokráciát bevezette. A timokrácia ugyanis nem a „vagyon uralma” volt, ahogy tévesen gondolják. Nem vagyon alapján osztályozott, hanem jövedelemszerző képesség alapján. Nem az volt a preferált, akinek nagyobb birtoka volt, hanem az, akinek a birtoka többet jövedelmezett. Több mérő búzát, árpát, egyebet. Nem az számít, hogy milyen a külcsín, bár azért tennék egy oroszországi körsétát metrón kívül is, hanem az, hogy mekkora ipari potenciál áll egy gazdaság mögött. Ettől függ minden.

A mai pénz (hitellevél) egyetlen alapja a belefektetett bizalom, ami ugyan elhívés kérdése jó darabig, de aztán jön a fekete leves, és oda. Értsék úgy, hogy egy nagy potenciál bármikor aktivizálódhat, haderőt tekintve is, egy kisebb egy ideig villoghat, aztán jönnek az ötvenes években gyártott roncsok, úgy-ahogy felújítva, mint most. Az első világháborúba belépő amerikai hadseregnek még a sisakokat is a franciák adták, de aztán a végére.... A második világháborúba belépő amerikai hadsereg jószerivel egy Csendes-óceáni flotta nélkül kezdett bele egy kétfrontos háborúba (amivel most az Origo fenyegeti), jószerivel hadsereg nélkül, aztán a végére... A koreai háborúra ezt a hadsereget leszerelték, a gépeit a roncstelepre küldték, aztán.... Ha a szovjetek nem kapnak angolszász segítséget, ha nincs nyugati front, a második világháború egészen másképp alakult volna. Ha az angolszászok nem kapnak szovjet segítséget a keleti front révén, a háború talán elnyúlik, de győztes harci szekereink azért se London, se New York főutcáin nem dübörögtek volna végig.

A múlt század negyvenes évei előtt úgy látszott, hogy a diktatúrák legyőzhetetlenek. Az ötvenes évektől a század végéig úgy látszott, hogy a szocializmus örök, és lassanként mindenütt tért nyer. Most úgy látszik, hogy Orbán örök, semmiféle koleszterin- és kalóriabomba nem árt neki, legfeljebb kétszáz kilós lesz, de az se árt neki, Putyin elmozdíthatatlan, Hszi Csin-ping szintén, és Kína szép lassan mindenkit leköröz, Lukasenka dacol minden ellenzékével, ha csalni akar, nyugodtan csalhat, Iránban is hiába tüntetnek, Kim Dzsongun bármikor elpusztíthatja Amerikát, büntetlenül lövöldözhet bármit bárhova, még a padlón levő gazdasága se okoz sok fejfájást neki, Argentina előbb vagy utóbb visszaszerzi a Falkland-szigeteket, Németország és Franciaország az összes fegyverét odaadta Ukrajnának (előbbinek nem is nagyon volt mit), tehát totál védtelenek, tele belső problémákkal, a lakosságuk pedig mindinkább bevándorlókból áll, akik semmi mást nem akarnak, mint ingyen sört és gusztusos fehér lánykákat, akiket meg kapnak, mert a helybéli férfiak már a gusztusos fehér kisfiúkat szeretik, esetleg egymást.

Ugyan, kérem. Van az ördögnek ennél jobb forgatókönyve is. Ünnepeljenek csak nyugodtan. Petőfi, a kutyák dala kontra a farkasok dala, etc, etc. Kossuth levele Torinóból, esetleg Görgey/Görgei, aki mégse lett kémiaprofesszor. A tizenegy migráns az aradi bitón, osztrák hóhérral, Damjanich, akit utolsó előttinek (eredetileg utolsónak szánták) akasztottak fel. A hóhér azt ígérte, hogy „nagyságod meg lesz velem elégedve”. Hát, baromira nem lehetett.

Még ez se jött össze.