Gaál Péter: Rossz vér

Pontosabban máj. Billel még nem találkoztam, Hobóval már igen, legelőször a Kopaszkutya margitszigeti vetítésén (akkor még volt szabadtéri mozi), pont előttem nézte magát, én meg, ha kilestem mögüle, de így legalább élőben is láttam, a vásznon is.

Szép háta volt, és kicsit már akkor is őszült.

A Kopaszkutyában volt egy verekedős jelenet, két akkori ismerősömmel, a Felszab térről, Abigéllel és Lekvárral. Filmbéli emlékeim szerint így üdvözölték egymást. Minden ütést hárítottak mindketten, a végén összeölelkeztek. Lekvár különben úgy lett a fáma szerint Lekvár, hogy egyszer feltört egy tehervagont, csak úgy találomra, és elvitte a legnagyobb ládát. Sok ideje nem volt megnézni, nem is nézte meg, csak otthon, mi van benne: gyümölcsíz volt. Szép idők voltak különben, a nyolcvanas évek eleje, az amatőr vegyészet, amatőr vényhamisítás és a társadalmi rétegek közti elmosódó különbségek ideje, az értelmiségi figuránsoké, ablaktisztítóké, segédmunkásoké, plakátragasztóké, telefonfülke-sepregetőké, ezekből két mesterséget én is kipróbáltam.

Élet, élet, kanászélet, ez aztán az élet: ha megunom magamat, én magam is így élek.

Akkor még megunni sem kellett, elég volt, ha valakire csúnyán nézett a rendszer, esetleg kölcsönösen csúnyán néztek egymásra.

No de nem erről akarok én most írni, hanem saját rossz májamról, ami elég nehezen emészt meg néhány abszolút időszerű dolgot. Nem fogok Önöknek politizálni, milliószor megígértem, de ha milliószor dörgölik onnét a rafinériát, innét a végtelen ostobaságot az orrom alá, akkor néha nem állom meg. Mint most sem. Este van, este van, kiki nyúgalomba (hagyjál békén, helyesírás-ellenőrző, Arany idejében ezeket így írták), fajsúlyosabb dolgokhoz késő, bár, hogy manapság mi számít fajsúlyosnak, azt tudja a rosseb. Szerintem lassan minden, ami három agysejtnél többet igényel.

Na jó, kettőnél.

Itt van nekünk a rezsinövekmény és az ateizmus. Kezdjük az utóbbival. Hogy miért vallás (a vonatkozó híreket olvassák el másutt, ha még nem olvasták), azaz miért csak a „vallások” égisze alatt lehet ezt válaszolni? Vallásom ateista. Én teológiát végeztem, és ma se tudok mit felelni, ha megkérdik, hogy mi a szakképzettségem, de erre – mármint az ateista vallásra – azt mondom, hogy korrekt. Miért korrekt? Azért, mert az ateizmus pontosan ugyanúgy vallás, mint a római katolikus, zsidó, református, muszlim, és így tovább. „Bizonyos szempontból”, hunyorít az Olvasó. Igen, bizonyos szempontból. Abból a szempontból, hogy ennek és ennek vallja magát. „De a vallás nem ez!” De, a vallás ez. A confessio, „megvallás”. Nem a religio, „visszacsatolás” – ne aggódjanak, nem lesz most se teológiai ismertető, se etimológiai –, hanem annak a megvallása, hogy ide és ide tartozom. Ebbe és ebbe a csoportba, abba, ami ennek vagy annak vallja magát. Ich bin ein Berliner, mondta J. F. Kennedy 1963. június 26-án, szolidaritást vállalva a fallal körülvett Nyugat-Berlinnel. (Fánk vagy nem fánk, nem ide tartozik.) Az ő életéből kevesebb, mint négy hónap volt hátra, de ezt akkor nem tudhatta, ugye. A Fal még további huszonhat évig fennmaradt. Minthogy a misztika – az igazi misztika, ami már maga is csak lesüllyedt töredék – az átlag vallásos embertől olyan távol áll, mint Makó vitéz állt Jeruzsálemtől, és ami helyébe türemkedett, az vagy a giccsfestészet, vagy a pszichológia kompetenciája, esetleg mind a kettőé, marad az önbesorolás. Farkasban ez úgy nézne ki, hogy északi falka, keleti falka, nyugati falka, déli falka, középső falka, de mindegyik falka, és mindegyik ki is merül ebben.

Ennyi van ebben manapság.

Miért fontos ez a kormánynak? Dehogy fontos. Hogy Önök hogy állnak Istennel, az rendszerszinten a kutyát nem érdekli. A kutyát az érdekli, Önök hogy állnak Orbán Viktorral. Mi köze mindennek az ateizmushoz? Csak annyi, hogy olyan fideszest nem tudok elképzelni, még szimpatizánst se, kollaboránst se, mindegy, miért lett kollaboráns, aki jelen viszonyok között bárki hivatalos embernek, bármely iratban ateistának vallaná magát.

Ezzel tehát az egyik fele megvolna, a nagyobbik halmaz, amiben még lehetnek ellenzékiek is. Őket majd másképp szűrik ki. Vagy már ki is szűrték, kezdve az Iványi Gáborhoz hasonló prominensekkel. A kisebbik halmaz az érdekes, az ateisták. A bevallott ateisták. Akik nem félnek ezt bevallani. Köztük is lehetnek mérsékeltek, olyanok is, akik ezzel-azzal egyetértenek, de azért a létrehozandó korrupcióellenes kormányszervnél kötve hiszem, hogy kapnának állást. Kubatov virtuális noteszében viszont egy virtuális rubrikát igen. Ez már 2011-ben is így volt, akkor külön rubrikában, innét közvetlenül mehetett át a noteszbe, most ez azonban erősebb szűrő. És még valami: ha ateistát és deistát egyben kezelnek ezentúl, akkor egy sokkal szebb statisztika jöhet ki a vallásos révületbe esett Magyarországról. A tizenegy év utáni változásról. De ez csak járulékos elem. A hívek örülnek, a külföld befogja, a nemhívek pedig lássák, hogy milyen törpe minoritás is ők, szegény Kossuth nyomán használta a taxisblokádra Jeszenszky Géza, akinek azóta felnyílt a szeme, ha rosszul is örökített.

És végezetül a rezsiszámlák. Amik majd jönnek, ez most csak az ízelítő. Az az optimista becslés szerinti millió, aki először csúsztat, aztán nem fizet, aztán kikapcsolják neki, aztán feltöri a plombát, aztán meg is büntetik és leszerelik, innentől csak kuponnal, vagy azzal se, majd továbbra sem fizet, jön a jelzálog, majd a végrehajtó, a csókos, aki megveszi... hopp és hopp. Nem biztos, hogy a csókos jön. Jöhet ő is, de szerintem inkább a tönkremenő üzletekre szakosodnak majd. Amit félbehagyott a covid, bevégzi a szolgáltató, a lakásbizniszben pedig lehet majd szemezgetni. Ha én Fidesz-kormány volnék, bizony Úristen, dobnék mentőövet. Megvenném a lakásukat, és piaci áron visszabéreltetném velük, ha lakni akarnak. Esetleg még a visszavásárlás lehetőségét is felajánlanám, nem ingyen persze, úgy hat-tízszeres kamattal. Miből venném meg? Hát az ő pénzükből, természetesen, hiszen nekem, mint államnak, nincs saját pénzem, csak adópénzem van. S mi van, ha némi megkönnyebbült átmenetiség után továbbra sem fizetnek, hiszen már duplán kell(ene)? Akkor sajnálom, lehet összeköltözni. Vagy bármit. Mosom kezeimet. Hiszen én ismét segítettem, mint a hitelmoratóriumnál, babaváró hitelnél, és még annyi másnál. A rezsicsökkentéssel. Ugye, ne vesézzük ki ezeket külön-külön?

Ne rontsuk el. Így olyan szép. Szinte ki lehetne plakátolni.

Ki is fogják.