#Álhírek

Hatalmasnak tűnő (bár inkább csak lármás, kihangosított) trollhadak fenik már a bugylibicskát, rántják már a gumicsizmát a Kreml szolgálatában.

Ilyenkor a leggyengébb az álhír, a dezinformáció, mikor még alig bújt ki a tojásból, ilyenkor kell levadászni.

Az alábbiakban következő írás a romániai PressOne hasábjain jelent meg, és az orosz propaganda ottani helyzetét elemzi, az orosz álhír-hadjárat hatásait, ami nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben – bizony, nekünk is van mit tanulni belőle, ugyanis nem különbözik ám annyira egymástól ez a mi két népünk, kultúránk, mint azt sokan hiszik.

Fontos és érdekes véleménycikkel jelentkezett a Le Monde hasábjain a Loughborough Egyetem (Egyesült Királyság) két prominens munkatársa, Sabina Mihelj,  kulturális és médiaelemzési tanár és Vaclav Stetka politikai kommunikáció-professzor. Az íráshoz én is fűznék néhány megjegyzést, ezeket majd csillag alatt közlöm, a bekezdések végén.

Ígéretemhez híven folytatom a méreteiben talán legnagyobbnak nevezhető, orosz propagandát terjesztő álhír-aggregát elemzését, bár az eredmény részben kétértelmű lesz, részben meglepő, de a következtetést csak az írás végén szeretném levonni – mindenesetre a jelek arra mutatnak, hogy a Pravda, vagy régebbi nevén a Portal Kombat nagyon nem az, aminek kinéz, hanem valami sokkal veszélyesebb.

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Abba a szerencsés helyzetbe kezdenek kerülni az európai elhárító szolgálatok – főként az orosz dezinformátorok hiperaktivitása miatt – hogy lassan az álhírek és manipulációk irányultságából és mennyiségéből ki tudják következtetni, melyik európai állam az orosz propaganda legközelebbi célországa. A jelek arra mutatnak, hogy nemrég Spanyolországon volt a sor.

Vannak nagyon jó kérdések az életben, például az, hogy hol van a szél, mikor nem fúj, miért nem lehet a hegy lábára zoknit húzni és honnan jön az orosz propaganda. Honnan is jöhetne, ha nem Oroszországból? Márpedig, kérem, onnan a szankciók miatt nem jöhet ki, aztán mégis itt van a nyakunkon mindenfelé: az előbb meg akartam mosni a kezemet, de a csapból is kiszólt Putyin, előre rettegek a toalett

Érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet a HotNews.ro híroldal: a romániai szélsőjobboldalt támogató TikTok-fiókok kész tényként tárgyalják, miszerint az Oroszországi Föderáció meg fogja támadni az Európai Uniót. Sőt, a harchoz hozzájuk átálló román állampolgárokat is próbálnak toborozni. Lássuk előbb a tényeket, aztán gondolkodjunk el azon, miről is lehet szó.

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember nem tudja, sírjon, nevessen, keressen egy korty erős italt vagy egyszerűen álljon be leprásokat ápolni élete végéig egy kisebb, állandó polgárháború sújtotta afrikai szigetre, esetleg szimplán tegye túl magát az egészen. Ha az ember külpolitikai hírekkel és az álhírek cáfolatával foglalkozik, elég sok ilyen pillanatban lesz része.

A Zóna rendszeres olvasói észrevehették, hogy utóbbi időben különös fontosságot tulajdonítok az álhírek elleni harcnak. Ez azért van, mert az eddig is hajszálvékony védőháló – vagyis a céges apparátushoz tartozó tényellenőrzés és moderáció – teljesen eltűnőben van a közösségi oldalakról, és a közönség tökéletesen kiszolgáltatottá válik az (elsősorban orosz vagy oroszbarát) propagandának. Ez ellen

Mint korábbi írásainkból kiderült, az orosz állami média évente több, mint 3,6 millió álhírt közöl, szerény becslések szerint. Most is egy ilyen esetről lesz szó, ugyanis az orosz Biztonsági Tanács egyik képviselője felelevenítette az USAID állítólag 5 milliárd dolláros szerepvállalását az ukrajnai Euromajdan tüntetések „szervezésében”.

Írásunk előző részében már bemutattunk néhány eget verő, sőt orbitálisnak is mondható hazugságot a 2024-es év orosz sajtójából a The Insider nyomán, most folytatjuk a válogatást.

Mint ismeretes, novemberben és decemberben Romániában parlamenti választásokat tartottak, valamint az elnökválasztás első fordulóját is megrendezték, amelyet később semmisnek nyilvánítottak. A győztes jelölt, Călin Georgescu szélsőjobboldali politikus kampánya összehangolt külföldi manipuláció terméke volt. A „román Orbánnak” nevezett Georgescu euroszkeptikus, NATO-ellenes, oroszbarát és ukránelle