Szele Tamás: Dugina és a trockisták

Hogy a végén kezdjem: természetesen Trockij elvtárs megbízásából ölték meg Kirov elvtársat. Ezek a trockisták ilyenek, mindenhová beférkőznek, sőt, az ember észre sem veszi, és egyszer csak arra ébred, hogy maga is trockistává változott. Jaj, bocsának, tévedtem olyan majdnem kilencven évet. Vagy mégsem tévedek?

Fussunk neki még egyszer, szóval most nem Kirov elvtársat ölték meg máig tisztázatlan körülmények között, hanem Darja elvtársnőt, ami még sokkal rosszabb, mert Darja elvtársnő szép volt, fiatal és ártatlan. Ja, nem egészen, bár csúnyának nem lehetett volna nevezni és öregnek sem. De kezdjük ott, hogy annyi kacsamadár a legnagyobb körvadászatokon nem röppent fel, mint ennek a merényletnek a hírére.

Fogalmam sincs ugyan, ki robbantotta fel azt az autót, arról sem, kit akartak épp felrobbantani – ne feledjük, Alekszandr Dugin épp annyira nem visel sem állami, sem egyházi méltóságot, mint annak idején Raszputyin sem viselt, aki egyszerű falusi sztárecként kavarta az udvari ügyeket, tehát őt megölni sem lett volna nagy fegyvertény – de hogy mi lesz a merénylet következménye, az mindenki előtt világos, aki egy kicsit is ismeri az orosz történelmet. Nyilván tisztogatások következnek.

Felröppent például egy igen érdekes hír, bizonyos Ilja Ponomarjov valamikori Duma-képviselő útján, miszerint a merényletet a „Nemzeti Republikánus Partizánok (vagy Hadsereg)” követte volna el. Láttam, amit Ponomarjov írt, az bizony nem tartalmazott semmi konkrétumot. Igen, Oroszországban sokan nagyon elégedetlenek a mostani állapotokkal, létezik is ellenállás, általában sorozóközpontokat gyújtanak fel (hogy ne maradjon nyilvántartás, lajstrom – okos ám az orosz ember), Belaruszban még annál is sokkal inkább, ott egész rendesen vonatokat siklatnak ki, de hát ezek az ellenállók többnyire – anarchisták. A legelszántabbak, olyan kétszázan, ukrán oldalon harcolnak, egy külön anarchista divízióban, ami a Kijevi Körzet Területvédelmi Parancsnoksága alá tartozik. Csakhogy republikánus partizánokat még a Furfangos Nyesztyerka sem látott még, talán azért, mert ilyenek nincsenek is.

No, de ha nincsenek, mire jók?

Hát, ugye, ha tisztogatások jönnek, mégis könnyebb egy testületet üldözni, mint pár embert, végső soron akárki lehet republikánus partizán, csak ki kell nevezni, és az arrafelé könnyen megy. 1935-ben is úgy termett a trockista Moszkvában, mint eső után a gomba: nem egy azt sem tudta, ki az a Lev Davidovics, mégis trockista vált belőle a Szoloveckij-szigeteken. Ez az orosz föld csodája.

De másfelől meg nincs is értelme republikánus partizánokat keresgélni (azért találnak majd, szép számmal), hiszen megvan a tettes! Azt írja a Meduza:

„Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat bejelentette, hogy megoldotta Alekszandr Dugin filozófus és politológus lánya, Darja Dugina meggyilkolását. Erről az Interfax számolt be az FSZB PR-központjára hivatkozva.

A különleges szolgálat szerint a bűncselekményt az ukrán különleges szolgálatok készítették elő és követték el. A gyilkossággal az 1979-es születésű ukrán állampolgárságú Natalja Vovkot gyanúsítják, akit az FSZB a bűncselekmény elkövetőjeként nevezett meg.

Az ügynökség szerint Vovk július 23-án érkezett Oroszországba 12 éves lányával, Sofia Shabannal együtt. Egy moszkvai házban béreltek lakást, ahol Daria Dugina lakott – írja a RIA Novosztyi. Az FSZB szerint Duginát egy Mini Cooperrel követték, amelynek rendszámát háromszor is kicserélték Kazahsztán, Ukrajna és az önjelölt DNK rendszámára.

A gyilkosság napján az FSZB szerint Vovk és lánya egy irodalmi és zenei fesztiválon, a Tradíción vett részt, ahol Dugina díszvendégként volt jelen. Az FSZB szerint Dugina autójának irányított felrobbantása után Vovk és lánya a Pszkovi Területen keresztül Észtországba távozott.

Daria Dugina augusztus 20-án halt meg, miután az autó, amelyben utazott, felrobbant a moszkvai régióban. Dugin ismerősei megjegyezték, hogy az autót általában az apja használta. A média azt írta, hogy a történtekről szóló verziók között volt egy Alekszandr Dugin elleni merénylet is.”

Hát, örök kár, hogy Dallasban nem volt egyetlen FSZB-s sem, mert ha lett volna, nem vívódnánk itt kétségek között, hogy miképpen volt képes a Lee Harvey Oswald egyszerre két-három irányból lőni. Ha azt az ügyet az FSZB oldja meg – ilyen példaszerű gyorsasággal – akkor elhinnénk nekik, bármit is mondanak, próbálnánk csak nem elhinni. Ebben a történetben minden van, ami egy hatvanas évekbeli kémfilmben, rendszámcsere, szomszédság, egyedül Sean Connery vagy Vjacseszlav Tyihonov hiányzik belőle. De szerintem még bele lehet írni, ha igyekszünk.

Tehát akkor ott tartunk, hogy Darja Duginát a republikánus partizánok és Natalja Vovk ölték meg, esetleg együtt, de az is lehet, hogy egymás után. Mindenesetre ma eltemették, mely szertartásról szívszaggató kép jelent meg, én most már biztos vagyok abban, hogy az áldozat különös anyagból lehetett gyúrva, valószínűleg csúszott belé azbeszt is, mert aki egy zárt kocsiszekrényben 400 gramm TNT-től felrobban, majd lángolva kiég a jármű, az csak akkor marad ennyire egy darabban és sértetlenül, ha egyszerre ütésálló, tűzálló, vízálló és istálló is. A másik lehetőség az, hogy az orosz posztumusz plasztikai sebészet találkozott a bizánci mozaikművészettel egy boncasztalon, és ennek az eredményét látjuk. Mindenesetre Alkeszandr Dugin olyan beszédet mondott a temetésen, hogy érdemes idézni:

„Úgy akartam felnevelni a lányomat, ahogy én látom az ember eszményképét. Mindenekelőtt hitben: egész gyermekkorát ortodox táborokban töltötte, templomba járt. És ez fontos, de azt is akartam, hogy intelligens ortodox ember legyen, ezért az édesanyjával azt tanácsoltuk neki, hogy legyen filozófus. És az is lett.”

Szomorú egy gyermekkor lehetett volna ez, de szerencsére a Meduza tegnapelőtt esti írásából tudjuk, hogy ennek fele sem igaz: a hölgy tökéletesen normális fiatal lány volt, szerette a zenét, táncolni járt, együttesben énekelt jó ideig, csak később idomult a családi ideológiához.

„Gyermekkorától kezdve az első szavai, amelyeket természetesen nem tanítottunk neki, az „Oroszország”, „a mi hatalmunk”, „a mi népünk”, „a mi birodalmunk” voltak. És ez tette őt olyan tökéletessé.”

A csoda tudja. Édesapám szerint az első szó, amit kimondtam, az volt, hogy „mentőautó”. De mondjuk én még élek és elképzelhető, hogy nincs a világnak az a társadalma, amiben én nacionalista ikonná válhatnék.

„Amikor utoljára beszéltünk a Hagyományok Fesztiválján, azt mondta nekem:

Apa, harcosnak érzem magam, hősnek érzem magam, ilyen akarok lenni, nem akarok más sorsot, a népemmel, a hazámmal akarok lenni, a fény erőinek oldalán akarok állni, ez a legfontosabb.

A legutóbbi konferenciámon azt mondtam nektek, hogy a történelem a fény és a sötétség, Isten és ellenfele közötti harc. És a mi politikai helyzetünk, az ukrajnai háborúnk, de nem Ukrajnával, szintén ennek a háborúnak a része. A világosság és a sötétség háborúja. Se több, se kevesebb. És amikor elmentünk, egy perccel a halála előtt, a szemem előtt bekövetkezett halál előtt, Akim Apachev „Azovstalban démonokat temetnek” című dala szólt. Meg akarta hallgatni, de mi korán elmentünk. Semmi sem változott volna.”

Hát, ő tudja, mindenesetre a jó ízlést bántja, hogy egy apa ilyen politikai spektákulumot csinál a lánya temetéséből. Ha sírna, ha inna, ha törne-zúzna: mind meg lehetne érteni. De ez szerepel.

„A legmagasabb árat, amit fizetnünk kell, csak a végeredmény, a győzelem igazolhatja. A győzelem idején élt és a győzelem idején halt meg. A mi orosz győzelmünk, a mi igazságunk, a mi ortodoxiánk, a mi hazánk, a mi hatalmunk.”

Izé, goszpogyin, ezt maximum rejtvénynek tudom feladni, ennek ugyanis a világon semmi értelme nincs, de még érzelmi alapon sem lehet hova tenni. Mindegy, a beküldők között egy megfejtőt sorsolok ki. Hanem a búcsúztatót közlő Geopolitika.ru az írás végén mégis ad némi segítséget azt illetően, miért halt meg Darja Dugina.

„A búcsúztatáson felszólaltak az Egységes Oroszország (Szergej Neverov), az Orosz Liberális Demokrata Párt (Leonyid Szluckij) és az Igazságos Oroszország – Az igazságért (Szergej Mironov) dumai frakciók vezetői is. Beszédeikben a parlamenti képviselők hangsúlyozták, hogy bosszút fognak állni érte, és Oroszországban utcákat és tereket fognak róla elnevezni.”

Az utcákat és a tereket a csoda bánja, Kirov elvtársról is elnevezték a fél Szovjetuniót, várostól csatacirkálóig. De a bosszú! Az a lényeg, kérem.

Nem tudom miért van nekem az az érzésem, hogy mégis Trockij volt a gyilkos... Így vagy úgy, de Trockij lesz az, akárki meglássa.

És mostanság sok lesz a trockista.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!