Szele Tamás: Katonadolgok

A mai második részben csupa katonadologról lesz szó, ami egy háború idején nem is csoda. Az ám, csakhogy ezek kifejezetten orosz katonák dolgai, ami kissé bonyolítani fogja a helyzetet, ugyanis Oroszhon a Csodák Földje, ahol kevésbé érvényesek nem csak a jog, de a fizika és a logika törvényei is, így aztán sokkal több minden eshet meg, mint amit el tudunk képzelni.

Az első történet annyira kusza, hogy maximum gyanítani lehet, miről van szó. Emlékeznek még az október 15-i, belgorodi zendülésre? Alig negyven napja történt, mégis, mintha évek teltek volna el azóta. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy 15 ember meghalt és 11 megsebesült a mozgósítottak véres lövöldözésében; a Sota című újság 22 halottról és 16 sebesültről számolt be. A védelmi minisztérium azt közölte, hogy szombaton „az egyik FÁK-ország” két állampolgára tüzet nyitott a katonákra az önkéntesekkel tartott tűzgyakorlat során. A lövöldözőket a védelmi minisztérium szerint megölték. A Sota forrása azt állítja, hogy három lövöldöző volt, és állítólag egyiküknek sikerült elmenekülnie. Nem hivatalos jelentések szerint a gyilkosságra reggel került sor, a védelmi minisztérium mégis csak este jelentette be. A Sotának lett igaza.

A lövöldözés oka nem forradalmi, hanem vallási volt, az egyik alezredes folyamatosan gyalázta a tádzsik származású állomány előtt a muzulmán hitet, mígnem a lőtéren hárman rá nem fordították a fegyverüket és szitává nem lőtték. Az ezt követő tűzharcban a három zendülő közül ketten elestek, a harmadiknak sikerült elmenekülnie. A védelmi minisztérium azért beszélt két lövöldözőről, hogy ne kelljen számot adnia az eltűnt harmadikról.

Aki ma megkerült, bár holtan. A hírek szerint  egy belgorodi szeméttelepen ölték meg. Miért ott, nem tudni, mindenesetre az orosz hatóságok átadták a hozzátartozóknak a 24 éves tadzsik állampolgárságú Ehson Aminzoda holttestét, akit azzal gyanúsítanak, hogy október 15-én megtámadott egy katonai gyakorlóteret az oroszországi Belgorod közelében. Erről a Radio Liberty tádzsik nyelvű szolgálata számolt be. Aminzoda két oroszországi rokona november 23-án azt mondta a kiadványnak, hogy két napja kapták meg a holttestet, és a következő napokban visszaküldik Tádzsikisztánba. A Kushonien körzetben lévő Zargar falu, ahol Ehson családja él, szintén megerősítette, hogy várják a koporsó megérkezését. Október végén az elhunyt Ehson Aminzoda hozzátartozói még azt mondták, hogy nem tudták megszerezni a holttestét a temetéshez. Az orosz hatóságok nem közölnek részleteket a történtekről.

Pedig érdekes kérdések merülnek fel: hogy sikerült a szeméttelepen megölni (talán ott bujkált), mikor, és hol járt a megboldogult a halála óta eltelt időben? Ez az amit soha nem fogunk megtudni. Azt viszont tudjuk, hogy önkéntes volt.

A szerpuhovi eltűntek viszont mozgósítottak voltak, de ez már a második történet. A Moszkva melletti Szerpuhov városából mozgósítottakat a parancsnokság a Luhanszki Területen lévő Makiivka közelében lévő frontvonalra dobta. Ezt maguk a katonák mondták el egy videóüzenetben, amelyet továbbítottak a hozzátartozóiknak. A videót a Luhanszki Területen, Baranikivka városában rögzítették. A férfiak elmondása szerint november 7-én a zászlóalj részeként kiképzés és felszerelés nélkül vitték őket szülővárosukból „ismeretlen helyre”: olyan „paintball-páncélzatot kaptak, ami nem állja sem a golyót, sem a kést”, „kartonsisakot”, ami egyetlen szúrással átszúrható, és automata fegyvereket „külön: egyesek tárat, mások gépkarabélyt”. Eredetileg arról volt szó, hogy létesítményeket fognak őrizni és konvojokat kísérnek majd, de Ukrajnába érkezve átadták őket a „Tocska” hívójelő parancsnoknak, aki két részre osztotta a katonákat, és az elsőt, amely 60 emberből állt, Makejevkába küldte, „500 méterre az ellenségtől”. Tocska átadta a katonákat a Ljutyi és a Deputat hívójelű harcosoknak. A tűzvonalban pedig elszabadult a pokol.

Lőttek rájuk az oroszok is, az ukránok is, lőtte őket tüzérség és helikopter, aki tudott menekült. Elmondásuk szerint tíz napot töltöttek útban az erdei tábor felé, nyári egyenruhájukban vizes árkokban aludtak. Ezután Baranikivkába vitték őket, egy üres, ablakok és fűtés nélküli épületbe.

„Nincs parancsnokságunk. Megpróbálunk összeállni egy társaságba, és parancsolni magunknak. Életben vagyunk, segítsetek nekünk. Nincsenek dezertőrök, senki sem fél, mindenki bizonyítani akart. De az idő múlik, az ellenség közeledik. Hogyan kellene lennünk, mit kellene tennünk – sötétben tapogatózunk. A parancsnokság elhagyott minket. Magunkra hagytak minket, úgy vetettek az ellenség elé, mint egy darab húst.”

–

összegzik a harcosok. Dokumentumaik szerint még mindig Oroszországban vannak. A videóüzenet azonban célhoz ért. Mint az egyik mozgósított férfi felesége elmondta, a videót november 21-én rögzítették. A helyzet még mindig nem változott.

„Hétfőn elmentünk az adminisztrációhoz, és beszéltünk velük. Hiába: nem mondtak semmit. Csak azt kérték, hogy egyelőre ne tegyünk közzé semmit. Írtunk az ügyészségnek. Írtunk közvetlenül Putyinnak. Nem volt reakció.”

Ezek, szegények, vagy megkerülnek, vagy eltűnnek örökre, ha nincs szerencséjük, valami szibériai bánya mélyén. De az ő történetük semmi ahhoz képest, hogy megkerült a Láthatatlan Légió! Jekatyerinburgban állomásoznak.

Szóval, az a helyzet, hogy az irkutszki területről származó Angara zászlóalj önkéntesei is videóüzenetet rögzítettek, amelyben elmondták, hogy három hete Jekatyerinburgban tartózkodnak anélkül, hogy pénzt vagy egyenruhát kaptak volna. A videót a Vörös Irkutszk Telegram-csatorna tette közzé, és a Bajkál népe című kiadvány is átvette.

A hadsereg szerint egy irkutszki gyűjtőpontról sorozták be őket.Mint egyikük elmondta:

„Nekünk nincs ruházati ellátmányunk. Az a helyzet, hogy senki sem tud rólunk. Még arra is hajlandóak vagyunk, hogy mindent a saját költségünkön vásároljunk meg. És a legtöbbször így is alakul. De legalább a kifizetésekre szükségünk van, amelyeket a kormányzó megígért nekünk, vagy legalább a humanitárius segélyre, vagy valamiféle erkölcsi támogatásra a harcosoknak”

A Bajkál Népe megtalálta a Vkontaktén az Angara zászlóalj egyik önkéntesének, a 32 éves Dmitrij Necsajevnek az oldalát. November 21-én azt írta nekik, hogy egysége a hónap eleje óta Jekatyerinburgban van, és nem kap ellátmányt:

„Nem kapunk semmit, és még mindig nem kerültünk be a védelmi minisztérium állományába, nem kapunk semmilyen fizetést, és általában „mesebeli zászlóaljnak” tartanak bennünket! Kérjük a közigazgatást, hogy minden lehetséges eszközzel segítsen nekünk, mert egyenruha, speciális felszerelés és fegyverek nélkül nem tudjuk megvédeni magukat!!! És Kobzev kormányzó még azt sem tudja, hogy Jekatyerinburgban vagyunk!”

Az irkutszki adminisztráció július 19-én bejelentette az angarai önkéntes zászlóalj létrehozását az ukrajnai háborúban való részvételre. Az önkénteseknek 200 000 rubel kifizetést ígértek a szerződés aláírásakor, és havi 180 000 rubel fizetést. Hogy ezekkel a pénzekkel mi lett? Ami az eltűnt másfél millió egyenruhával. Különben is, míg nincsenek állományban, nem számítanak katonának, tehát a pénz sem jár. Bár szerződésük van... Mondom én, hogy ez a Láthatatlan Légió.

Mégpedig a világ második hadseregének Láthatatlan Légiója!

Ebbe a mai második részbe ennyi katonadolog jutott, hagyjunk munkát holnapra is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!