Szele Tamás: Kenyérgondok

Mozgalmas ez a hétfő, nem mondom, zajlik az élet, a hétvégén kipihenték magukat a hírek és most kavarognak, mint a viharos tenger. Persze nem a hírek pihenték ki magukat, hanem az emberek, akik elkövetik azt a rengeteg okosságot, amiből a hír lesz.

És ráadásul szombat még munkanap is volt, képzelem, mi lenne itt, ha az is pihenőnapnak számít. Így is mesterség átlátni ezt a hullámverést. Azzal kezdődött a nap, hogy kiderült: Áder János köztársasági elnök őrségének vezetőit is megfigyelték volt a Pegasussal, ami feltételez némi bizalmi válságot kormányberkeken belül, hiszen a testőrök megfigyelése egyben az elnök követését is jelentette, mivel pedig minálunk nagyon komolyan szabályozva van a megfigyelések engedélyezése, erre csak igen magas helyről érkezhetett utasítás. Vagy nem olyan magasról, azért kínálkozik pár megoldás, az én fejemben körülbelül három-négy is körvonalazódott, de egyiket sem volna még időszerű említeni: maradjunk annyiban, hogy mindenki figyel mindenkit és mindenki gyanús, de a leggyanúsabb a Török Szultán.

Most már csak az a kérdés marad nyitva, ki is a Török Szultán?

Délelőtti hír, hogy a mentelmi bizottság javasolja az országgyűlésnek: függesszék fel a hivatali vesztegetéssel vádolt Völner Pál országgyűlési képviselő mentelmi jogát. A parlamentben csak kedden szavaznak róla, de a Fidesz már előre jelezte, hogy a kormánypárti képviselők igent fognak nyomni. Völner Pál nem ment el a mentelmi bizottság hétfő déli ülésére, ám pénteken levélben kérte a bizottság elnökét, hogy döntsenek így. Azért abban a levélben volt más is, Polt Péter hivatalának minősítése:

„A Legfőbb Ügyészség általam is megismert tartalmú indítványa meglehetősen zavaros, elnagyolt, ellentmondásos, több helyen összefüggéstelen, bizonyos részeiből az sem derül ki, hogy a Legfőbb Ügyészség milyen bűncselekmény megállapítását feltételezi”

–

írta Völner, ami nagyfokú magabiztosságra, bátorságra, vagy ellenkező esetben vakmerőségre utal, illetve lehet egy harmadik megfejtése is Völner viselkedésének. Ha ugyanis én egyfelől korrupt államtitkár volnék, másfelől én adtam volna engedélyt magyar állampolgárok olyan lehallgatására, melynek során szenzitív adataik külföldi hírszerző szervezetekhez kerülhettek (ez a törvény szerint kimeríti a hazaárulás fogalmát), akkor mindent megtennék annak érdekében, hogy korrupcióért fogjanak perbe, a másik vád meg sikkadjon el, ha lehet: már csak a büntetési tételek különbsége miatt is. Ebben a pillanatban érkezett a hír, miszerint Völner Pált 83 millió forint kenőpénz átvételével vádolja a Legfőbb Ügyészség. Szép summa, nem mondom, kérdés, mennyi kerül majd meg belőle – az is kérdés persze, hogy ezek után a nyomozás mit állapít majd meg, az elején vagyunk mi nagyon ennek a táncnak egyelőre.

A nap harmadik fontos híre már húsba vágóbb. Sőt: inkább kenyérbe vág. Lehet mondani, hogy mit zavarja az átlagembert, ha a hatalom csúcsain marakodnak az udvaroncok, hercegek, királyok? Ne feledjük: Caligula és Nero őrültségeinek áldozatai is jó ideig a közvetlen környezetükből kerültek ki, a hétköznapi római polgárok hosszú ideig csak hüledeztek vagy röhögtek a császári udvarból érkező híreken, aztán, mikor kezdett elfogyni a gabona-fejadag (Caligula idejében) vagy már lángolt a Város (Nero alatt) már késő volt belátni, hogy nem jó az, ha bolond a császár. Most, hogy komoly gazdasági válság közeleg, és az élelmiszerek ára rohan a csillagos egek felé, napról napra többe kerül az étel, úgy hiszem, megérdemel pár perc figyelmet a kormány új terve.

Mikor majd beterjesztik, talán „élelmiszermentő” törvény lesz a neve, egyelőre munkaanyagként kering a tervezet, a Telex jutott hozzá, de hát nálunk a gyermekvédelmi törvényből is sikerült homofób törvényt csinálni, ez sem az élelmet menti majd, hanem inkább kevesebb lesz tőle az ennivaló. Mármint, ha végiggondoljuk, mivel járna a bevezetése. Pedig első, felületes pillantásra nem tűnik marhaságnak, kell nézni vagy fél percig, míg rájövünk a hibáira.

Dióhéjban arról lenne szó, hogy a kormány kötelezni akarja a napi fogyasztási cikkek eladásából 100 milliárd forintnál nagyobb árbevételt elérő kiskereskedelmi láncokat, tehát az Aldit, az Auchant, a Lidlt, a Penny Marketet, a Spart és a Tescot, hogy

ajánlják fel az államnak, vagyis a nemsokára, a NÉBIH hatáskörében megalapítandó Élelmiszermentő Központnak (ÉMK) minden élelmiszerüket a minőségmegőrzési időtartam lejárta előtt 48 órával.

Meg lehetne kérdezni, mi ebben a rossz, hiszen az állam, vagyis az ÉMK mást úgysem tudna kezdeni a beérkező étellel, mint hogy szétosztja a rászorulók között? Persze, ha szétosztja, de lehetne fordítani mindenféle állami cégek, szervek ellátására is, iskolai, kórházi, honvédségi konyhára, csupa hasznos dologra.

Mármint, ha lesz mit. Ez a rendszer ugyanis a piac működését fogja beszűkíteni, mert nem számol az olyan árukkal, amelyeknek már elkészültük pillanatában is kevesebb a minőségmegőrzési időtartama 48 óránál. Ilyen az összes pékáru – kenyér, kifli, zsömle mind 24 órán belül veszít a minőségéből, tehát ha úgy vesszük, azonnal fel kéne ajánlani az ilyesmit az államnak, amint kijött a kemencéből. De sok hasonló élelmiszer akad, eddig ezeket a lánc odaajándékozta – ha nem volt veszélyes a fogyasztásuk – a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek, a Vöröskeresztnek, a Máltai Szeretetszolgálatnak, önkormányzatoknak vagy legrosszabb esetben valamelyik hajléktalanszállónak (most a minőségmegőrzési időtartamról van szó, és nem a fogyaszthatósági határidőről, a kettő nagyon nem ugyanaz: mikor az első lejár, még meg lehet enni a terméket, csúnya, de nem mérgező, ha a második lejár, meg kell semmisíteni), de erre nem volt törvény.

Egyszerűen csak a józan ész parancsa volt, hogy amit nem muszáj, ne dobjanak ki. Na, most majd lesz törvény, és azt be is kell tartani, betű szerint. Rendben, mondanák a naiv lelkek, eddig mások kapták, most kötelezően az ÉMK kapja, hol a különbség?

Ott, hogy eddig is bonyolult volt az ilyen adományozás, például a fagyasztott áruk esetében tiltották, mert borult volna a hűtés folyamatossága – de most, hogy a törvény szigorúan előírja a 48 órás határidőt, nem lesz érdemes a nagy láncoknak romlandó árut rendelni. Nem lesz pékáru, mert nem is érdemes foglalkozni vele, ahogy megjön, már egyből vihetnék (jó kérdés, hogy hova, hiszen az ÉMK még nem is létezik, és egész raktár-hálózatra lenne szüksége az elinduláshoz), egy csomó hasonló étel el fog tűnni a nagy boltok polcairól.

Mi marad? Az, amire gond nélkül alkalmazható a törvény, vagyis a tartós ételek, konzervek, füstölt, sózott, fagyasztott húsfélék, száraztészták, pasztörizált tejtermékek, liszt, rizs, bab, cukor, édességek, csokoládé, olaj, ecet, fűszerek – más nem nagyon, mert mással nem lesz érdemes foglalkozni sem. Mármint kereskedelmi szempontból.

Akkor nem lesz kenyér?

De, lesz. Csak majd a kis boltokban kell megvenni, annyiért, amennyiért adják, a nagyokban nem találunk majd pékárut. Ha drágán adják, drágán vesszük majd, mert kenyérre szükség van. Közben némi kiskereskedelmi adóemelés is szóba került, sávosan, ami a nagy láncoknál ugyan csak 0,2 százalék növekedést jelentene (2,5%-ról 2,7%-ra), de ezt is, a csökkenő forgalom miatt kieső bevételt is a vevők fizetnék meg. Szóval, a pazarlást csökkentő törvényjavaslat olyan remekül van kitalálva, hogy még drágább lesz majd tőle az élelem.

Ez a rendszer kizárólag szocialista tervgazdálkodás vagy még inkább egy jegyrendszer keretei között működhetne hatékonyan, ugyanis kizárólag a jegy- vagy fejadag-rendszerben lehet megtervezni az élelmiszerek forgalmát, tudni, miből mennyi fogy majd. Ha ugyanis a kapitalizmusban is meg lehetne mondani előre, akkor a kereskedő pont annyit rendelne, amennyit megvesznek, kicsivel sem többet.

Persze, itt figyelembe kell venni azt is, hogy ez csak nagy cégekre vonatkozik, és ne feledjük, hogy létezik Lázár Jánosnak egy törekvése a kizárólag magyar élelmiszerlánc megteremtésére, aminek csak annyi akadálya van, hogy a magyar agrárium már jó ideje nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen az országot ellátni akár csak a minimálisan szükséges élelmiszerekkel is. Korábban írtam én erről egy távolról sem teljes eszmefuttatást – nem teljes ugyan, de már ennyi is bizonyítja, hogy jelenleg talán még a Mátyás király korabeli életszínvonalat sem tudnánk biztosítani kizárólag saját forrásainkból.

Csak a vak nem látja, hogy az élelmiszer-pazarlás megállításának ürügyén hozott piacszűkítő intézkedés lesz ez, ami a multinacionális cégek mozgásterének csökkentését célozza, hátha a felszabaduló helyre be tud lavírozni Lázár a „magyar élelmiszerláncával”, amit majd így vagy úgy, de mentesítenek a törvény alól. Ahogy a „gyermekvédelmi” törvény sem gyermekvédelmi, úgy ez se arról szól, amit a neve mond.

Egyáltalán, minálunk semmi sem az, aminek látszik.

Az ember azt hiszi, hogy egy köztársasági elnököt lát, erre fel kiderül, hogy az ott egy célszemély, aki eredetileg horgászó golyóstollnak indult.

Azt hisszük, igazságügyi államtitkárt látunk, a megfigyelések szakértőjét és engedélyezőjét, de kiderül, hogy csak egy korrupt tisztviselő.

Azt hisszük, törvényt látunk az élelmiszerrel való takarékoskodásról, de kiderül, hogy csak drágább lesz tőle a kenyér.

Azt hiszem, kicsit unom ezt a kétarcú, hazug világot.

De kiderül, hogy még egy darabig el kell viselni.