Szele Tamás: Moszkva klímahazugságai

A világ legrugalmasabb eszköze az orosz propaganda. Bármiből képes bármit csinálni és annak az ellenkezőjét is, ha valamit tegnap tagadott, ma már fennen hirdeti és fordítva – csodálom is, hogy a fogyasztóit nem zavarja a rengeteg ellentmondás, de úgy látszik, ez egy pszichológiai fertőzés, ami elsőként a kritikai érzéket kapcsolja ki.

A mostani kánikulában természetesen az általuk eddig tagadott éghajlatváltozás jelenségét próbálják felhasználni, ha már nem mondhatják, hogy nem létezik: erről közöl tanulmányt az EU vs. Disinfo, az Európai Unió álhír-ellenes kiadványa, melyet az alábbiakban mutatok be, saját megjegyzéseimmel, ezeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

A Kreml által terjesztett, éghajlatváltozással kapcsolatos narratívák legújabb hullámában az éghajlatváltozás eszközként szolgál a jól ismert dezinformációs klisék megerősítésére: az EU állítólagos autoriter jellegére és képmutatására, Európa állítólagos „hanyatlására” az Oroszország ellen bevezetett szankciók miatt, és végül arra az állításra, hogy Európának nincs más választása, mint helyreállítani a kapcsolatokat Oroszországgal, mint az olcsó olaj- és gáz szállítójával.*

*Halkan megjegyezném, hogy ez a „Nyugat alkonya”-narratíva már több, mint száz éves: 1918-ban jelent meg Oswald Spengler hírhedt, erről szóló könyve. Mármost, ha száz éve hanyatlunk, haldoklunk, akkor mégiscsak eléggé szívósak lehetünk: ez alatt a száz év alatt Oroszország legalább háromszor összeomlott, nemsokára következik a negyedik krach, ha így folytatják – és így folytatják.

Az éghajlatváltozás korábban csak marginális téma volt a Kreml-propagandában. Ritkán említették, és amikor mégis, akkor is csak abszurd állítások vagy nyílt tagadás közepette. De mivel a klímaváltozás hatásait világszerte egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni (beleértve Oroszországot is), a Kreml-barát médiumok nagyrészt abbahagyták annak tagadását. Ehelyett beépítették a jelenséget a dezinformációs ökoszisztémájukba, és a probléma tagadásáról a javasolt megoldások hiteltelenítésére tértek át.

Az EU „zöld diktatúrája”

Az orosz külföldi információmanipulációs és beavatkozási (FIMI) tevékenységek egyre jelentősebb szerepet játszanak az energia- és éghajlat-politikával kapcsolatos dezinformáció terjesztésében. A Moszkvához kapcsolódó közvetítők a közösségi médiát használják fel arra, hogy felerősítsék a félrevezető narratívákat az energia- és éghajlat-politikáról, megerősítve az EU-ellenes üzeneteket, és arra törekednek, hogy aláássák a közbizalmat az európai intézményekben és a politikai célkitűzésekben.*

*Erre tudok magyar példát is mutatni (egyet a millióból – tele van vele a Facebook):

„A Digitális villanyóra .:

- 4G - 5G hálózaton működtetett MEGFIGYELŐ eszköz, ( mert sok családnak még a mai napig sincs internethez, illetve " okos " telefonja , és így a villany órán keresztül lehetségessé válik az ingatlan megfigyelése, lehallgatása !

- A szolgáltató-nak, illetve bármilyen " hatóságnak " amely hozzáférést kap az áramszolgáltató informatikai rendszeréhez lehetségessé válik az, hogy az ÓRA ÁLLÁST, a MÉRT ÉRTÉKET táviranyítással megváltoztassa! ( " Közüzemi adósság létrehozás, ELADÓSÍTÁS )...

– A 4G – 5G szélessávú adatátviteli rendszer lehetővé teszi, hogy EGÉSZSÉGRE ÁRTALMAS ELEKTROMÁGNESES TERET hozzanak létre általa , ( káros " elektro-szmogn" )

AZ INGATLAN ELEKTROMÁGNESES BESUGÁRZÁSA...távolról, táviranyítással ..

( Főnix – program " delta T – antenna "...)

– Távirányítással , létrehozni ELEKTROMOS RÖVID ZÁRLATOT....( ami akár tüzet is okozhat )...”

A szövegen nem javítottam, a szerző úgy tűik, három dologgal áll nyílt haragban: a helyesírással, a műszaki tudományokkal és a gondolkodással. A posztban az a legszebb, hogy emberünk önként vált orosz propagandistává: elhitte a maszlagot és siet is tovább adni, terjeszteni az Igét. Még mondja bárki, hogy ez nem úgy működik, mint a vallások.

A Kreml-párti FIMI által alkalmazott egyik legálnokabb módszer az, hogy az éghajlat-politikai döntéseket rejtett ellenőrzési mechanizmusként ábrázolják. Az EU állítólagos „totalitárius jellege” a Kreml egyik legkitartóbb hazugsága, egyben az egyik legsokoldalúbb is, mivel az Unió által elfogadott új szabályozásokat gyakran a zsarnoki rendszer bizonyítékaként állítják be. Az éghajlat- és energiapolitika pontosan illeszkedik ebbe a keretbe. Az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az energiahatékonyság javítását célzó intézkedéseket a megfigyelés ürügyeként vagy a személyes szabadságjogok és a magántulajdon elleni támadásokként ábrázolják: például az adatközpontok áramigényét kezelő intelligens technológiákat az állami ellenőrzés eszközeiként mutatják be, amelyeket Brüsszel felhasználhat a hétköznapi polgárok áramellátásának korlátozására. A céljuk ebben az estben az, hogy meggyőzzék a közönséget arról, miszerint az EU-ban hozott bármely szabályozási intézkedés a diktatúra felé vezető lépés, megingatva ezzel a demokratikus intézményekbe vetett bizalmukat.

Az éghajlati bomba

Oroszország egy ketyegő éghajlati bomba tetején ül, amely az egész bolygóra hatással lehet. Területének több mint a felét permafroszt borítja – olyan talaj, amely nagyon hosszú ideje fagyott állapotban van. A klímaváltozás miatt ez felolvad, megrongálva az épületeket, a vasútvonalakat és a gázvezetékeket. Az örökké fagyott talaj olvadásakor hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz szabadul fel, ami tovább gyorsítja a globális felmelegedést. Becslések szerint az olvadó permafroszt akár 240 gigatonna szén-dioxidot és metánt is kibocsáthat a légkörbe, ami elindíthat egy öngerjesztő felmelegedési ciklust.

Az orosz hatóságok láthatóan tudatában vannak a veszélynek, beleértve a felső örökfagy-rétegek olvadásának hatalmas gazdasági következményeit is. Az alapzatok elmozdulása megnehezíti az új utak építését és károsítja a meglévő infrastruktúrát, ami különösen az Oroszország számára létfontosságú olaj- és gázipart veszélyezteti. Néhány évvel ezelőtt az olvadó permafroszt meggyengítette egy Norilszk közelében található üzemanyagtartály alapjait, ami hatalmas szennyeződést okozott (erről a Zóna is írt pár hete), és beszennyezte a közeli vízfolyásokat – ez figyelmeztetés volt arra a technológiai és környezeti katasztrófára, amellyel Oroszországnak valószínűleg egyre gyakrabban kell szembenéznie a közeljövőben. A kormány azonban továbbra is elkötelezett a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése mellett, mivel ez az ország fő bevételi forrása, és a Kreml-párti médiumok rendszeresen gúnyolják Európa energiaforrás-diverzifikációs törekvéseit, melyeket gazdasági önsorsrontásnak neveznek. Azok az állítások, miszerint az EU éghajlati programja „gazdasági öngyilkosságnak” minősül, amely Európát stagnálásra ítéli, és a zöld ideológia kedvéért feláldozza a jólétét, a Kreml FIMI-jének alapvető elemévé váltak.

Apokalipszis Európának, lehetőség Oroszországnak

Ugyanakkor a Kreml a klímaváltozást félelemkeltésre használja fel, ami felerősíti az éghajlati stresszel és annak következményeivel kapcsolatos aggodalmakat. Ezek a narratívák apokaliptikus képet festenek a jövőről, ivóvízért folyó háborúkat, az élelmiszerárak meredek emelkedését, vagy akár egzotikus baktériumok invázióját jósolva az európai strandokon az Északi-sarkvidék gleccsereinek olvadásával. A klímaváltozást Oroszország számára kínálkozó lehetőségként ábrázolják: a Kreml-barát csatornák azt állítják, hogy az olvadó örökfagy Szibériát „a jövő országává” teszi, és virágzó régióvá alakítja át. Ebben a narratívában a globális felmelegedés csak a világ többi részére jelent fenyegetést, míg Oroszországot olyan jövőbeli menedékhelyként ábrázolják, amely jólétet ígér azoknak, akik osztják az értékeit.*

*Nos: ez nem így lezs. A globális felmelegedés egyik legpocsékabb tulajdonsága, hogy nem koherens és lineáris jelenség, nem úgy működik, hogy mától Szibériában mindenhol 26 fok az átlagos középhőmérséklet és emiatt megterem majd minden földi jó. Valójában a hőmérséklet-emelkedés egyenetlen (az Északi-sarkvidék négyszer gyorsabban melegszik, mint a trópusok), következményei pedig kiszámíthatatlanok. Ahogyan Ben Schred-Hewitt brit klímakutató írja, Szibéria új éghajlata bármiféle is legyen, természeténél fogva instabil lesz. Ráadásul a szibériai talaj sokkal szegényesebb, mint a déli feketeföld: kevés benne a termékeny réteg és a humusz. Ezek a talajok legfeljebb olyan növények termesztésére alkalmasak, amelyeknek nem árt a savas közeg, például az almafák, a gyepes változataik pedig gabonafélék termesztésére, de a termés szerény lesz. Az viszont várható, hogy a felmelegedés hatására Szibéria nagy területeken el fog mocsarasodni és lehetetlenné válik a közlekedés.

Az apokaliptikus jóslatokat gyakran kíséri egy másik, jól ismert Kreml-párti érv: hogy Európa nem tud megélni az olcsó orosz energia nélkül. A FIMI-hálózat elemei fáradhatatlanul ismételgetik ezt az állítást, amióta az EU elkezdte fokozatosan megszüntetni az orosz energiaimportot, szankciókat vezetett be Oroszország energiaipara ellen, és szankcionálta árnyékflottáját. Az orosz állami média és a Kreml-párti sajtó rendszeresen azt állítja, miszerint Európáben az a kockázat áll fenn, hogy a csekély gázkészletei miatt fűtés nélkül kell átvészelnie a telet. Ez felerősíti és eltúlozza az EU-ban folyó, a megfelelő energiabiztonsági politikáról szóló vitákat. A kapcsolódó dezinformációs narratívák azokat az országokat célozzák meg, amelyek szorosabb kapcsolatokat keresnek az EU-val. Örményországban például a Kreml-barát média azt állította, hogy az európai integráció véget vetne az orosz gáz kedvezményes árának, ami a háztartások energiaköltségeit 350 százalékkal emelné meg.

A közelmúltbeli hőhullám idején a FIMI-hez tartozó médiaorgánumok úgy írták le az európai légkondicionálók hiányát, mint „a túlélést akadályozó bürokráciát”, és Kirill Dmitrijev orosz tisztviselőt idézték, aki azt állította, hogy az EU-nak és az Egyesült Királyságnak „nincs elegendő energiája” a légkondicionálók működtetésére, mert elutasították az orosz szállításokat.

A propagandából és Oroszországból kifogy a nafta

A Kreml propagandagépezete azonban már komoly gondokkal küszködik. Oroszország saját üzemanyag-válsága – amelyet az ukránok olajfinomítókra és a tengeri üzemanyag-logisztikára mért sikeres csapásai okoznak – egyre mélyül, és a hatóságok már tilalmat vezettek be a dízelexportra a belföldi ellátás stabilizálása érdekében. Számos benzinkút bezárt az ellátás hiánya miatt, azok előtt pedig, amelyek még nyitva vannak, hosszú sorok állnak. A válság még az alapvető szolgáltatásokat) is érinti, például a kórházakat és a tűzoltóságokat. Ironikus, hogy az az ország, amely régóta Európa gazdaságának közelgő összeomlását jósolja az olcsó orosz energia elvesztése miatt, most maga is szembesül ugyanezzel a problémával, miközben az emelkedő üzemanyagárak és az ellátási zavarok kezdik tönkretenni saját gazdaságát. Ebben az „új valóságban” a Kreml narratívái egyre inkább önellentmondásba keverednek, mivel Oroszország saját problémáit Európa gondjaiként ábrázolják. Pedig ez egy olyan válság, amelyet Oroszország saját maga idézett elő, és a megoldása egyszerű: be kell fejezniük az Ukrajna elleni háborút.

Nehezen érthető ugyan, de a fentiek is mutatják: az orosz politika a jelek szerint képtelen belefáradni a hazudozásba. Ez még érthető. A csodálatos az, hogy világszerte sok millió ember még mindig hisz nekik. Ez viszont már érthetetlen.

Szele Tamás